Best Part of My Life 2. évad 2. rész

~Jungkook pov~

Nagy nehezen feltápászkodtam és a zacskóval bevánszorogtam a konyhába. Varázsoltam gyorsan valami egyszerű kaját és a kanapéra ülve hosszú hónapok óta először bekapcsoltam a tv-t. Nem nagyon figyeltem hogy mit nézek csak elnyammogtam a kaját és elnyúltam a kanapén. A tv alatti szekrényen lévő digitális óra felé fordítottam a fejem.
-Már 4 óra? Mi a francot csináltam én eddig?-kérdeztem magamtól. Lassan felültem amikor valaki eszeveszettül kezdett dörömbölni az ajtómon. Ötletemse volt hogy ki lehet az hisz nem várok senkit.
-Megyek már megyek nem kell kiverni az ajtót.-kiabáltam és lassan oda sétáltam hogy ajtót nyissak. Alig hogy résnyire nyitottam Jimin rontott be a házba Hoseokkal.
-Jungkook?! Jól vagy? Miért nem jöttél suliba?-bombázott kérdésekkel Jimin.
-Nyugi van már. Mint látod élek nem mondom hogy virulok de élek.-mondtam miközben aggódó arcaikat figyeltem.
-Aha a telefont meg baszol felvenni mi meg szét aggódjunk az agyunkat.-szólalt fel Hoseok is.
-Le van némítva és nem hallottam meg.-rángattam a vállam.
-Na de nem válaszoltál. Egész héten nem jöttél suliba. Miért?- fordított maga felé Jimin.
-Mert nem vagyok jól.-nem akartam a szemeibe nézni mert tudom hogy gondot okoztam nekik......megint ezért inkább a padlón futtattam végig a tekintetem.
-Hát barátom te már 12 hónapja nem vagy jól de most ritka szarul nézel ki.-mondta Hoseok karba tett kézzel.
-Köszönöm ezt a bölcs meglátást de képzeld tudok róla.-mondtam fintorogva.
-De mi az oka?-szorított vállamra Jimin.
-Hogy mi?-éreztem hogy e kérdés hallatán a hét összes keserűsége felgyülemlik bennem és a következő mondatnál a hangomat felemelve ki is tör belőlem- Azért mer már egy hete letelt az a retkes egy éve de Taehyung sehol. Nem hív, nem ír. Én hiába hívom folyton csak azt hallom hogy ez a telefon szám nem érhető el. Plusz rohadtul elegem van hogy olyan vagyok mint a mosott szar de nem tudok tenni ellene. Arról nem is beszélve hogy ma mikor nagy nehezen elmentem boltba láttam valakit aki kiköpött mása volt Tae-nek de szerintem már begolyóztam és mindenhol őt látom. Aztán persze mikor oda akartam menni hozzá eltűnt. Elegem van.- mondandóm elején ellöktem magamtól Jimint és össze-vissza hadonászva kiabáltam és mire az összes adrenalin távozott belőlem összerogytam a földön két barátom előtt.
-Kook..-hallottam meg Jimin halk ijedt hangját mire rá emeltem fejem. Ijedten nézett le rám.
-Ne haragudj hogy így leordítottalak csak......csak..-a következő pillanatban egy kezet éreztem meg a vállamon. Hoseok lépett oda hozzám és lágyan mosolygott rám.
-Nyugi van törpe. Senki nem haragszik rád. Tudjuk milyen nehéz neked és hidd el bármiben szívesen segítünk ha hagyod. Én úgy vélem hogy kicsit ki kellene mozdulnod és elfoglalni magad.-mondta miközben felsegített a földről.
-Egyet értek.-lépett oda Jimin is most már ő is vigyorogva- Pl eljöhetnél ma velünk abba a buliba amit már említettem neked.-gyors vissza emlékezés után rémlett hogy tényleg említett valamit de már akkor se volt semmi kedvem hozzá.
-Hát én nem tudom. Nem igazán vagyok jó bőrben az ilyesmihez.-vakargattam tarkómat.
-Jaj dehogynem. Egy buli senkinek se árt.-veregetett hátba Hoseok- Jössz és kész.
-Jó legyen-egyeztem bele egy fáradt sóhaj kíséretében de csak ezért mert tudtam úgy se hagynak békén- De ha úgy látom fogom magam és haza jövök.
-Oké oké a lényeg hogy jössz.-vigyorgott Jimin.

Miután rávettek hogy menjek velük bulizni és tisztáztuk hogy 8-kor itt vannak értem a két jó madár távozott és magamra hagytak "készülődj" címszóval. Beletörődve a sorsomba magamra vettem egy fekete térd gatyát, egy fehér pólót és egy fekete pulcsit. A hatalmas öltözködés után levonultam a konyhába és a telefon kijelzőjét bámultam amíg vártam hogy jöjjenek értem. Pár perccel 8 után meg is érkeztek és gyalog elindultunk a buliba.
-Amúgy milyen messze van ez a hely hogy gyalog megyünk?-néztem rájuk séta közben.
-Hát nincs valami közel de kocsi most senkinek nincs kéznél a buszok meg már csak ritkán járnak ilyenkor ezért kell sétálni.-mondta Jimin.
-Most komolyan? Nem elég hogy igazából el se akarok jönni de még két órát sétálnom is kell. Igazán remek.-morogtam.
-Nem két óra. Max 45 perc.-nevetett Hoseok.
-Ha ha ha nagyon vicces. Lássuk csak még 45 perc séta oda de ha vissza fordulok kb 5 perc a házam..hmm....a másodikat választom.-ezzel vissza is fordultam de Jimin megfogta a kezem és vissza rántott.
-A-a nem mész te sehova itt maradsz és jössz. Ha már sikerült rávennünk akkor nincs vissza út.-mondta és szorosan tartotta a csuklóm hogy ne menekülhessek. Bár még mindig erős vagyok mint régebben de most se kedvem se lélek jelenlétem nem volt ahhoz hogy levakarjam a szorító kezet magamról. Inkább csak hagytam had húzzon magukkal, végül is lehet tényleg nem árt majd ha kicsit tényleg kimozdulok, de ez a gondolatom is gyorsan tova szállt ahogy megérkeztünk. Ahogy beléptünk a buli helyszínére azt hittem kiszakad a dobhártyám a hangos zenétől. Hogy a francba nem süketülnek ezek meg? Nem volt időm ezen gondolkodni mert Jimin egyre csak beljebb húzott egészen a bár pultig.
-Nos, mint már leeshetett itt vagyunk. Gondolom egyenlőre nincs kedved semmihez szóval csak maradj itt és igyál valamit mi elmegyünk táncolni.-mondta már kiabálva nekem Jimin hogy halljam amit mond. Bólintottam hogy értettem aztán ők el is tűntek. A bár pultra támaszkodva gondolkodtam hogy én miért is egyeztem ebbe bele hiszen szinte biztos hogy itt fogom tölteni az egész estét egyedül. Kb 10 perce bámulhattam a bár pultot magam előtt amikor valami világító színes lötty jelent meg mellettem. Meglepetten felnéztem a pultos csajra hogy hát mégis mit keres ez itt.
-Ne nézz így.-kuncogott a lány- Az a lány küldi ezt neked.-mutatott egy csajra aki kicsit messzebb ült és rám vigyorgott.
-Öhm kösz.-mondtam a pultos csajnak bizonytalanul majd vissza néztem a másik lányra. Ismerős......jaj neeee. Ez a múltkori csaj a suliból. Miért ver engem még ezzel is az isten? Lesokkolva fordultam vissza az italhoz reménykedve hogy nem jön ide. Először bele se akart inni a fura löttybe de olyan jól nézett ki hogy kénytelen voltam bele kóstolni és mit ne mondjak finom volt. Épp bele merültem az ivásba mikor egy vékony hangot hallottam magam mellől.
-Szia.-köszönt de a hideg is kirázott ahogy oldalra fordulva szembe találtam magam azzal akit a világ másik végére kívánnék legszívesebben.
-Mit akarsz?-kérdeztem hűvösen.
-Ne legyél már ilyen csak meg akartam kérdezni hogy ízlik e amit küldtem.-durcizott.
-Igen.....kösz.-mondtam de semmi pénzért nem néztem volna rá.
-Szívesen.-ölelte át lelkesen a karom.
-Ne ölelgess. Nem vagyok a barátod.-kaptam el a karom idegesen.
-De én szeretném hogy az legyél.-mosolygott.
-Ne vedd bántásnak de semmi szükségem egy nyávogós macskára amúgy is van már valakim.-mondom idegesen és egy hajszál választott el hogy leüssem.
-Van valakid? És mégis ki? Én tuti jobb vagyok nála.-mondta határozottan ami még inkább felhúzott.
-Már ne is haragudj de nem tanítanak otthon téged jó modorra csak mert úgy látom nem látod hol van a határ. Vegyél vissza a pici pofidból és tipegj odább mert kezd elegem lenni.-kiabáltam úgy hogy még a hangos zene ellenére is tisztán lehetett hallani. Nem mondott semmit csak meglepetten nagy szemekkel nézett rám majd mikor vissza fordultam az italhoz felállt és elment másokat boldogítani. Lassacskán elfogyott az ital amit elém raktak és már nem is terveztem semmit inni. Viszont így hogy már nem ittam kezdtem kicsit unatkozni és arra gondoltam megkeresem Jiminéket. Fordultam egyet a bár székkel és a táncoló tömeget kezdtem kémlelni. Figyeltem hogy mások mennyire jól érzik magukat velem ellentétben amikor a tánc parkett felől hangos csattanást és csörömpölést hallottam és hirtelen minden ember egy kört alkotva bámult a padlóra. Szemöldökömet felhúzva indultam hogy megnézzem mi történt. Félre tolva pár embert pillantottam meg a földön fekvő Jimint.
-Komolyan ember hogy a francba lehet ilyen mód bebaszni? Ha te iszol jobban hát rád a gravitáció hogy folyton elhasalsz?-ráztam meg a fejem rosszallóan. Gyorsan felvakartam a padlóról és kirángattam a tömeg szélére.
-Mégis mennyit ittál már megint?-kérdeztem bár őszintén nem vártam sem érthető sem értelmes választ.
-Hát megittam két ekkora valamit,-mutatott egy kb koktélos pohár méretet- meg két ekkora valamit.-mutatott most egy kisebbet.
-Áh fasza szóval azt se tudod mit ittál nem hogy azt hogy mennyit.
-De várjá má még nem fejeztem be.-szólalt meg.
-Jó nem érdekel hány liter alkoholt sikert eddig letolnod.-fojtottam belé a szót- Inkább keressük meg a másik idiótát mielőtt még az is valami hülyeséget csinál. Jimint rángatva magam után kerestem a tömegben Hoseokot. Sok emberen kellett átverekedni magunkat amikor Jimin megszólalt:
-Há né má! Megcsal az a szemét.-mondta miközben mutogatni próbált de konkrétan a szemét nem tudta normálisan nyitva tartani. Elnéztem arra amerre a kezét lengette és jól meglepődtem. Hoseok és 2 másik fiú a teremben elhelyezett kanapék egyikén ült és úgy tűnt jól elvannak csak hát ide látszott hogy nem éppen tudják hogy hol is vannak.
 - Há most aztá tuti kinyírom azt a szemetet.-erősködött tovább Jimin. El is indult feléjük de ahogy elengedett nem sok kellett hogy megint közeli barátságot kössön a padlóval. Gyorsan után léptem és elkaptam.
-Nem vagy olyan állapotban hogy játsszad itt az agyad. Legyél jó részeg kisfiú fogd be a szád és maradj nyugton.-karját a nyakamba raktam és vonszoltam tovább Hoesok felé. Ahogy oda értünk kikaptam őt a két ismeretlen közül és elhúztam onnan egy csendesebb helyre mind a kettőt.
- Hé na épp jól el voltam most mé kö félbe szakítani?-állt neki ő is hisztizni. Nem szóltam inkább semmit csak húztam őket tovább. Már épp gondba voltam hogy hova rakjam őket amikor láttam hogy az egyik folyosó elején egy tábla valamilyen privát szobát jelez. Még szerencse hogy ezen a buli helyen voltak privát szobák ahova le tudtam rakni őket úgy hogy nem zavarja őket senki. Gyorsan lefordultam a folyosón és egy csomó ajtót láttam. Kinyitottam az egyik szoba ajtaját és belöktem őket rajta.
-Jó szórakozást.-mondtam és betettem az ajtót. Inkább egymással szórakozzanak mintsem egy idegennel. Vártam pár perce hogy felismerik e egymást egyáltalán a sok alkoholtól de a hangokból ítélve nem lesz itt probléma. Én meg úgy döntöttem mivel ők ketten jól elvannak és az az idegesítő csaj is itt mászkál valahol inkább haza felé veszem az irányt. A folyosó végéhez érve megálltam egy pillanatra hogy rögzítsem merre van a kijárat nehogy eltévedjek a nagy tömegben. Végig siklott az egész termen a tekintetem de egy ponton megállt. Egy ember ahogy látom épp kifelé tolakszik a nagy táncoló tömegben. Megmosolyogtam hiszen most én is ezt fogom csinálni, de ahogy figyeltem a mozgó alakot feltűnt valami. A HAJA. Lila volt pont mint annak akit a boltban és az utcán láttam. A szívem rögtön iszonyatos tempóba kezdett és a levegőt is gyorsabban kezdtem venni. Amint egy jobban látható helyre ért az arcát is felismertem. Igen ő az. Gondolkodás nélkül belerohantam a tömegbe és őt követve siettem a kijárat felé. Kétségbe esetten rohantam félre lökve a piás embereket. Most nem veszthetem szem elől. Lehet hogy ez az utolsó lehetőségem nem baltázhatom el megint. Amikor a kijárathoz értem ő épp akkor lépett ki rajta én pedig utána. "Végre megvagy"-gondoltam magamban és szinte kiszabva az ajtót a helyéről kirontottam az épületből.

Folytatjuk...(Hát ez is elkészült. Nagyon remélem hogy nem lett rossz és elnyeri a tetszésetek. Tudom, tudom jó helyen hagytam abba de úgy tervezem a kövi részt kicsit előbb hozom úgy hogy várjátok ;) ♡ )

Best Part Of My Life 2.évad 1.fejezet

Jungkook és Taehyung reménykedése ellenére Tae apja erősen ragaszkodott hozzá hogy Taehyung velük tartson és legalább 1 évig ott is maradjon így a két fiú keserves könnyek között kénytelen volt búcsút inteni egymástól 1 évre.

Hosszú és fájdalmas 1 év. Mind a ketten teljesen összetörve vágtak neki életük legnehezebb 365 napjának. Taehyung jó 2 hónapig nem volt önmaga de mégis megőrizte azt a kedves és gondoskodó énjét. Ellentétben Kookkal aki teljesen kifordult magából. Tae távozása után sem normálisan enni sem kimozdulni nem akart. Egész nyáron csak Jiminnel és  Hoseokkal találkozott velük is csak akkor amikor a két fiú nagy nehezen kitoloncolta a házból. Az iskola kezdetekor eleinte visszahúzódó volt aztán az idő múlásával a személyisége is átalakult és egy teljesen más formát öltött. A mindig mosolygó, angyalian cuki Kookieból egy szürke, magának való Jungkook lett. Egyszer sem mosolygott, még ha valaki a világ legjobb viccét mondta el és mindenki szakadt a nevetéstől, az ő arcáról akkor sem hervadt le az a szikla szilárd kifejezéstelen arc. Beszélni egyedül csak Jiminnel és Hoseokkal szokott a többi embert szinte teljesen kizárta. A lányok körében is elég népszerűvé vált az egész iskolában. Sokan próbálkoztak nála de mindet elutasította. Akár hányszor szólította le egy lány ő egy nonsens kifogással lerázta vagy szimplán vissza se szólt csak elment mellette. Sose tudta volna elképzelni maga mellett valaki mást Taehyung helyett nem hogy egy lányt. Folyton fül hallgatóval mászkált ezzel is kizárva a külvilágot. Senki és semmi nem tudott rajta változtatni.

Az idő kínzó lassúsággal telt de végre közeledett az a bizonyos nap amikor végre letelik az 1 év. Jungkook bár nem mutatta ki de iszonyatosan várta már azt a napot ameddig mindössze már csak 2 nap volt hátra.
-Mit tervezel ma csinálni Kook?-lépett Jimin az említett padja elé.
-Amit minden nap. Haza megyek és várom a holnapot.-mondta unottan a táskájába pakolva cuccait.
-Jaj már. Engedd el magad egy kicsit. Mindjárt nyár és letelik az a rohadt 1 év is. Pár nap múlva lesz egy buli az egyik legjobb helyen ahova Hoseokkal el is megyünk és készülj ugyanis te is jössz.-mondta lelkesen Jimin.
-Hurrá.-mondta Kook miközben kezeit a magasba emelve izgatottságot imitált de egy másodperc múlva vissza csapta kezeit a padra. Jimint félre tolva vállára dobta táskáját és kisétált az osztályból fa képnél hagyva barátját. Ki a suliból, át az utcákon, be a lakásba mint mindig és szokásához híven egy szót se váltott senkivel. Táskáját a sarokba vágva dőlt le az ágyra.

~Jungkook pov~
Mint minden nap általában úgy ma is csak feküdtem az ágyon és a plafont bámulva vártam hogy este legyen és egy jó zuhanyzás után lefeküdjek. Őszintén nem tudom hogy bírtam órákon át csak feküdni a semmibe bámulva de nem láttam értelmét mást csinálni, se kedvem se lelki erőm nincs ahhoz hogy valami kicsit is vidámat vagy izgalmasat csináljak. Tae-val együtt tűnt el belőlem minden. Szó szerint minden, az életkedvem, a személyiségem minden. Én is érzékeltem hogy szépen lassan megváltozok de nem tudtam mit tenni. Bármit csináltam Taehyung jutott eszembe és sírhatnékom támadt. Hozzá teszem az utóbbi időben annyit bőgtem hogy lepipáltam a kis kori énem pedig akkor se voltam piskóta ilyen téren. Jimin és Hoseok is mindig segíteni akart amiért hálás vagyok de amíg Tae nincs velem addig ez esélytelen és félő hogy már olyan régóta ilyen vagyok hogy nem lehet kiverni se belőlem. Aztán még ott az a tény is hogy Tae emlékszik e rám, hiszen miután elment nem is beszéltünk és 2 nap múlva pedig elvileg vissza kellene jönnie de nem tudok róla semmit. Az a tudat hogy talán vissza se jön szinte felemészt belűről és ez már pár hete így van. A nagy gondolkodás közepette észre se vettem hogy már 3 órája tehénkedek az ágyban és lassan fürdenem kéne. Nyöszörögve keltem fel az ágyról és a pizsamám társaságában indultam fürdeni. Nem volt erőm állni így zuhany helyett inkább a kádat választottam. Vagy 1 óráig áztattam magam de mikor már majdnem bealudtam időszerűnek láttam kiszállni a kádból. Nagyokat pislogva megtörölköztem és magamra rángattam a pizsamám. Azt terveztem hogy alszok de a gyomrom közbe szólt és hangosan jelezte hogy már pedig én még vacsorázni is fogok. Morogva ugyan de engedtem a követelésnek és letrappoltam a lépcsőn a konyhába. Ahogy az itthoni törvények tartják rajtam kívül senki nincs itt szóval nyugodtan mehetek fel és alá. Anyámék már azt tervezték vesznek egy házat maguknak ami közelebb van a munka helyükhöz annak ellenére hogy nem rég költöztünk ebbe a házba ami közel van a sulihoz de nagyon úgy tűnik hogy ez meg is történt hisz nem láttam őket már mióta csak nekem felejtettek el szólni arról hogy többet ne nagyon várjam haza őket. Kicsaptam a hűtő ajtaját és a tejet kivéve csináltam magamnak egy minimális mennyiségű müzlit. Mivel volt olyan idő hogy szinte hónapokon át nem ettem szinte semmit így a gyomrom hozzá szokott hogy a legkisebb adag kajától is jól lakok. Lassan elmajszoltam azt a kis müzlit ami másnak a fél fogára nem lett volna elég de nekem pont elég volt az életben maradáshoz. Vissza vonszoltam magam a szobámba és belevetettem magam az ágyba. Nem tudom mikor és hogy aludtam el már csak arra ébredtem hogy az ébresztőm mellettem csörög. Nagy nehezen felöltöztem, bele dobáltam a táskámba a cuccaim és elindultam a közeli busz megállóba hogy suliba menjek. Igaz hogy közel van a suli de nincs kedvem sétálni a busz meg ott tesz le előtte szóval nem erőltetem meg magam. Pár perc buszozás után a sulinál leszállok és egy integető alakon akad meg a szemem aki felém jön.
-Jó reggelt Jungkookie.-lépett oda hozzám Jimin.
-Reggelt. Hol hagytad Hoseokot?-néztem körbe az említett személyt keresve.
-Áh reggeli tánc edzése van én meg itt maradtam egyedül.-mondta durcásan.
-Értem.-mondtam és megindultam befelé.
-Látom ma is hasonló jó kedvedbe vagy.-mondta gúnyosan ahogy utolért.
-Igen, pont mint az elmúlt 12 hónapban.-nyitottam ki magam előtt a bejárati ajtót. Jimin csak a fejét rázta de nem érdekelt hisz mindig ez van. Ketten sétáltunk az osztály fele aztán hirtelen beállt elém egy csaj úgy hogy majd fellöktem.
-Ne-ne haragudj.....csak....csak beszélni szeretnék veled.-hebegett-habogott a földet bámulva.
-Ezer bocs de nem is ismerlek és nincs kedvem beszélgetni.-utasítottam el hűvösen.
-Csak egy percet kérek.-mondta határozottan.
-Annyi időm sincs. Most pedig ha megbocsátasz..-mentem tovább félretolva a csajt de elkapta a kezem.
-Miért nem tudsz meghallgatni?-kezdett hangosan beszélni nekem-Csak egy percet kértem. Szeretlek de nem hagyod hogy elmondjam.-kiabált.
-Aha aha, eressz.-kaptam ki a karom a szorításából.
-Miért nem hagyod hogy megismerjelek? Ígérem hogy jobb kedved lesz mellettem.-erősködött.
-Nem gondolod hogy udvariatlan vagy?-fordultam vissza idegesen- Még hogy jó kedved. 12 hónapja nem volt jó kedvem és ezen pont nem te fogsz változtatni. Most pedig hagyj békén.
-Nem tudom mi vagy ki rontotta el a kedved így de én tudok segí...
-Az az én dolgom hogy mi a bajom és van valaki aki segíthetne de sajnálattal közlöm az nem te vagy drágaságom szóval keress mást akit boldogíthatsz.- dühösen megfordultam és bementem az osztályba. Még hogy Tae-t helyettesíteni. Nincs az az isten. Úgy felidegesített hogy egész nem szét vetett az ideg. Még szerencse hogy hétvége lesz mert ha holnap is látnám leütném. Órák után Jiminnel és Hoseokkal az oldalam hagytam el az épületet. Még 10 percig beszélgettünk amíg jött a buszom.

A hétvégére megbeszéltük hogy Jimin és Hoseok átjön videójátékozni hogy ne legyek mindig egyedül de végül az lett hogy ők játszottak én meg néztem őket. Egész hétvégén azon izgultam hogy már nem sok és letelik az 1 év de mind hiába Tae nem jelentkezett sem azon a várva várt napon se utána nap és még azután se. Én még azt hittem hogy eddig szarul voltam de ehhez képest eddig tök jól voltam. 3 napja nem ettem és inni is csak akkor ittam amikor úgy éreztem hogy rosszul leszek. Suliba se mentem be ezért naponta 4-5 hívást kapok Jimintől de mindig max egyre válaszolok. Így az egy év letelte után 3 nappal jelezte a gyomrom nagyon durván hogy ha most nem eszek valamit akkor feldobom a bakancsot ezért kénytelen voltam kaját tuszkolni magamba. Hulla fehéren szinte már csak másztam a konyha felé de rá kellett hogy jöjjek a hétvégén kiürült minden étel a hűtőből és máshonnan is. Úgy voltam vele hogy jó akkor nem eszek de ekkor egy éles fájdalom villant a gyomromba és szinte hallottam ahogy a szervezetem táplálékért üvölt. Rávettem magam és a pénztárcámat kezembe véve indultam boltba ami nagyon faszán jó messze volt. Jó sokan megnéztek az utcán vánszorogva de pont leszartam hogy mindenki bámul amikor a túlélésért harcolok, másrészt meg elismerem hogy érdekes látványt nyújthattam ahogy mint valami kripta szökevény jártam az utcákat. Kín keserves szenvedés árán de elértem a boltot és egy kosarat fogva sétáltam a sorok között. Vettem pár gyorsan elkészíthető kaját és épp gyümölcsökhöz indultam amikor megláttam valakit és lefagyva álltam meg a bolt kellős közepén. Egy srác sétált nem messze tőlem. A haja teljesen más volt és magasabb is de az arca.....az arca pont mint Taehyung. Nem akartam elhinni amit látok. Bár máshogy nézett ki de tudtam hogy az Taehyung, éreztem. A szívem is megállt dobogni ahogy megláttam. Gyorsan beleszórtam pár narancsot a kosárba és siettem volna utána de eltűnt. Körbe rohantam a bolton úgy hogy a szívem majd kiugrott a helyéről de sehol nem volt. Végül megint a hülye gyümölcsök mellett kötöttem ki és térdeimre támaszkodva a sírás kerülgetett hogy nem találtam meg és lehet most csesztem el hogy újra láthassam. Fájó szívvel léptem a pénztárhoz hogy fizessek. Szépen bele pakoltam egy zacskóba mindent és indultam ki és kezdődött a 20 perces séta hazáig. A sarkon lefordulva vettem egy mély levegőt és próbáltam magam meggyőzni hogy csak beképzeltem az előzőket de egyszerűen nem ment. Fájdalmasan vettem a levegőt mintha kínzó lenne oxigént engedni a tüdőmbe. Az eddig lefele révedő tekintetem muszáj voltam felemelni mert a sok járó kelőnek nem akart neki menni. Ahogy bámultam az előttem kavargó tömeget miközben haladtam előre feltűnt egy ismerős alak.

Ő az. Őt láttam a boltban is. Taehyung! Nem törődve senkivel és semmivel mindenkit félre tolva siettem fel. A torkomban dobogott a szívem és majd össze estem de nem érdekelt. Viszont olyan szerencsés vagyok rohadjak meg hogy az egész világ ellenem van és egy nagydarab pasas szépen eltarolta a most amúgy is gyenge kis lényemet. Kétségbe esetten ugrottam fel miközben faszikám összekaparta a kiborult zacskó tartalmát. Körbe néztem és sírva fakadtam amikor láttam hogy ismét eltűnt előlem. Pedig olyan közel voltam csak pár lépés kellett volna. Potyogó könnyekkel kiszabtam a pasi kezéből a zacskót és nagy léptekkel menet haza. Otthon bevágtam az ajtót ledobtam a zacskót és az ajtó tövébe rogyva kitört belőlem a vigasztalhatatlan bőgés.

Folytatjuk......

Nos ügyes voltam és hamar hoztam a 2. évadot és remélem mindenkinek tetszett az első része. A kövi részt februárban tervezem hozni de suli miatt bizonytalan hogy mikorra tudom összehozni.  Majd jelentkezek. 사랑해요 <3

Best Part Of My Life 16. fejezet

Még mielőtt belekezdenék a részbe szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni. :) Nos akkor....

~ Taehyung pov~

Reggel arra ébredtem hogy Kookie a mellkasomon forgolódik. Lassan nyitottam fel szemeimet és egy szuszogó, aranyosan alvó arccal találtam szembe magam. Elmosolyodtam és kezemet fejéhez emelve kezdtem simogatni puha arcát. Iszonyat cuki volt ahogy hideg kezemet megérezve kissé megrázkódott karjait pedig még szorosabban körém fonta. Még jó pár percig feküdtem őt figyelve amikor lassan felnyitotta pilláit és álmos tekintettel rám nézett.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rá de ő csak dünnyögve vissza csukta szemét és feküdt tovább- Hát így kell reggel köszönteni az embert akit szeretsz? -kuncogtam. Erre felemelte fejét és rám mosolyogva közelebb hajolt és egy puszit nyomott arcomra.
-Jó reggelt Tae.-mosolygott.
-Na ez már jobban tetszik.-szorosan magamhoz öleltem. Csendben feküdtünk egymást ölelve amikor egy hangos puffanásra mind a ketten felriadtunk. Én keltem ki az ágyból elsőnek hogy utána nézzek hogy mi is történt pontosan. Ahogy kinyitottam az ajtót majdnem pofára estem az ajtó előtt hasaló Jiminben.
-Te mi a szart csinálsz itt? -néztem rá nagy szemekkel miközben lábammal úgy böködtem mint valami döglött halat.
-Le akartam menni inni egy pohár vizet.....
-Ahogy látom ez nem jött össze. -nevettem- Beütött a sok pia mi?
-Ja valahogy úgy...-mondta miközben próbálta magát összevakarni a padlóról.
-Ejj ember...na gyere.-segítettem fel nevetve és lekísértem a lépcsőn. Oda dülöngélt a csaphoz és egy pohár vizet engedett magának. Erősen kellett erőlködnöm hogy ne röhögjem el magam a szenvedő fejét nézve.
-Mi a francot csináltatok hogy így ki vagy ütve? -kérdeztem az asztalon támaszkodva.
-Ha tudnám....-vakarta meg fejét- Azt se tudom hogy jutottunk haza...-csak nevetni tudtam ahogy fintorogva azon agyalt hogy mi történt velük tegnap.
-Miről van szó? -érkezett meg Kook is.
-Épp azt ecsetelgetjük hogy Jimin barátunknak hogy sikerül így bebaszni.-mondtam nevetve.
-Erről Hoseokkal is beszélhetnél. Amikor benyitottam hozza feküdt az ágyon de úgy hogy csak a lába van az ágyon az arca lent a földön. -nevette el magát ő is.
-Na te Jézus. Nem vagytok normálisak.-fulladoztam a nevetéstől- Megyek és felkeltem mielőtt még kitöri az az ostoba a nyakát. Kook addig figyel erre a másik idiótára.-felfutottam a lépcsőn és valóban olyan helyzetbe találtam Hoseokot ahogy Kook leírta. Nagy nehezen felrángattam az ágyra.
-Ne kelj fel te iszákos majom.-ráztam meg a vállánál.
-Mi van má Jimin?-nézett rám hunyorogva.
-Csalódást kell okozzak de én Taehyung vagyok nem Jimin.
-Oh....Tae..-szemeit dörzsölve hatalmas kínok árán felszenvedte magát ülésbe.
-Ahogy látom hasonló szar állapotba vagy mit Jimin-nevettem el magam újra. Lesegítettem őt is a lépcsőn és leültettem a kanapéra.

~Jungkook pov~
Amikor Tae és Hoseok leértek én a hűtőben kerestem valami kaját.
-Na sikerült ahogy látom.-másztam ki a hűtőből.
-Ja. Elég nehéz szülés volt.-sétált oda hozzám.
-Pirítós eszek te is kérsz? -kérdeztem tőle.
-Ha adsz..-mosolygott és közelebb lépve hozzám csípőmre fogott és egy csókra hívta ajkaimat. Nem akartam elengedni de a gyomrom már igen csak követelte az ételt így ellépve tőle elkészítettem a reggelinket. Amíg mi reggeliztünk addig a másik két agyas a nappali kanapéján feküdt és már kezdtek magukhoz térni. A csendet Tae telefonja törte meg. Meglepett arccal nyújt a telefonjáért de elmosolyodott amikor meglátta ki hívja.
-Szia anya.-köszönt a telefonba. Mosolyogva folytattam az evést miután eszembe jutott Tae kedves természetű anyja. Akkor emeltem fel a fejem újra amikor Tae hangjából ijedséget hallottam ki.
-De....de miért? Miért most? -rögtön gombóc jelent meg a torkomban Taehyung ijed és ideges arcára de akkor sokkolt le legjobban a dolog amikor végig szántott az arcán egy könny csepp. Még nem is tudtam mi történt de olyan ideges lettem hogy a kezem őrült remegésbe a szívem pedig őrült kalapálásba kezdett. Tae remegő kezekkel és lefagyott arccal tette le a telefont.
-Mi.....mi történt?-hangom megremegett a kérdés közben.
-Jungkook.....
-Mi van mondjad már! -ugrottam fel idegesen.
-El-elköltözünk.....-mondta ki alig hallhatóan.
-Hogy mi van?-azt hittem ott helyben rosszul leszek- De mégis hova?-kezdtem faggatásba egy hatalmas gombóccal a torkomban.
-Amerikába....apa munkája miatt...-mondta maga elé bámulva.
-Most csak szórakozol ugye? És meddig?-pattantam fel remegő lábakkal.
-Nem lehet tudni.....-némán hatalmas szemekkel néztem rá de nem volt hajlandó többet beszélni mint amennyit szükséges volt. Nem foglalkozva se vele se semmi mással felrohantam a szobába és magamra zárva az ajtót vetettem be magam az ágyba.

~Taehyung pov~
Hiába akartam bármit is mondani Kook-nak egyszerűen annyira lesokkolt a dolog hogy a lélegzésen kívül alkalmatlan voltam bármi másra. Kook elviharzott mellettem és már csak az ajtó csapódását hallottam. Fejemet megrázva mentem utána de az ajtót zárva találtam.
-Jungkook....gyere ki! Még nem biztos hogy el kell mennem velük...csak haza kell mennem.-halk léptek után lassan nyílt ki az ajtó és egy könnyes szem párral találtam szembe magam. A szívem megszakadt amikor megláttam Kookie-t könnyekkel áztatott szemekkel és ahogy szipogva a karjaimba borult én is sírni tudtam volna.
-Ugye nem hagysz itt? Ugye nem?-kérdezte miközben kezével ruhámat szorongatta a mellkasomon. Hátát simogatva húztam szorosan magamhoz.
-Nyugi Kook, mindent megteszek majd hogy itt maradhassak veled. Viszont már ma haza kell mennem beszélni a szüleimmel.
-Én is megyek veled.-kapta fel fejét és könnyektől csillogó szemmel nézett fel rám.
-Ha annyira akarsz jöhetsz te is.-mosolyogtam rá. Bólintott és vissza hajtotta fejét és szorosan átkarolt mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék.

Délután miután elmagyaráztam a dolgot Jiminéknek Kookkal az oldalamon indultam vissza a szüleimhez. A taxira vártunk amit még visszafelé a hajón hívtam ide amikor feltűnt hogy Kook egy szót sem szólt egész úton csak úgy van mellettem mint valami rongy baba.
-Kook.....baj van?-néztem le rá aggodalmasan.
-Még kérded?-válaszolta kifejezéstelenül.
-Ne idegeskedj! Mondtam hogy megoldjuk hogy itt maradhassak, hiszen amúgy is elég idős vagyok már hogy ahhoz hogy egyedül maradhassak.-próbáltam nyugtatni de nem használt. Alsó ajkát harapdálta és teste mellett lógó kezét figyelve láttam hogy remeg.

Kezére szorítottam és az abban a pillanatban megérkezett taxihoz sétáltam vele. Egész úton azon voltam hogy lenyugtassam de nem számított mit csináltam hasztalan volt ezért a végére már feladtam és csak kezét szorítottam amíg a kocsi meg nem állt a házunknál. A kocsiból kiszállva engem is kissé elfogott az idegesség de ezt egy percig sem akartam kimutatni Jungkook előtt hiszen már így pont eléggé félt szegény. A házba lépve teljes csend fogadott minket.

-Anyuuuu megjöttem.-kiabálta be hogy jelezzem hogy haza értem.

-Jaj kicsim örülök hogy haza értél. Mi már összepakoltunk, te is csomagolj mert holnap indulunk.-kiabált vissza anya kicsit sem boldogító dolgokat. Kook megszorította a kezem ezért hátra néztem rá. Ajkait összeszorítva, kétségbe esetten nézett rám ahogy könnyei újra hullani kezdtek. Bíztatóan rá mosolyogtam és egy puszit nyomtam homlokára de őszintén már én se voltam olyan biztos a dolgomban.

Vége.....

               vagy mégse?

Huh hát először is még egyszer Boldog Karácsonyt mindenkinek aki kitartóan olvasta a ficit és bár elég kis rövidke lett ez a rész és szerintem nem is lett a legjobb de hiába ültem felette több órát itt ott bele javítva már nem tudtam hogy tegyem jobbá de azért remélem tetszett nektek. Másodszor pedig az eddig kérdésként fenn álló 2. évaddal kapcsolatban úgy döntöttem folytatom szóval kinek jó hír kinek nem de lesz 2. évad. ;) Köszönöm hogy elolvastátok a 2. évad első részét pedig igyekszem hozni. <3

Best Part Of My Life 15.fejezet (+18)

~Jungkook pov.~

Tae egészen addig vonszolt maga után amíg be nem értünk a házba és ahogy beértünk még a cipőmet se vettem le, neki tolt a falnak két keze közé fogta az arcom és ajkait az enyémekre tapasztotta. Bármennyire is imádtam Tae érzelmekkel teli csókját muszáj voltam eltolni magamtól ugyanis először beszédem volt vele. Kezeimet mellkasára emeltem és lassan eltoltam magamtól.
-Baj van Kook?-nézett rám meglepetten.
-N-nem csak lenne egy kérdésem.
-Hallgatlak.-mosolygott rám közben pedig megtámasztotta kezét a mögöttem lévő falon így maga és a fal közé zárva engem.
-Valami olyasmit mondtál hogy beleegyeztem abba hogy fojtasd a-azt......de miért kell ebbe bele egyeznem?-néztem fel rá egyenesen a szemébe- Nincs semmi bajom ha olyanokat csinálsz de......ne nyilvános helyeken ha lehet.-bele gondoltam mik is történtek és már megint pipacs vörös lett a fejem.
-Tudod......még mindig cuki vagy mikor zavarba jössz és felfogtam,....többet nem csinálom ha olyan helyen vagyunk.-vigyorgott engem méregetve- De most itthon vagyunk....nincs itt senki.-elkaptam a fejem és zavartan a padlót kezdtem bámulni. Pontosan tudtam mire akar kilyukadni. Nem szólt semmit ahogy én se. Kezét államra vezette és lágyan felemelte a fejem hogy ránézzek. Tekintete boldogságról árulkodott, csak mosolygott és csiga lassan közelített felém. Figyelmemet ajkainak szenteltem és végül már annyira kínzott a lassúsága hogy én kaptam ajkai után kétségbeesetten és érintettem össze azokat enyéimmel. Tae csak megmosolyogta tettem majd derekamra tette kezeit és közelebb húzott magához. Karjaimat körbe fontam nyaka körül közben ő nyelvével bejutást kért tőlem amit meg is kapott. Miközben nyelveink nagy csatát vívtak addig én olyan közel kerültem V-hez hogy szinte egybe olvadtam vele. A természet viszont közbe szólt így a levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elengedni egymást. Tae szemeit bámultam amik csak úgy csillogtak a vágytól, de én se nézhettem ki máshogy mert éreztem ahogy körülöttem forr a levegő és vágytam a következő érintésére. Mintha olvasott volna a szememből úgy tapadt ajkaimra egy másodperccel később. Viszonoztam csókját ő pedig fenekem alá helyezte kezeit és felemelt. Lábaimmal és kezeimmel is körbe fogtam testét mint egy kis koala aki az anyán csüng. A testem egésze bizsergett a kellemes érzésre és nem tudtak volna annyit fizetni hogy ezt megszakítsam. V megindult velem egyenesen a lépcső felé onnan pedig a szobánkba. Az ajtó kinyitása kicsit nehézkes volt de megoldottuk és végre elértünk az ágyig. Tae hihetetlenül óvatosan rakott le és döntött hátra az ágyon. Végig simított arcomon még szabad kezével fejem mellett támaszkodott. Majd elolvadtam gyengéd érintéseitől. Először számra hintett egy puszit majd egyre lejjebb halad nyakamig. Ott megállt és beleszívott puha bőrömbe biztosítva arról hogy annak nyoma is marad. Nem kegyelmezve a bőrömnek fogait is bevetve harapott óvatosan abba mire egy sóhaj tört fel belőlem. A testem minden egyes kis mozdulatára válaszolt vagy megremegtem vagy akaratlanul is egy-egy sóhaj vagy nyögés hagyta el számat. Nyakamat pihentetve kezével kezdett el munkálkodni pólóm alatt.
-Hidegh.-mondtam ahogy megéreztem hideg kezeit forró mellkasomon.
-Akkor melegítsd fel.-hajolt vissza hozzám egy csókra. Ujjait alaposan végig vezette hasfalamon is mire persze én remegtem mint a kocsonya és csak tétlenül sóhajtoztam. Minden egyes porcikámon végig ment míg végül lekerült rólam a póló. Nem hagytam hogy csak én vetkőzzek ő róla is lekaptam a pólót. Ő csak vigyorgott én meg ködös tekintettel figyeltem minden tettét. Mellkasomon is végig puszilt mindenhol ahol csak ért. Végül elérte nadrágom övét is. Tudtam hogy nem ügyetlen hanem direkt szerencsétlenkedik az öv kicsatolásával. Én viszont nem tudtam tovább várni, többet akartam így elhessegetve V kezeit villám sebességgel kicsatoltam és a földre dobtam a bőr anyagot melynek csatja nagy koppanással jelezte hogy földet ért.
-Na hé, hova sietsz?-kuncogott.
-Ne szivassh már mindjárt meghalok ha nem folytatod.-hadartam a szavakat amik válasz kép cselekedetet kaptak. Kigombolta a nadrágot és szépen meg is szabadított tőle. Most meg a combomat találta meg, helyesbítek MEGINT. Apró puszikat hintett belső combomra ami hihetetlen remegést váltott ki belőlem. még Tae is megjegyezte.
-Kook? Minden rendben?
-I-ighen csak.......csak nagyon jó.-mondtam sóhajtozva. Csak villantott egy mosolyt és folytatta. A nagy munkálkodás közben megszabadult saját ruháitól is így már csak egy ruha darab maradt mindkettőnkön. Kezdtem elveszíteni a maradék kevéske kis öntudatomat is ahogy Tae egyre közeledett legérzékenyebb szervem felé.  Boxerem szegélyével kezdett játszani de nem hagyta nyugodni felső testemet egy pillanatra se. Oldalamon és hasfalamon siklott végig keze ahogy az utolsó textil anyag is egyre lejjebb került rólam aztán már csak azt láttam hogy távozik rólam. V is elbúcsúzott a zavaró anyagtól. Végig mértem egész testét csillogó szemeimmel és fülig vörösödtem hiszen rég volt mikor utoljára ilyen helyzetben voltunk.
-Mi a baj Kookieh még mindig zavarba vagy?-vigyorgott de hallottam hangján hogy bár engem akar kikészíteni lassúságával de már nehezen fogja vissza magát attól hogy rögtön magáévá ne tegyen. Mikor vissza akartam szólni befogta a számat és inkább finom gyengéd csókot adott mintsem hogy reklamálni kezdjek. De abban a pillanatban bele nyögtem a csókba ahogy megéreztem kezét férfiasságomon. Nem csak hogy nyelvemnek én ajkaimnak adott folyamatosan munkát csókjaival de kezét is egyre gyorsabban mozgatta. Másik kezét is mozgásba hozta és bejáratomhoz emelte és másodperceken belül be is vezette azt. A hirtelen furcsa érzésre egy hangosabb nyögést hallattam. Első ujját nem sokkal később második is követte de az már nem csak fura de fájdalmas is volt. Jóleső nyögés helyett egy fájdalmasat sikerült kiadnom. Tisztába vagyok vele hogy lesz még ennél sokkal rosszabb de Tae nagyon ügyesen kényeztetett így minden fájdalom elszállt és harmadik ujját is jobban viseltem. Miután szoktam a helyzetet már kéjes nyögések töltötték meg a szobát amik egyenesen Tae fülébe jutottak ugyanis a nyakamat kényeztette. Igyekeztem a lehető leggerjesztőbb hangokat kiadni hogy én is húzzam egy kicsit az agyát. Ami sikeresnek látszott amikor V egy nagy sóhaj kíséretében szívott bele nyakamba.
-Te most húzod az agyam?-kérdezte szemeimbe mélyedve.
-Mért? Talán csak neked szabad?-kapott egy kérdést válasz képp.
-Na megállj csak.-széles, sejtelmes vigyorra húzta száját. Ujjai helyét átvette saját férfiassága ami ennyi szünet után nem kis fájdalmat okozott. Hangos fájdalmas nyögés tört fel torkomból és kis könnyek folytak végig arcomon.
-Lazítsh Kookh...-mondta lágy hangon. Hál isten nem kellett egyedül megküzdeni a nehéznek bizonyult feladattal ugyanis Tae megint lelkesen segített és kényeztetett ahol ért. Csókokkal, simogatással és pár hosszú perc után elérte célját és már kicsit se éreztem fájdalmat. Fellöktem csípőm jelezvén hogy mozoghat. Nem kellett kétszer kérni azonnal cselekedett. Lassú tempót diktált a kezdetekben de már szinte ez is elég volt ahhoz hogy kicsináljon. Rég volt már hogy utoljára ilyen érzés kapott el. Szinte égett a bőröm az önuralmam meg már nem is tudom mióta csak messziről figyelget.
-Méghh.....Taeh...gyorshabban....-nyögtem halkan a szavakat amik kész csoda hogy eljutottak hozzá. Szavaim meghallgatásra találtak és gyorsabb tempóra váltott. Mindezek mellett érzékeny szervemet kényeztette és egy-egy csókra is visszahajolt. Kezdtem érezni hogy egyre közelebb a vége nekem és Taetae-nak is. Ő is egyre több nyögést és sóhajt engedett meg magának. Meglepetésemre még tovább növelte a tempót és olyan pontot talált el bennem hogy kislányként sikítottam fel, hátam ívbe feszült és Tae hátába martam.
-Otth....mégh.....kérlekh..-kérésem után még jó párszor eltalálta bennem azt a bizonyos pontot végül Tae-val egyszerre mentem el. Remegő testtel pihegtem, szememet lecsuktam így csak akkor nyitottam ki amikor V halk puffanással elfeküdt mellettem. Össze fontam kezeinket és csendben, elbűvölve figyeltem piros arcát ahogy csukott szemmel pihent ő is. Kezére szorítottam mire lassan felnyitotta pilláit.
-Előbb fürödni kéne. Ne aludj el.-simítottam végig arcán.
-Mmmm.......csak még egy kicsit, elfáradtam.-közelebb kúsztam hozzá és mélyen a szemébe néztem-Mi az?
-...Szeretlek.-mosolyogtam halványan. Állam alá nyúlt és fejem maga felé húzta és olyan szenvedélyesen csókolt hogy képes lettem volna ott helyben újra leteperni ha meg tudtam volna mozdulni.
-Én is téged.-mosolygott vissza. Nem volt szívem kirángatni az ágyból szóval inkább egyedül indultam hogy lehűsítem magam egy fürdővel. De ahogy kiültem az ágy szélére és megláttam a medencét jobb ötletem támadt.
-Tae....mit szólnál ha alvás előtt medencéznénk egyet?
-Hát.....úgy is melegem van,...legyen.-egyezett bele.
-Ez aaz.-és indultam is volna a medence felé de bevillant a hátsó felem és olyan lendülettel ahogy felálltam úgy huppantam is vissza nyekkenve egyet.
-Mi van Süti? Nehezen megy a járás?-kuncogott Tae.
-Ha ha ha. És Süti? Mióta nem mondtad már ezt?-nevettem gúnyosan majd derekamra fogtam és felegyenesedtem-Látod megy ez.-léptem egyet előre de megbukott az a tervem hogy bebizonyítom hogy semmi bajom ugyanis ahogy a lábam talajt ért megint bevillant az előző érzés és ez az arcomra is kiült.
-Na ne erőlködj! Segítek.-hallottam hogy Tae lépkedni kezd de nem figyeltem merre. Aztán csak azon kaptam magam hogy nem érzem magam alatt a talajt csak két meleg kart amik engem tartottak. V újra a karjaiba vett és a medencéhez sétált velem.
-Ugye nem akarsz vízbe dobni?
-Hééé ez tök jó pillanat volt erre elrontod.-durcizott-De nem, nem szándékozlak vízbe dobni.-lerakott közvetlenül a víz mellé én pedig belemásztam majd ő is követett. Vagy 15-20 perce hűsöltünk az amúgy melegnek számító vízben de a testhőmérsékletünkhöz képest hideg volt amikor kezdett hirtelen elérni a teljes fáradság. Kiszálltunk a vízből és egy törölközés és öltözés után beestem az ágyba.
-Én mondtam hogy aludjunk.
-Oké igazad volt. De most már aludhatunk.
-Persze persze.-feküdt be ő is az ágyba. Ahogy lefeküdt álla alá bújtam és átöleltem. Így aludtunk el, egy jó nap jó lezárása volt ez.

Folytatjuk....(Hát ezúttal is remélem hogy tetszett nektek és most is várom a véleményeket. A kövi rész valamikor karácsony körül várhatjátok ami terveim szerint az utolsó rész lesz kivéve ugye ha 2. évadot is szeretnétek. Ezt még mindig a blogon létrehozott szavazáson vagy a rész alatt lehet jelezni nekem. <3 )

Beléd esve

~Jungkook pov.~

Mint minden nap most is itt ülök az irodámban és a székemben hátra dőlve várom hogy végre haza mehessek. Már két hete ugyan azon a projekten dolgozok az asszisztensemmel és alig kell pár dolog hogy kész legyen, de annyira kikészültem már hogy nem tudok koncentrálni. Homlokom dörzsölve engedek ki egy fáradt sóhajt miközben drága segítőm serényen pötyög a laptopon.
-Áh Taehyung.....hagyd a francba, majd holnap folytatjuk nekem ehhez már nincs erőm.-feküdtem az asztalra.
-Nem Jungkook, ezt még ma be kell fejeznünk. Csak pár részlet hiányzik mindjárt kész.-fejét fel sem emelte a képernyőről úgy nézte mintha az élete múlna rajta.
-Ja de az a pár részlet is jó pár óra mire elkészül.-nehezen de feltornásztam magam ülő helyzet be és a velem szemben ülőt kezdtem bámulni. Mi tagadás Taehyung irtó helyes. Dús, piros ajkak, gyönyörű sötétbarna szemek, lágy vonások minden amit egy helyes emberen el lehet képzelni. Még azok is megmondják ezt róla akik lányok után érdeklődnek. Én pedig szívesebben nézte Tae arcát mint pár jól kitömött csajt, magyarul meleg vagyok. Senki nem tudja csak én, sem Tae sem mások. És már megint ezt csinálom. Megfeszített figyelemmel követem Taehyung szájának mozgását és szívem szerint itt helyben le is támadnám de nem csinálok inkább műsort. Kínoz a tudat hogy nem érhetek úgy hozzá ahogy akarok. Áááá én ezt nem bírom. Megráztam a fejem hogy összeszedjem gondolataimat.
-Figyel Tae nekem ennyi volt. Haza megyek.-pakoltam is volna a cuccaimat hogy én most bizony haza megyek és nem érdekel mi lesz. De jött ő és elállta az utat.
-Nem. Ezt most már befejezzük.-mondta határozottan.
-Tudod mit? Átjössz hozzám és nálam befejezzük. Ott sokkal nyugisabb is.
-Azt ötlet jó de te olyan egy fasza környéken laksz hogy egy árva buszmeg vagy metró sincs a közelbe.-fintorodott el.
-Oké. Akkor pakolj össze és indulunk. Elviszlek.-bólintott és laptopját a táskájába rakva már követett is az épület alatti parkolóba a kocsihoz. Tae már jól ismerte a kocsimat hisz sokszor megyünk üzleti dolgok miatt együtt így már jóval előttem kiszúrta hogy hol parkoltam. Elsőnek én majd ő is beült mellém az anyós ülésre.
-Jut eszembe te egyáltalán voltál már nálam?-indítottam el az autót.
-Nem még nem.-hát persze ha lett volna már nálam arra emlékeznék, főleg hogy biztos vagyok benn hogy az emlékezetes látogatás lett volna. Erre a gondolatra elvigyorodtam közben pedig elhagytuk a parkolót. A nap már igen csak lemenőben volt amikor megálltam a kocsival a házam előtt. Erősen becsaptam a kocsi ajtót és a zsebembe kezdtem kotorászni a lakáskulcs után. Ajtót nyitottam és illedelmesen előre engedtem Taet én pedig másodiknak léptem be.
-Hát itt volnánk. Érezd magad otthon. Mindent dobj csak le az egyik kanapéra.
-Nem mondom jól néz ki.-nézett körbe érdeklődve.
-Mármint mi?
-Minden.-villantotta fogait mosolyogva. Áh istenem az a mosoly, megzabálom. Én is lepakoltam és a konyhába mentem.
-Kérsz valamit enni? Ugyanis én már órák óta nem ettem szóval éhezem, de téged se láttalak enni szóval....
-Nem akarok gondot okozni.-lépett be a konyhába tarkóját vakargatva.
-Ugyan hagyjad csak. Remélem nem baj ha a tegnap meg maradt húst esszük. Kicsit túlzásba estem és sokkal többet csináltam mint ami kell.-kivettem a húst a hűtőből és megmelegítettem.
-Nem probléma, köszönöm.-tettem le elé a tányért. Csendben ettünk, csak a villa és a kés egymásnak koccanását lehetett hallani. Taehyung az ételbe feledkezett, de én egy percre se feledkeztem meg róla. Minden egyes falat után ránéztem és bambultam is pár pillanatig ezért lassabban is végeztem.
-Nos akkor még iszok egy kávét aztán kezdhetjük. Kérsz?-bólintott-Nyugodtan menj a nappaliba, odaviszem.-engedelmesen felállt és kisétált vissza a nappaliba. Nekem arany éjszakám lesz ha ilyen engedelmes. Pár perc múlva kávéval a kezemben társultam hozzá.
-Öhmm...köszönöm....az ételt is.-zavartan vette el a kávés csészét és beleivott.
-Nincs mit köszönni, most viszont dolgozzunk.-halkan sóhajtottam és felnyitottam a gépet. Az életet adó koffeines lötty már rég elfogyott a türelmemmel együtt amikor 3 hosszú óra után végre befejeztük azt a szarságot ami már 2 hete baszta a csőröm. Elterültem a kanapén és ledobtam magamról az ott felejtett nyakkendőt. Már majdnem elaludtam amikor eszembe jutott hogy a legnagyobb álmom ott ül velem szemben. Taehyung  feszengve ült és jobbra balra kapkodta a tekintetét mint aki nagyon csinálni akar valamit de nem meri.
-Kösz Tae, nélküled nem ment volna......van valami baj?-böktem ki végül a kérdést.
-Nem nincs semmi  csak......csak haza kéne mennem de nem kérhetlek meg hogy vigyél haza, így is sokkal jövök már.-mondta lehajtott fejjel miközben a puha szőnyeget dörzsölte lábával.
-Mondtam már hogy nem jössz semmivel viszont.....tényleg nem viszlek haza mert rohadt messze laksz. Itt alszol.-erre úgy kapta fel a fejét mintha a halálos ítéletet mondtam volna ki felette-Holnap úgy is szombat nem megyünk dolgozni.
-Nem lehet. Csak útban lennék és így is megetettél nem kérhetem hogy most még itt is aludjak.-nézett rám idegesen.
-Megmondanád hogy miért is lennél útban? És amúgy is ha nem akarsz maradni mit csinálsz, haza sétálsz este tízkor vak sötétben?-kérdeztem viccelődve. Már éreztem a győzelem édes illatát hogy végre sikerül bele kettesbe maradni.
-Hát az is lehet.
-Na ne szórakozz. Maradsz a seggeden. Elmész fürdeni amíg én keresek neked pizsamát és csinálok valami minimális vacsorát. Most nem fogadok el nemleges választ.-komoly pillantást vetettem rá ő pedig megadóan bólintott és készségesen követett a fürdőbe. Megmutattam mit hol talál és magára hagytam hogy nyugodtan fürödjön bááár szívesen bementem volna hozzá de nem akarom elsietni a dolgokat. Az ágyra készítettem neki pizsamát, de szerintem fölösleges úgy is leszedem róla na mindegy. Ezután a konyhába siettem hogy még gyorsan valami vacsora féleséget összedobjak. Kb 15 perc múlva hallottam hogy nyílik a fürdő ajtó.
-Végeztem.-kiabált le Tae.
-Rendben. Ruha az ágyon utána pedig jöhetsz is enni, rögtön kész a kaja.-kiabáltam vissza a választ. Az utolsó simításokat végeztem a kaján amikor megjelent az asztal mellett. Haja még kicsit vizes volt, de kimondottan jól állt neki a pizsamám. De hiába, szemeim így is ajkain akadtak meg. A francba is hogy olyan kívánatosak. Tudja isten hogy miért vagy hogyan de elvesztettem az önkontrolt és közelíteni kezdtem Tae felé. Szegényem nem tudta hová tenni hogy csak így közelítek felé mint valami vadállat a zsákmánya felé. Már épp hozzá értem volna állához de vissza jött az uralmam és időben megálltam. Alig pár centi lehetett már csak kettőnk között amikor észbe kaptam. Taehyung teljesen lefagyott és arcán halvány pír jelent meg. Mi az isten?! Nocsak nocsak nem zavarba jött.
-Khhm.....a vacsorát ott találod. Egyél én addig megfürdök.-mentettem a kínos helyzetet ahogy tudtam. Megrázta a fejét és zavartan bólintva egyet kikerült és tálat keresett magának. Gondolataimat rendezgetve trappoltam fel a lépcsőn a fürdőbe. Jó kis meleg fürdő az kell most nekem. Meleg vizet engedtem a kádba, de közben is csak az jár a fejemben hogy most először vesztettem a vágyaim akarata ellen pedig semmi nem változott Taen. Feromonban fürdött vagy mi a szar? Az én fürdőzésem jóval tovább tartott mint 15 perc. Nem csak azért mert közbe eszembe jutott hogy pár perccel ezelőtt még ő ült itt meztelenül ahol most én, hanem azért is mert nem tudtam hogyan menjek most úgy oda hozzá hogy ne fagyjon le szegény. Nagy nehezen kimásztam a vízből csak elfelejtettem valamit......ruha,....na azt faszán kinn hagytam. Ó Jungkook te meg az a király memóriád. Ruha híján egy szál törölközővel a derekamon hagytam el a fürdőt. Ahogy nyílt az ajtó rohantam is volna a szobába de Tae felkiabált.
-Végeztél?
-Igen.....-válaszom hallva megindult felfelé a lépcsőn-Várj még!
-Miért?-nem hogy megállt volna egyre csak feljebb jött.
-Mert nincs rajtam..-megjelent a lépcsőnél és elkerekedett szemekkel nézett-...ruha. Most már mindegy. Ha már feljöttél akar le is feküdhetnénk, kicsit kivagyok.-indultam szobám felé de ő nem mozdult. Mikor felvettem az alsóm akkor lépett be és a szem kontaktust kerülve átsétált az ágy másik oldalára. Nem nagyon foglalkoztam vele de azért még is érdekelt hogy miért viselkedik úgy ahogy, ezért gondoltam rákérdezek. Még nem volt rajtam semmiféle ruha úgy fordultam át felé, de meglepetésemre sokkal közelebb ült hozzám és engem bámult. Amint meglátta hogy őt figyelem rögtön elkapta a fejét és inkább az ágyat figyelte. Vártam hogy vissza néz ami meg is történt. Itt úgy véltem ez a megfelelő pillanat és gondolkodás nélkül szinte oda ugrottam mellé és ajkaira tapadtam. Valóban olyan édesek voltak mint ahogy kinéztek. Lassan mozgattam ajkaimat és pozitívumnak vontam le hogy nem ellenkezik. Először meglepett aztán már nem érdekelt csak az hogy végre amire olyan rég várok teljesült. Akkor tért vissza gondolkodásom amikor Tae bele sóhajtott a csókba. Ledöbbenten távolodtam el és kérdő tekintettel méregettem.
-Taehyung......nem akarsz esetleg mondani valamit?-kérdeztem miközben próbáltam szemeibe nézni.
-Én..........én....
-Belém estél nem de?-ördögi mosoly jelent meg arcomon ahogy felkapta a fejét és minden gondolatát le tudtam olvasni arcáról. Nem válaszolt de így is tudtam ez a helyzet.
-Én csak....
-Nem kell magyarázkodnod.-mosolyodtam el- Így már mindent értek, ezért feszengtél hogy nem akarsz itt aludni, ezért jöttél zavarba amikor közelebb kerültél hozzám és ezért fagytál le mindig. Csak azt nem vágom hogy hogyan és mikor.-néztem vissza rá rövid monológom után.
-Az igazság az......hogy én magam se tudom.-hajtotta le fejét-Egyik pillanatról a másikra történt, az akaratom nélkül.
-El is hiszem hogy beleszeretsz egy ilyen helyes emberbe.-villantottam önelégült mosolyt- De így legalább nem kell izgulnom hogy mit szólsz hozzá.
-Mihez?-nem szóltam csak újra magamévá tettem ajkait de most nyelvemet is átcsúsztattam övé mellé és addig csókoltam amíg a levegő hiány közbe nem avatkozott. Szemei csillogtak és a legszebb látvány volt ahogy az ablakon beszűrődő hold fény megvilágította az arcát, soha nem láttam még ehhez foghatót. Innentől nem volt kedvem hogy levetkőztessem. Túl ártatlan volt ahhoz hogy most bármi olyat tegyek vele. Inkább közelebb húztam magamhoz és szorosan átöleltem
-És csak hogy tudd nem csak te estél belém,....ez kölcsönös.-nem láttam de tudtam hogy mosolyog és hogy hihetetlen zavarban van. Amíg még tényleg el nem ért a fáradság addig szorongattuk és csókoltuk egymást. A napot pedig az én mondatom zárta.
-Holnap pedig szépen haza viszlek......összeszedsz pár ruhát ugyanis pár napot nálam fogsz tölteni és innentől elég gyakran leszel itt.

(Huh hát meg van az első os is az oldalon. Remélem hogy nem lett olyan szörnyű így elsőre és elnyeri a tetszéseteket.)

Best Part Of My Life 14.fejezet

Először is szeretném megköszönni a majdnem 6 000 oldal megtekintést. Mikor elkezdtem nem is gondoltam rá hogy bárki is olvasni fogja amit írok vagy hogy bárkinek is tetszeni fog. Nagyon hálás vagyok minden egyes biztató kommentért és hatalmas öröm hogy ilyen sok ember írta már hogy tetszik neki amit írok. Na de nem is tépem tovább a szót jó olvasást mindenkinek és kérek mindenkit hogy a rész végén lévő szöveget mindenképp OLVASSA EL!!

~Jungkook pov~

Másnap reggel magányosan ébredtem a nagy ágyban. Álmosan pislogtam még párat és nagy nehezen felhúztam magam ülő helyzetbe. Tae nem csak hogy az ágyban nem volt de még a szobába se. Bár még elég kómás voltam nagyon is érdekelt hogy hová mehetett, azért igaz hogy zombi módjára de kibattyogtam a szobából hogy megkeressem. Az egész ház csendes volt sehol senki, még Jimin és Hoseok is aludt. Lassan közelítettem a konyha felé de még mindig semmi zaj és mikor oda értem se változott a helyzet. Hirtelen egy langyos szellő csapta meg a mellkasom. A nappaliban a teraszra vezető ajtó nyitva volt ahol a kellemes nyár reggelei szellők képesek voltak bejutni. Ahogy a szél mozgatta a függönyt felfigyeltem egy alakra aki éppen a teraszon ácsorgott. Taehyung. Még mindig lassú lépéseimmel kisétáltam mellé és csendben lekönyököltem a korlátra. Nem szólt semmit csak közelebb csúszott és fejét a vállamra döntötte és becsukta a szemeit. Elmosolyodtam ahogy szuszogott rajtam és lassan a kezeit is átfonja derekam körül. Én sem szóltam semmit túl jól esett ez a helyzet ahhoz hogy elrontsam.
-Tudod Kookie nem tudom mi lett volna ha te nem sétálsz be az életembe.-törte meg a csendet Tae.
-Ezt hogy érted?
-Az nem fontos. A lényeg hogy itt vagy.-zárta le gyorsan.
-A-a ha már belekezdtél elmondod mert engem nagyon is érdekel ha már rólam van szó.
-De......áh legyen. A lényeg az hogy mivel sose jöttem ki jól a lányokkal anya azt mondta még anno hogy.......hát lehet nekem nem is a lányok jönnek be és hogy csak egy lökés kéne hogy másképp lássam a világot..........persze én nem adtam neki igazat de mégis igaza lett. -nem igazan értetem hova akar kilyukadni így csak egy kérdő pillantást vetettem a még mindig vállamon pihenő arcára.
-Látom nem érted. Nem baj de tény hogy te voltál az utolsó lökés és azóta nem tudok másra nézni rajtad kívül.-mondta egyre halkabban. A végére azért nagy nehezen leesett hogy mi a helyzet és őszintén kicsit elérzékenyültem és nem tudtam mit is mondhatnék.
-Mi van Kookie hogy meg se szólalsz?-kérdése közeben elemelte fejét és vissza könyökölt a korlátra.
-Semmi csak.....mi lesz velem ha te nem leszel?-hangomból hallatszott az ijedség mert bár tudtam, hogy most minden szép és jó de nem pont ilyenkor szokott jönni a fekete leves ami mindent tönkre tesz?
-Ugyan már. Mi történhetne?-kérdezte mosolyogva.
-Hát......általában amikor minden jó akkor jön valami nagy PUFF és hirtelen minden rossz lesz. Kicsit vagyis nagyon félek hogy történik valami.
-Erről inkább ne is beszéljünk m......-de nem tudta befejezni mert valami nagy csörömpölést hallottunk bentről amire összenéztünk és berohantunk hogy lássuk mi történt. A lépcsőn Hoseok állt a fejét vakargatva a lépcső alján pedig egy szegény virág kifordulva a törött cserépből, ekkor pedig megjelent kócos fejével Jimin is.
-Ejj ember te nem tudsz úgy felkelni hogy ne szerencsétlenkedj már kora reggel?-kérdezte Tae aki épp a röhögést próbálta elfojtani magában. Jimin csak nagyokat pislogva bámult maga elé, én meg...... hát én csak álltam.
-Óh Taehyung fogd már be és inkább segíts!-húzta össze szemöldökét Hopi.
-Tudod ki segít. Nem én rúgtam le a cserepet.-heccelte V.
-Majd és segítek.-ajánlottam fel még mielőtt kitör nekem itt a 3. világháború kettőjük között. Annak ellenére hogy milyen jó barátok elég könnyen felidegesítik egymást. Elmentem a konyhába egy seprűért meg egy lapátért amíg a többiek ott hagyták a tett helyszínét és beköltöztek a TV elé. Egy gúnyos fintort mutattam irányukba miszerint jól itt hagytak takarítani aztán nekiálltam összeszedni a kiborult földet és cserép darabokat. Csak hogy igaz sok dologhoz értek de a kis dolgokhoz béna vagyok így mikor felvettem egy éles cserép darabot és jól elvágtam vele az ujjam.
-Au, a francba is!-adtam hangot a fájdalmamnak de senki nem figyelt mert a kanapén fetrengtek. Még sietősen össze szedtem a maradék szemetet kidobtam és csak utána mentem a csaphoz hogy kimossam a sebet amit sikerült elég nagyra össze hoznom. Utálom a vért rosszul vagyok tőle legyen az akár másé akár az enyém. Szépen kitisztítottam a sebet de ahogy elvettem a víz alól azonnal vérzett és nem úgy nézett ki mint amelyik mostanában akar elállni. Kimentem a nappaliba hogy Hoseok-tól kérjek valami sebtapaszt vagy tudom is én.
-J-Hope.....van valamiféle sebtapaszotok?-kérdeztem szerényen állva nappali előtt vérző ujjal.
-Van. Az alsó szekrénysorban balról a 2.-ban van. De minek az neked?-aztán rám nézett és nagy ijedt szemekkel nézte ahogy patakzik az ujjamból a vér-  Te jó ég mi a lószart csináltál magaddal?!-erre már mindenki rám kapta a tekintetét.
-Én csak feltakarítottam amit te eltörtél csak ugye világi szerencsétlen vagyok és elvágtam az ujjam.-Tae rögtön hozzám rohant és aggódó szemekkel nézte a sajgó ujjam.
-Ezt most azonnal bekötjük, gyere szépen.-megfogta a nem vérző kezem és behúzott a konyhába majd letámadta a szekrényt és sebtapaszt keresett.
-Tae sietnél már épp elvérzek ha nem zavar.-kezdtem idegeskedni ugyanis kezdett zsibbadni az ujj ami semmi jót nem jelent és pluszba már a padló is tiszta vér amitől mindjárt elájulok.
-Hidd el hogy sietek.........na végre meg van.-végre kiszállt a szekrényből kezében egy nagy dobozzal. Letette a konyhapultra kinyitotta és kivette belőle a szükséges dolgokat. Végül én is beláttam hogy ide kevés lesz egy kis sebtapasz.
-Csinálod te vagy inkább én?-kérdezte V.
-Majd én.-mondtam és egy csomag géz felé nyúltam de úgy remegett a kezem hogy képtelen voltam kinyitni.
-Ez így nem fog menni add csak ide.-kapta ki a kezemből. Tök ügyesen kötötte be az sebet csakhogy én közbe egyre rosszabbul voltam a vér látványától meg hát nem kevés távozhatott belőlem abból a nagy tócsából ítélve a mi a konyha követ díszítette.
-Kész.-hallottam V hangját- Most pedig igyál valamit egyél egy csokit és pihenj le.-bólintottam és vissza mentem Jiminékhez akik rögtön helyet adtak nekem a kanapén.
-Kook te aztán rohadt fehér vagy.-mondta Jimin ijedten.
-Mindjárt jobb lesz csak kicsit pihennem kell.-mondtam erőtlenül.
-Tessék egy csoki hogy több erőd legyen.-nyomta a kezembe Hoseok a csokit.
-Köszi........hol van Tae?
-Nyugi van te csak feküdj, amúgy meg ő épp......takarít.-ja igen szépen ott hagytam magamból egy darabot a konyhába.
-Szépen maradj a seggeden és ha jobban vagy majd akkor elmegyünk valahova.-vigyorgott Chim Chim. Nem kellett kétszer mondani és bealudtam. Azért hihetetlen hogy egy ilyen kis semmiségből mi tud kisülni ha az ember szerencsétlen.

-Nem hallod te emeletes barom. Még alszik hagyd már békén.-milyen "jó" érzés mikor ordításra kell ébredni.
-Nem alszik látod már nyitva van a szeme.-kiabál vissza Jimin V-nek.
-Ja mer te ügyesen felkeltetted.
-Na elég lesz. Most már fenn vagyok szóval üvöltést befejezni.-szóltam közbe én is. Felálltam de abban a pillanatban meg is szédültem és készültem közeli kapcsolatba kerülni a szőnyeggel de Tae elkapott.
-Jungkook!!
-Jól...jól vagyok csak picit megszédültem. Kérhetek egy kis vizet.-nézetem fel a fejemet fogva.
-Hozok.-mondta Hopi és elment a konyhába.
-Mennyit aludtam?-kérdeztem miközben egy kis segítséggel felültem.
-2-3 órát, de ahogy látom még nem vagy jól.-kicsengett Tae hangjából az aggodalom és a szomorúság.
-Ugyan kérlek ennyire nem vagyok tápos, túl élem.-közben megérkezett a vizem is amit készségesen meg is ittam. Ezek után bár nehezen de meggyőztem mindenkit hogy jól vagyok és hogy végre elmehetünk a szigeten lévő kis városba mozizni. Magamhoz vettem a fényképező gépem és elindultunk. A táv nem volt hosszú 15-20 perc volt gyalog. Mikor elértük a város szélét ketté váltunk hogy mindenki körbe nézhessen kicsit amerre akar mielőtt elmegyünk a moziba. Én természetesen Tae-val mentem. Minden csendes és barátságos volt a környéken. Sok mindent megnéztünk de mindkettőnknek az a fal tetszett a legjobban ami teljesen ki volt festve és ahol V hatalmas késztetést érzett hogy engem fotózzon.

-Hallod Kook így túl cuki vagy. Vágj valami komoly fejet.-nem értem mér kéne komoly fejet vágnom de jó.

Komoly arc helyett direkt valami mást mutattam ami meg is tette hatását ugyanis Tae tátott szájjal nézett rám, gyors lefotózott és elfordult.

-Na Tae ez elég komoly volt?-kuncogtam.

-Túlságosan is.-mormogta de nem fordult vissza. Felkeltem és fejemet az övé mellé fúrtam hogy megnézhessem a képet.

-Hmmm.....jó kis kép lett.-vigyorogtam de mikor látta Tae piros arcát még kicsit el is nevettem magam hogy sikerült zavarba hoznom. Valahogy éreztem  hogy ezért ki fogok kapni de nem arra számítottam hogy elkapja a derekam, mélyen a szemembe néz és megcsókol. Kicsit lesokkoltam hogy csak így az utcán de nincs az az isten hogy félbe szakítsam. Ahogy eltávolodott ördögien rám vigyorgott és balra biccentette a fejét jelezve nézzek arra. Azt hittem ott helyben felgyulladok olyan vörös lett a fejem amikor megláttam hogy kit csaj lefagyva tátott szájjal nagy szemekkel minket néz. Taehyung-ra néztem akinek az arcán még most is ott ült az a vigyor. Éreztem hogy szinte füstöl a fejem olyan vörös lehetek. Nem tudtam felnézni erősen a földet elemeztem nem tudtam hova bújjak nagy zavaromban. Szorosan összezártam a szemem de V felemelte a fejemet az államnál fogva.

-Na most kiegyenlítettem.-súgta a fülembe,nem láttam de hallottam hangján hogy mosolyog-Most pedig menjünk a mozihoz mert a két jómadár nem tudja hol vagyunk.-nem szóltam csak követtem csendben. Séta közben pedig igaz nagyon zavarban voltam de össze kulcsoltam a kezeinket és nem érdekelt ki lát és néz meg minket. Egészen a mozi épületéig nem hervadt le a mosoly az arcomról, mert hihetetlen érzés volt végre egyszer úgy sétálni egymás mellett hogy fogom a kezét és tudom hogy senki nem veheti el tőlem.

Mikor odaértünk ők már ott vártak ránk és persze kérdőre is vonták hogy hol voltunk de nem mondtunk semmit. Beültünk valami új filmre a leghátsó székek egyikébe. Az elején még nagy figyelemmel kísértem a filmet de mikor Tae keze a combomra csúszott nem tudtam másra figyelni. Először még okés volt de pár perc után kezdtek fura dolgok működni bennem amiket kénytelen voltam elűzni a fejemből de mindig vissza tértek és nem hagytak nyugodni. Aztán már annyira égette a fejem dolog hogy megráztam magam, a combomat is és Tae keze leesett rólam amit persze szóvá is tett.

-Mi van Kookie?-nézett rám kérdő szemekkel. Én mint akinek az élete múlik rajta úgy bámultam a filmet és nem fordultam felé.

-Nem......nincs semmi csak....-nem tudtam elmondani amit akarok mert V már megint molesztálta a combomat de most simogatta is. Teljesen kirázott a hideg és belém fagyott a szó is. 

-Kook mi van....Óóó meg van hogy mi a bajod.-már megint vigyorog, ejj milyen jó kedve van ma-Csak nem ez zavar?-rászorított a lábamon pihenő kezével a combomra. Na itt ebbe a pillanatban felejtettem el levegőt venni. Gyorsan levágta mi a bajom az már fix de az is az hogy most szivatni fog. És igen, ahogy ez átvillant az agyamon úgy kezdett egyre nagyobb figyelmet szentelni nekem a mellettem ülő. De hála istennek nem tudott jobban belelendülni mert véget ért a film én meg úgy rohantam ki mint aki most ivott meg 2 liter kólát és hívja a természet. Bár igaz tényleg a wc-be menekültem de nem 2 liter kóla miatt hanem mert égett az arcom. De az istenért is hogy Tae túl okos is itt is megtalál.

-Tudod V mára már kicsit kezdesz az agyamra menni.-jelentettem ki durcásan és gyorsan bevizeztem a még mindig pipacs vörös fejem. 

-De hát tetszett. Vagy tévedek?-kérdezte sunyi mosollyal.

-N-nem ez a lényeg, ezt itt ne oké?-nyögtem ki a szavakat.

-Ne itt? Akkor máshol szabad?-ááááá tényleg az agyamra megy. Nem feleltem csak pirulva jobbra fordultam kapaszkodtam a mosdókagylóba mintha épp elesni készülnék.-Hallgatás beleegyezés.-ezzel megfogta a csuklóm kirángatott a mosdóból és egyenesen Jiminékhez száguldott velem.

-Hopi, Jimin mi haza megyünk mert Kook nem érzi jól magát ti maradjatok csak nyugodtan. Úgy is azt dumáltátok hogy valami buliba akartok menni. Akkor csak hajrá mi haza megyünk. Sziasztok.-meg se várta hogy ők mit mondanak csak húzott maga után ki az épületből a ház irányába.

-Hé lassíts már ember. Hova az anyámba sietsz? Mi lelt hogy ennyire haza akarsz menni?

-Hát nem az előbb egyeztél bele hogy folytathatom amit elkezdtem a moziba?

-MIIII?! Én nem mondtam semmit. Különben is ebbe beleegyezés kell?

-Ezt majd megbeszéljük amikor vissza értünk.- azt hiszem tudom mi fog ebből kisülni,de miért vagyok meglepve?

Folytatjuk...

OLVASSÁTOK EL!!: Na először köszi hogy elolvastad és remélem tetszett. Viszont ami miatt szeretném hogy elolvassa mindenki ezt az az hogy bár eddig nem tudtatok róla de én decemberre tervezem ennek a ficinek az utolsó részét és hát felmerült bennem hogy írok hozzá második évadot és hát ötletem is lenne hozzá szóval ha szeretnétek ebből egy második évadot még így is hogy nem tudjátok mi a vége akkor azt jelezzétek nekem vagy kommentbe vagy az oldalon létrehozott szavazásban. Előre is köszönöm aki megteszi és kérlek titeket hogy írjatok véleményt a rész alá hogy legyen ösztönzésem a kövi részhez és ne csak céltalanul irogassak. Köszönöm és imádlak titeket. <3 <3

Best Part Of My Life 13. fejezet

~Jungkook pov~

Ott álltam az ajtóba Tae-val a hátam mögött és bámultunk a szobába. Életemben nem pipáltam ilyen szobát. Sarkon fordultam és szépen benéztem minden szobába. Minden tök modern, hatalmas tv-k, rohadt nagy puha ágyak. Egyszerűen ne hiszek a szememnek. Végig néztem az egész házat és minden szobába bementem és komolyan mondom elfáradtam.
-Mekkora már ez a ház?-mondtam csodálkozva ahogy vissza értem a többiekhez a nappaliba.
-Nagy?-kezdett kuncogni Hopi.
-Naaagy?! Ez hatalmas.-javítottam ki.
-Tae-t hol hagytad?-szólalt meg Jimin is.
-Na tessék. Akkora a ház hogy V-t is elvesztettem.
-Itt vagyok nem tűntem el, nincs akkora szerencsétek.-jelent meg Tae a lépcsőnél.
-Áh pedig azt hittem nyugtom lesz.-kezdtem viccelődni.
-Ha ha ha. Nagyon magányos lennél te nélkülem Kookie.-vigyorodott el.
-Na elég lesz. Inkább arról beszéljünk hogy mit csináljunk mert halálra unom magam.-pattant fel Jimin a kanapéról. Közben Tae is oda ért mellénk és rákönyökölt a vállamra.
-Már sötét van kinn szóval ma már nem nagyon tudunk mit csinálni.-jelentette ki V unott fejet vágva. Sajnos egyet kell értsek vele mert már tényleg vak sötét van és így nem lenne már értelme sehova elmenni.
-Ma már csak a házba érdemes lenni de holnap elmehetünk a sziget túlsó oldalán lévő városba. Gyalog sincs túl messze és azt hallottam tele van bulis helyekkel meg egy csomó program van ilyenkor.-javasolta Hoseok nagy mosollyal az arcán.
-Ez mind jól hangzik de attól most még unatkozok.-hisztizett tovább Jimin.
-Esetleg lemehetünk medencézni aztán vacsi és fekvés holnap pedig körülnézünk a városba.(J-Hope)
Mindenki beleegyezett és kb 10 perc múlva már mindenki fürdő ruhában áll a medence szélén. Hope-ék elvonultak egy távolabbi kisebb medencébe azzal az ürüggyel hogy kicsit kettesbe akarnak lenni de hozzá teszem egész nap kettesben voltak na mindegy. Egyedül ácsorogtam a sok medence között és néztem jobbra balra hogy melyik medencét célozzam meg közben Tae lassan elmerült a legnagyobbikban. Sóhajtottam és lassan oda sétáltam V-hez.
-Na mi van Kookie nem jössz be?-úszott a medence széléhez.
-Mennék, de sajna te is benn van a vízben.-rángattam meg a vállam és elvigyorodtam.
-Jaaaaj milyen vagy már.-durcizott-Jössz és kész.-rászorított a térdemen támaszkodó kezemre és berántott a vízbe.
-Ááááááá Tae elmentek otthonról?-ahogy felértem a víz felszínére erősen a vállába ütöttem.
-Hé Kookie olyan ismerős nekem ez a szitu.-kuncogott. Kicsit agyaltam rajta és valóban voltunk már hasonló helyzetben.
-Ezzel most bizonyítottad hogy azóta sem lett több eszed.
-De mégis szeretsz.-elém lépett és a képembe vigyorgott.
-Honnan veszed? Lehet hogy már rég nem szeretlek csak színészkedek. Miért lennék oda egy olyan valakiért aki vízbe akar fojtani.-egy sejtelmes mosolyt villantva fordultam el a másik irányba.
-Rosszul színészkedsz süti.-hallottam a hangján hogy vigyorog majd egy csobbanást és a következő pillanatban már megint előttem termett. Vészesen közel hajolt és úgy kezdett beszélni-Nekem nem tudsz hazudni. Úgy is tudom hogy odáig vagy értem.
-Na fogd már be azt a magabiztos szád.-ezzel megszüntettem azt a kis távolságot is ami eddig köztünk volt és egy csókot nyomtam ajkaira. Ahogy el akartam távolodni Tae megfogta az arcom két oldalát és vissza húzott egy szenvedélyes csókot nyomva ajkaimra.
-Na látod innét tudom hogy szeretsz.-mondta még mindig az arcomat szorongatva és a homlokunkat összeérintve.
-Még jó hogy szeretlek te hülye. Talán kételkedtél?-pirultam el.
-Nem, .......egy percig sem.-a nyakamba bújt és egy lágy puszit nyomva a bőrömre szorított magához. Viszonoztam az ölelését és szinte elolvadtam olyan óvatosan mégis szorosan tartott a karjai között. Vállára hajtottam a fejem és csukott szemmel élveztem a kellemes érzést.
-El ne aludj itt nekem.-kuncogott.
-De olyan jó így és olyan megnyugtató. Nincs kedvem mozogni se.-V hirtelen eltolt magától s komoly tekintettel a szemembe nézett.
-Kook ígérd meg hogy nem fogsz egyedül hagyni.-megijedtem egy kicsit ezt hallva. Nem értem miért mondja. Mi okom lenne egyedül hagyni plusz miért mondja ezt pont most?
-Tae mi a baj? Mi ez a kérdés  így hirtelen? Mi okom lenne téged egyedül hagyni ha meg se tudok lenni nélküled?
-Nincs baj csak hát holnap bemegyünk a városba és amíg itt vagyunk Hopiék tuti elérik hogy elmenjünk egy buliba és megszakadna a szívem a valaki mással látnálak vagy nem lennél mellettem. Kérlek ígérd meg.-lesokkolt hogy V ennyire stresszem ezek pedig esély sincs ezekre.
-Megígérem de elhiheted nekem hogy esély sincs arra hogy mással legyek mert az lehetetlen hogy rajtad kívül mást öleljek vagy csókoljak.-az ő szavait hallva kicsit én is félni kezdtem hogy mi lesz a következő napokban és ahogy belegondoltam hogy Tae egy ismeretlen csajjal vagy fiúval csókolózik könnyek szöktek a szemembe.
-Jaaaaj Kookie nem akartalak elkeseríteni. Biztos lehetsz benn hogy én se hagylak te vagy a legjobb dolog az életemben. Ha kell magamhoz kötözlek és úgy megyünk mindenhova.-a könnyeimet törölgetve húzott magához. Még pár percig szorongattuk egy mást de utána visszatért a jókedv és vizet fröcskölve nevetéssel töltöttük meg a csendes helységet. Jó 20 percnyi folyamatos nevetés után kimásztunk a vízből és Jiminékhez indultunk. Épp befordultunk a kis sarkon a medencéhez és mit látunk? Ott faljak egymást.
-Khhmm. Nem akarunk zavarni de éhezünk.-próbáltam komolyan mondani de a végét így is elkuncogtam. Zavartan jöttek ki a vízből ők is végre és síri csendben lépkedtek fel a konyháig miközben mi mögöttük kuncogtunk. Leültünk az asztalhoz és kussban figyeltük ahogy Hopi valamit kotyvasztott a konyhába. Végül tükör tojás lett a vacsi. Személy szerint én ettem meg a leggyorsabban majd felmentem a szobánkba és vártam hogy Tae is végre befejezze és aludhassunk. Elterültem az agyon és a nagy csend hatására kattogni kezdett az agyam azon amit V mondott még fürdésnél. Őszintén már az én fejemben is megfordult hogy mi lesz akkor ha.. de sose foglalkoztam vele túlzottan mert láttam hogy őt se izgatja de most hogy így kimondat összeszorult a gyomrom. Már megint a sírás kerülgetett amikor az ajtó nyitódása megzavarta a gondolataimat.
-Húú de nagy csendben vagy itt.-lépett be Tae- Talán baj van?
-Nem dehogy csak fáradt vagyok.-nem mondhatom neki hogy totál kikészített a kis megjegyzésével mert már ő is kellőképp fél ettől nem kell még rátenni egy lapáttal.
-Akkor öltözz át és aludjunk.-felvettem egy random nadrágot és félmeztelenül visszafeküdtem az ágyba-Te így akarsz aludni?
-Miért? Talán baj?-néztem rá kérdőn.
-Nem csak meglepett.-mosolygott majd követte a példám és póló nélkül befeküdt mellém. Az oldalamra fordultam ő pedig átölelt hátulról.
-Nagyon szeretlek..-suttogta a fülembe.
-Pont ahogy én téged..-súgtam vissza majd lecsuktam a szemem és V karjaiban aludtam el.

Folytatjuk....(Sziasztok!! Remélem tetszett nektek a rész és remélem nem gond hogy ritkábban jönnek a részek de a suli miatt sokkal kevesebb idő és energiám van írni. A kövi résszel is igyekszek majd és valamikor októberben várható szerintem. Vélemények jöhetnek. :) :D <3)