~ Taehyung pov~
Reggel arra ébredtem hogy Kookie a mellkasomon forgolódik. Lassan nyitottam fel szemeimet és egy szuszogó, aranyosan alvó arccal találtam szembe magam. Elmosolyodtam és kezemet fejéhez emelve kezdtem simogatni puha arcát. Iszonyat cuki volt ahogy hideg kezemet megérezve kissé megrázkódott karjait pedig még szorosabban körém fonta. Még jó pár percig feküdtem őt figyelve amikor lassan felnyitotta pilláit és álmos tekintettel rám nézett.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rá de ő csak dünnyögve vissza csukta szemét és feküdt tovább- Hát így kell reggel köszönteni az embert akit szeretsz? -kuncogtam. Erre felemelte fejét és rám mosolyogva közelebb hajolt és egy puszit nyomott arcomra.
-Jó reggelt Tae.-mosolygott.
-Na ez már jobban tetszik.-szorosan magamhoz öleltem. Csendben feküdtünk egymást ölelve amikor egy hangos puffanásra mind a ketten felriadtunk. Én keltem ki az ágyból elsőnek hogy utána nézzek hogy mi is történt pontosan. Ahogy kinyitottam az ajtót majdnem pofára estem az ajtó előtt hasaló Jiminben.
-Te mi a szart csinálsz itt? -néztem rá nagy szemekkel miközben lábammal úgy böködtem mint valami döglött halat.
-Le akartam menni inni egy pohár vizet.....
-Ahogy látom ez nem jött össze. -nevettem- Beütött a sok pia mi?
-Ja valahogy úgy...-mondta miközben próbálta magát összevakarni a padlóról.
-Ejj ember...na gyere.-segítettem fel nevetve és lekísértem a lépcsőn. Oda dülöngélt a csaphoz és egy pohár vizet engedett magának. Erősen kellett erőlködnöm hogy ne röhögjem el magam a szenvedő fejét nézve.
-Mi a francot csináltatok hogy így ki vagy ütve? -kérdeztem az asztalon támaszkodva.
-Ha tudnám....-vakarta meg fejét- Azt se tudom hogy jutottunk haza...-csak nevetni tudtam ahogy fintorogva azon agyalt hogy mi történt velük tegnap.
-Miről van szó? -érkezett meg Kook is.
-Épp azt ecsetelgetjük hogy Jimin barátunknak hogy sikerül így bebaszni.-mondtam nevetve.
-Erről Hoseokkal is beszélhetnél. Amikor benyitottam hozza feküdt az ágyon de úgy hogy csak a lába van az ágyon az arca lent a földön. -nevette el magát ő is.
-Na te Jézus. Nem vagytok normálisak.-fulladoztam a nevetéstől- Megyek és felkeltem mielőtt még kitöri az az ostoba a nyakát. Kook addig figyel erre a másik idiótára.-felfutottam a lépcsőn és valóban olyan helyzetbe találtam Hoseokot ahogy Kook leírta. Nagy nehezen felrángattam az ágyra.
-Ne kelj fel te iszákos majom.-ráztam meg a vállánál.
-Mi van má Jimin?-nézett rám hunyorogva.
-Csalódást kell okozzak de én Taehyung vagyok nem Jimin.
-Oh....Tae..-szemeit dörzsölve hatalmas kínok árán felszenvedte magát ülésbe.
-Ahogy látom hasonló szar állapotba vagy mit Jimin-nevettem el magam újra. Lesegítettem őt is a lépcsőn és leültettem a kanapéra.
~Jungkook pov~
Amikor Tae és Hoseok leértek én a hűtőben kerestem valami kaját.
-Na sikerült ahogy látom.-másztam ki a hűtőből.
-Ja. Elég nehéz szülés volt.-sétált oda hozzám.
-Pirítós eszek te is kérsz? -kérdeztem tőle.
-Ha adsz..-mosolygott és közelebb lépve hozzám csípőmre fogott és egy csókra hívta ajkaimat. Nem akartam elengedni de a gyomrom már igen csak követelte az ételt így ellépve tőle elkészítettem a reggelinket. Amíg mi reggeliztünk addig a másik két agyas a nappali kanapéján feküdt és már kezdtek magukhoz térni. A csendet Tae telefonja törte meg. Meglepett arccal nyújt a telefonjáért de elmosolyodott amikor meglátta ki hívja.
-Szia anya.-köszönt a telefonba. Mosolyogva folytattam az evést miután eszembe jutott Tae kedves természetű anyja. Akkor emeltem fel a fejem újra amikor Tae hangjából ijedséget hallottam ki.
-De....de miért? Miért most? -rögtön gombóc jelent meg a torkomban Taehyung ijed és ideges arcára de akkor sokkolt le legjobban a dolog amikor végig szántott az arcán egy könny csepp. Még nem is tudtam mi történt de olyan ideges lettem hogy a kezem őrült remegésbe a szívem pedig őrült kalapálásba kezdett. Tae remegő kezekkel és lefagyott arccal tette le a telefont.
-Mi.....mi történt?-hangom megremegett a kérdés közben.
-Jungkook.....
-Mi van mondjad már! -ugrottam fel idegesen.
-El-elköltözünk.....-mondta ki alig hallhatóan.
-Hogy mi van?-azt hittem ott helyben rosszul leszek- De mégis hova?-kezdtem faggatásba egy hatalmas gombóccal a torkomban.
-Amerikába....apa munkája miatt...-mondta maga elé bámulva.
-Most csak szórakozol ugye? És meddig?-pattantam fel remegő lábakkal.
-Nem lehet tudni.....-némán hatalmas szemekkel néztem rá de nem volt hajlandó többet beszélni mint amennyit szükséges volt. Nem foglalkozva se vele se semmi mással felrohantam a szobába és magamra zárva az ajtót vetettem be magam az ágyba.
~Taehyung pov~
Hiába akartam bármit is mondani Kook-nak egyszerűen annyira lesokkolt a dolog hogy a lélegzésen kívül alkalmatlan voltam bármi másra. Kook elviharzott mellettem és már csak az ajtó csapódását hallottam. Fejemet megrázva mentem utána de az ajtót zárva találtam.
-Jungkook....gyere ki! Még nem biztos hogy el kell mennem velük...csak haza kell mennem.-halk léptek után lassan nyílt ki az ajtó és egy könnyes szem párral találtam szembe magam. A szívem megszakadt amikor megláttam Kookie-t könnyekkel áztatott szemekkel és ahogy szipogva a karjaimba borult én is sírni tudtam volna.
-Ugye nem hagysz itt? Ugye nem?-kérdezte miközben kezével ruhámat szorongatta a mellkasomon. Hátát simogatva húztam szorosan magamhoz.
-Nyugi Kook, mindent megteszek majd hogy itt maradhassak veled. Viszont már ma haza kell mennem beszélni a szüleimmel.
-Én is megyek veled.-kapta fel fejét és könnyektől csillogó szemmel nézett fel rám.
-Ha annyira akarsz jöhetsz te is.-mosolyogtam rá. Bólintott és vissza hajtotta fejét és szorosan átkarolt mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék.
Délután miután elmagyaráztam a dolgot Jiminéknek Kookkal az oldalamon indultam vissza a szüleimhez. A taxira vártunk amit még visszafelé a hajón hívtam ide amikor feltűnt hogy Kook egy szót sem szólt egész úton csak úgy van mellettem mint valami rongy baba.
-Kook.....baj van?-néztem le rá aggodalmasan.
-Még kérded?-válaszolta kifejezéstelenül.
-Ne idegeskedj! Mondtam hogy megoldjuk hogy itt maradhassak, hiszen amúgy is elég idős vagyok már hogy ahhoz hogy egyedül maradhassak.-próbáltam nyugtatni de nem használt. Alsó ajkát harapdálta és teste mellett lógó kezét figyelve láttam hogy remeg.
Kezére szorítottam és az abban a pillanatban megérkezett taxihoz sétáltam vele. Egész úton azon voltam hogy lenyugtassam de nem számított mit csináltam hasztalan volt ezért a végére már feladtam és csak kezét szorítottam amíg a kocsi meg nem állt a házunknál. A kocsiból kiszállva engem is kissé elfogott az idegesség de ezt egy percig sem akartam kimutatni Jungkook előtt hiszen már így pont eléggé félt szegény. A házba lépve teljes csend fogadott minket.
-Anyuuuu megjöttem.-kiabálta be hogy jelezzem hogy haza értem.
-Jaj kicsim örülök hogy haza értél. Mi már összepakoltunk, te is csomagolj mert holnap indulunk.-kiabált vissza anya kicsit sem boldogító dolgokat. Kook megszorította a kezem ezért hátra néztem rá. Ajkait összeszorítva, kétségbe esetten nézett rám ahogy könnyei újra hullani kezdtek. Bíztatóan rá mosolyogtam és egy puszit nyomtam homlokára de őszintén már én se voltam olyan biztos a dolgomban.
Vége.....
vagy mégse?
Huh hát először is még egyszer Boldog Karácsonyt mindenkinek aki kitartóan olvasta a ficit és bár elég kis rövidke lett ez a rész és szerintem nem is lett a legjobb de hiába ültem felette több órát itt ott bele javítva már nem tudtam hogy tegyem jobbá de azért remélem tetszett nektek. Másodszor pedig az eddig kérdésként fenn álló 2. évaddal kapcsolatban úgy döntöttem folytatom szóval kinek jó hír kinek nem de lesz 2. évad. ;) Köszönöm hogy elolvastátok a 2. évad első részét pedig igyekszem hozni. <3
