Falling for you? 3.rész

Az ajtón természetesen Jungkook anyja lépett be és majd elrepült az örömtől hogy még itt vagyok. Én már kevésbé örültem ennek a ténynek hisz ilyenkor jön az hogy kérdezgetnek mindenféle hülyeségről és neked még válaszolnod is kell. Én még mindig az előző jelenetnél voltam lemaradva és hogy mi a jó isten ütött abba a gyerekbe. Az anyuka betessékelt a konyhába és leültetett az asztalhoz és miután elém rakott valami rágcsálni valót meg egy pohár innivalót már meg is bombázott jó pár kérdéssel. Voltak a tipikus kérdések hol laksz, melyik suliba jársz, milyen tagozatra és társaik. Én meg jó gyerek módjára mindenre illedelmesen válaszoltam, egyet kivéve. A hol laksz kérdésre csak annyit mondtam hogy nem messze tőlük pár utcára. Már csak az hiányzik hogy oda is eltaláljon a kis vakarcs. Mindig figyeltem mit mondok mert később felhasználható lesz ellenem. Sokáig beszélgettünk amikor szóba került pár számomra igen csak kínos kérdés mer soha nem szerettem ilyenekről beszélni. Valamint az se segített hogy Jungkook egész végig velem szemben ült és úgy nézett mintha az élete múlna rajt. Már lassan kezdett zavarni.
-És Taehyung, jól kijössz a sulis társaiddal? Mert mondtad hogy jó a suli de az emberekről nem beszéltél.-mondta a nő kedvesen. Nem véletlenül hagytam ki ezt a kicsi részletet.
-Hát...-vakargattam a tarkóm-....van 3 nagyon jó barátom de nagyjából ennyi. A felsőbb évesekkel meg nem igazán jövök ki jól. Nem tettem ellenük semmit de szokásuk a csendesebb gyerekre rászállni.-vágtam kissé fájdalmas fejet az emlékek hatására, aztán az előttem ülő fiúra emeltem a tekintetem akinek most egy kevés meglepettséget lehetett leolvasni arcáról. Biztos leesett neki mire utalok.
-Oh....nem tudtam. És a lányok? Van barátnőd? -húzta egy széles mosolyra a száját.
-Ami azt illeti van pár lány barátom is de nincs barátnőm és akiket ismerek velük csak jó barátok vagyunk semmi több.-mondtam nyugalmat erőltetve az arcomra de valójában belülről nem tudtam hova bújjak. Az anyuka csak kuncogott Jungkook pedig elvigyorodott és hátradőlt a székében ugyanis eddig görcsösen egyenesen ült. Olyan mintha hirtelen.......ellazult volna? Miközben azon agyaltam hogy vágjam ki magam ebből a szituból szemeim az órára tévedtek.
-Jézusom már nyolc óra?!-pattantam fel a székből és egyből kinéztem az ablakon....sejtettem, már sötét van.
-Jaj nekem nagyon elment az idő.-lepődött meg Jungkook anyja is- Ne haragudj hogy feltartottalak és sötétbe kell haza menned. Jungkook majd haza kísér.-mutatott a még mindig ülő fiúra. Neki persze tetszett az ötlet velem ellentétbe.
-U-ugyan nem szükséges ezért kijönnie a hidegbe.-mentegetőztem.
-Jaj dehogy nem. Ennyivel tartozunk. Kook szívem kísérd haza Taehyungot.
-Persze, nem probléma.-állt fel vigyorogva az említett és már vette is a cipőjét. Na ennyit arról hogy ne tudja meg hol lakom. Mondjuk annyiba jó a helyzet hogy nem szeretek sötétbe egyedül sétálni szóval ezúttal elnézem neki. Én is magamra szenvedtem a cipőm és elköszönve léptem ki a hideg éjszakába Jungkookal az oldalamon.
-Hát drága, nem rázol le egykönnyen.-kuncogott melettem ahogy sétáltunk.
-Azt veszem észre.-fintorogtam.
-Ugyan már. Most mi a bajod? Ha jobban megismernél tudnád hogy nem vagyok olyan rossz mint ahogy azt gondolod. Én soha nem bántanálak.-mondta kedves hangon nekem meg meg kellet állnom hogy felfogjam. Ő most.....kedves próbál lenni? Annak ellenére hogy még most se bízok benne jól esett a kijelentés hogy nem bántana. Megnyugtat hogy tudom nem akar jól helyben hagyni. Rossz szokásom tudom de az olyanokban mint ő rögtön azt látom hogy csak jót szórakozik velem aztán csúnya búcsút vesz tőlem. Egy mosoly húzódott a számra de nem szóltam semmit csak mentem tovább ő pedig követett. Ahogy sétáltunk előttünk a járdán egy sötét alak jelent meg. Elég gyanúsan dülöngélt jobbra-balra. Biztos voltam benne hogy drága barátunk többet ivott a kelleténél. Na ez az oka amiért utálok sötétben sétálni.  Hallottam már sztorikat hogy valaki sötétben sétált haza és szépen agyonverte pár piás ezért is utálom ezt. Rögtön megfeszült minden porcikám és talán meg is remegtem. Egyre idegesebb lettem ahogy közeledett felénk és egyre lassabban sétáltam. Ez már a mellettem jövőnek is feltűnt.
-Valami baj van?-kérdezte felém fordulva.
-Nem....öhm én csak...-meredtem előre a sötét alakra és a szavak formálására nem figyeltem.
-Majd én vigyázok rád...-súgta fülembe és karját átlendítve vállam fölött közelebb húzott magához. Nem elég nekem ez az ijesztő helyzet neki még hős megmentőt is kell játszania de jelen pillanatban nem volt kedvem ellökni inkább csak hagytam. Összeszorított szemekkel haladtam el az alak mellett és még jó pár pillanatig úgy is maradtam.
-Most már minden oké.-szólt Kook én pedig kinyitottam végre a szemem és egy megkönnyebbült sóhajt eresztettem meg. Innentől nem szólt senki semmit csak csendben haladtunk tovább de ő még mindig karját az én vállamon pihentette. Már az elején is zavart csak az előző történés miatt nem ráztam le magamról, de aztán miután befordultunk a mi utcánkba a keze lejjebb vándorolt egészen a fenekemig.
-Hélo hélo!!-csattantam fel-Te úgy mégis mit?-néztem rá rosszallóan. Még a gyomrom is összeszorul erre a tettére.
-Én ugyan semmit.-emelte föl karjait mellkasa elé védekezően. Megforgattam a szemeim és bár nagyon érdekelt volna hogy ezt mire véljem inkább gyorsítottam a lépésen és pár perc után megálltam a házunk előtt.
-Itt vagyunk- mondtam megkönnyebbülten.
-Egy élmény volt-villantott már megint egy nagy vigyort.
-Aha még mit nem. Na csáo-mondtam és beléptem a kert kapun.
-Szia drága-mondta egy fúra hanglejtéssel. Vissza akartam szólni de mikor bevillant a jelenet a részeg faszival újra görcsbe állt a gyomrom és kicsit.....féltettem.
-Jungkook....-kiabáltam utána mire ő vissza fordult- Vigyázz haza felé-mondtam egyre halkabban mert hát kicsit furi hogy az előbb leordítottam a fejét most meg féltem. Elvigyorodott és egy biztató kacsintással indult el. Ekkor vettem csak észre milyen kurva hideg is van valójában ezért besiettem a házba. Az öcsém a nappaliban játszott, apa tévét nézett anya pedig mint mindig a konyhában sürgött-forgott.
-Szia kicsim, haza értél?-szólított meg rögtön anya mikor beértem-Mit csináltatok hogy eddig elvoltál?
-Mi semmit..-gondoltam vissza de ki is rázott a hideg- De az anyja nagyon kedves. Vele beszélgettem és elment az idő.-meséltem miközben elvettem egy szendvicset ami ha jól sejtem a vacsora volt.
-Örömmel hallom. Szívesen megismerném én is őket. Lehet majd áthívom őket.-mondta mosolyogva én meg majd megfulladtam a szendvicsbe.
-Nem szükséges-mondtam hirtelen.
-Miért?-nézett rám meglepetten-Hát nem vagytok jóba?
-Öhmm....-elgondolkodtam. Nem az hogy nem vagyunk jóba de az a gyerek tök fura és idegesítő.
-Bátyó bátyó nézd mit rajzoltam ma.-rohant be a konyhába az öcsém egy papírt lebegtetve amit az orrom alá dugott.
-Nagyon szép lett öcsi.-mondtam és haját összekócolva biztatóan mosolyogtam rá. Most hogy az öcsém segítségével kikerültem anyám kínos kérdése alól inkább úgy döntöttem felvonulok a szobámba.A szobámba érve rögtön a telefonomra tapadtam hiszen folyamatosan az a bizonyos jelenet pörgött az agyamban és ideges voltam hogy Jungkook nehogy összefusson ilyen alakokkal. Nem mintha nem tudná megvédeni magát és én meg nem tudom mi a szarért aggódok egy olyan miatt mint ő. Gyors írtam neki egy üzit:
" Haza értél?"
Ezután pedig elmentem fürdeni hiszen ilyen gyorsan úgy se ér haza addig nem akarok csak feküdni és várni hogy vissza ír e. Összekapkodtam a pizsamám ami egy sima fehér pólóból és egy laza rövid gatyából állt és elvánszorogtam fürdeni. Jól esett a meleg víz alatt ácsorogni és érezni ahogy a vízcseppek végig szaladnak a hátamon. Vagy 20 percig ácsorogtam a zuhanyba amikor már úgy láttam ideje lenni kimászni. Magamra kapkodtam a "pizsamám" és visszamentem a szobámba. A telefont a kezembe véve láttam hogy új üzenetem van.
Jungkook:
-Jaaaj de kis aranyos. Valaki aggódik.😊 Megnyugodhatsz haza értem.😘

Taehyung:

-Ki mondta hogy aggódok? Udvariságból kérdeztem.

Jungkook:

-Jól van cica fogd csak arra.😉

Taehyung:

-Te most le macskáztál?😣

Jungkook:
-Problem?

Taehyung:

-Ami azt illeti van.😒

Jungkook:
-Na lökjed drága mi nyomja a pici szíved.😄

Taehyung:

-A te nagy egoista fejed az.

Ezután még küldött pár üzenetet de nem voltam hajlandó megnézni. Leraktam a telóm az éjjeliszekrényemre és inkább bevágtam a szunyát. A kis idióta álmomban se hagyott nyugodtan. Konkrétan ahogy elaludtam az ő házukban találtam magam és minden jelenet újra lejátszódott ami aznap történt de mégis más volt. Jungkook kedves volt és aranyos. És nekem ez......bejött. Aztán mint az ócska filmekben minden jó átfordult az ellentettjére. Kook átváltott arra az oldalára amit én is ismerek és amikor mögöttem állt és a fülembe súgott a történések életre keltek és nem ismételték tovább a napot. Jungkook megrántott mag felé és ahogy megfordultam ajkaimra tapadt. Ebben a pillanatban pattantak ki a szemeim és hála a jóságos égnek a saját szobámban keltem. Csak ez után tűnt fel hogy elég szar állapotban vagyok. Folyik rólam a víz és iszonyat mód fázok. Vizes hajamba túrva vezetem fáradt tekintetem az órára. Már tíz is elmúlt.
-Kisfiam mikor kelsz végre föl?-nyitott be az ajtón anya- Te jóságos. Téged mi lelt?-sietett oda hozzám ahogy meglátta a nyúzott fejem.
-Asszem kicsit megfáztam.-néztem rá fáradt fejjel.
-Kicsit? A homlokod olyan forró hogy tükörtojást sütök rajt.-mondta aggódó szemekkel vizslatva engem. Igazat adva anyának én is beláttam hogy sikerült jó alaposan megfáznom és nem mástól mint a 39 fokos láztól remegek mint a nyárfa levél. Ennek köszönhetően a vasárnapomat az ágyban töltöttem és mivel nem javultam szinte semmit, szerencsére vagy nem szerencsére hétfőn is itthon kell maradjak.

Hellooo mindenki! :D Bocsánat hogy csak most hozom a részt de nyaraltam és nem voltam gép közelbe. Remélem tetszett ez a rész és sietek a kövivel. <3

[LINK] -A sztori Wattpadon, KATT a linkre