Best Part Of My Life 8. fejezet

~Jungook pov~

Lesokkolva álltam tátott szájjal és vártam hogy meg magyarázzák hogy ez mégis hogy jött össze de nem szóltak semmit csak álltak itt vigyorogva egymás kezét szorongatva. Hátra néztem Tae-ra de ugyan olyan sokkos állapotban volt mint én és csak nézte az eseményeket. Végül én szólaltam meg:
- Hahóóó föld hívja J-Hope-ot, J-Hope jelentkezz!-rám kapta a fejét-Na végre most pedig legyél szíves elmondani hogy hogy a szöszbe jöttetek már össze és hogy én miért nem tudok róla?
-Ez elég hosszú sztori. Maradjunk annyiban hogy még tavaly amikor egy szobába kerültünk és megismerkedtünk kiderült hogy Jimin nem éppen a lányokat szereti és ezek után kezdtem kicsit más szemmel nézni és szép lassan beleszerettem. Dió héjban ennyi. És az amiért te nem tudtad az csupán annyi hogy nem tudtam hogy fogadnád így nem mondtam el de most hogy már neked is van valakid-V-re kacsint- így már nyugodt szívvel elmondhattuk.
-Ájunk meg egy picit.-állt fel V- És én miért  nem tudhattam hiszen tudod hogy bármit elmondhatsz nekem. Legjobb haverok vagyunk.
-Tudom és bocsánat. De most már úgy is tudjátok szóval mindegy.-mosolygott. Tae-val belenyugodtunk a dologba és inkább kérdezgettük őket a részletekről amíg Hoseok-nak eszébe nem jutott egy felettébb kínos kérdés.
-Oh jut szembe. Nálatok ki a passzív fél?-úgy meglepett a kérdés hogy még azt is elfelejtettem hogy kell levegőt venni. Úgy kérdezte ezt mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne hogy erről kérdez. Én nem is tudtam mit mondani így végül Tae szólalt meg.
- Egy: Szerintem ez a mi magán ügyünk.
  Kettő: Kook az.
-Hogy mi van?- pattantam fel. Csak úgy kimondta ami eddig még bennem se tisztázódott ő meg csak úgy kijelenti mintha azt mondaná hogy "Jó idő van." . Mélyen legbelül tudom hogy igaza van de hát akkor is.
-Mi a baj Kookie talán nincs igazam?-vigyorgott Tae.
-Nem...nem ezt mondtam....csak....ááá hagyjuk.-ezzel vissza ültem vissza a helyemre és a beszélgetés másik felében meg se szólaltam. Még vagy 1 órán keresztül beszélgettek amíg végre Jiminék elmentek mi pedig le feküdhettünk.

****

A suli utolsó hete vagyis nekünk az utolsó hete nagy történések nélkül zajlott. V-vel minden szabad időnket együtt töltöttük annak ellenére is sokszor elmentünk egyet egyet sétálni annak ellenére hogy esett az eső egész héten. Csak most szombatra sütött ki a nap, de így legalább nem szakadó esőben kell várnom Tae-t a csomagjaim társaságában hogy végre elmehessünk innen. Vagy 10 perc múlva megjelent Tae a táskáját szorongatva.
-Nah pár perc és itt a kocsi addig maradjunk itt.
-Milyen kocsi?-kérdeztem ugyanis nem tudok róla hogy bárki is értünk jönne.
-Hát nincs kedvem vonatozni úgy hogy hívtam egy taxit ami oda visz hozzánk.-boldogan bólogattam tudva hogy V-ékhez megyünk és végre annyit leszünk kettesbe amennyit akarunk. Csendben vártam a kocsit a gondolotaimba merülve amikor Tae megfogta a vállam és biccentett egyet jobbra jelezve hogy megjöttek értünk. Beültünk a kocsiba én pedig csendesem figyeltem ahogy beszélgetnek engem levegőnek nézve. Nagyon zavart hogy Tae helyettem ezzel a neve nincs gyerekkel beszél így hát hogy felhívjam magamra a figyelmét összekulcsoltam a combján pihenő kezével enyémmel és erősen szorítottam mintha az életem múlna rajta. Ő erre fel is figyelt és bár nem nézett rám láttam hogy mosolyog és elhúzta a kis üveget ami elszigetelte a kocsi két részét és csak ezután fordult felém.
-Tudod így nem könnyű elterelni a figyelmem a pici piros ajkaidról ha ezt csinálod.-mondta halkan és esett le miért mondja és reflex szerűen elrántottam a kezem és zavartan a másik irányba kaptam a fejem. De alig hogy ezt tettem Tae a kezem után kapott és újra összefonta az övével és most így is maradtunk az amíg meg nem érkeztünk a célig. Idegesen kapkodtam ki a csomagjaimat a kocsiból, kíváncsi vagyok Tae-ék házára. Egyszer mesélte hogy egy kisebb város közelében laknak de nem a városban hanem a mellette lévő erdő szélén van a házuk. A taxis pedig tényleg egy erdő szélén lévő úton rakott ki minket ahonnan sétálva mentünk tovább majd egy kanyar utána pedig már látszódott is egy ház. De ez......wáóóó...

Abból amit V mesélt azt hittem valami szerényebb kis családi ház lesz de ez nem mondható se szerénynek se kicsinek.

-Őőőőő..amikor arról meséltél hogy hol laksz kihagytad azt az aprócska részletet hogy egy luxus villában élsz.

-Mert nem élek abban.-vigyorgott.

-Áh nem egyáltalán nem. Akkor minek neveznéd ezt itt?

-Otthon édes otthon?-mindkettőnkből kitört a nevetés és egészen a bejárati ajtóig folytattuk ahol már pillangók röpködtek a gyomromba és a torkomban dobogott a szívem. Mi lesz hogyha nem fognak kedvelni? Vagy ha kiderül hogy együtt vagyunk és elküldenek a fenébe? Biztos hogy be akarok én menni?

-Nyugi Kook ne stresszel, itt nem kell félned semmitől.-ezzel megfogta a kezem és behúzott maga után a házba.

-Szia anyu. Megjöttem.-kiabált Tae miközben én igyekeztem kaméleon módjára beolvadni a környezetbe nem nagyon jött össze.

-Szia kicsim. Örülök hogy végre haza jöttél......és ki bujkál ott mögötted.-Tae megrántotta a kezem így akaratlanul is de szembe kerültem egy kicsivel nálam kisebb,mosolygó anyukával.

-J-jó napot. A nevem Jeon Jungkook. Örülök a találkozásnak.-bíztam benne hogy az a tény hogy fogom V kezét majd segít de épp ellenkezőleg. Ahogy megéreztem hogy még mindig fogjuk egymás kezét el akartam szabadulni de Tae erősen szorított és nem akartam hadakozni az anyukája előtt.

-Óóó milyen kis aranyos. Én is örülök de hagyjuk ezt a hivatalos beszédet. Óóó milyen helyes kis pofija van.

-Na de anya kérlek.

-Jól van jól van nem égetlek,-kuncogott-amúgy is még mennem kell dolgozni is. Csak annyit még hogy pontosan ki is mert eddig még nem járt nálunk?-na és tessék. Már itt is van a rettegett kérdés.

-Hát ami azt illet a szobatársam és......-felemelte összefont kezeinket mint valami trófeát én pedig szememet leszorítva várta, hogy mikor dobnak ki a házból-...együtt vagyunk.

-Oh kicsim ez nagyszerű.-V anyukája oda rohant hozzánk és megölelt minket majd Tae felé fordult- Végre megtaláltad azt aki mellett boldog vagy?

-Meg anyu......meg.-megölelték egymást.

-Úgy örülök nektek. Aztán vigyázz ám rá.-mondta majd rám mosolygott.

-Elhiheted hogy fogok.

-Ennek örülök. De most mennem kell mert így is késésben vagyok és csak későn jövök haza. Kaja a hűtőben. Sziasztok.-majd sietve elhagyta a házat. Ő elment én pedig még itt vagyok sőt még örültek is nekem? Mi van itt?

-Látod én mondtam.-mosolygott.

-De.......de....én azt hittem ki leszek dobva.

-Jaaj Kookie ilyeneket még csak ne is mondj. És amúgy is tudtam hogy anyu így fog reagálni. De most ne ezen agyalj örülj neki hogy így alakult. És amúgy most hogy itt vagyunk nincs kedved eljönni egyet sétálni csak te meg én?-idegesen vakarászta tarkóját majd kérdőn rám nézett. Sejtettem hogy hova akar kilyukadni de azért egy ördögi mosollyal rákérdeztem.

-Ezt értsem úgy hogy randira hívsz?-elpirult és megindult az ajtó felé. Hihetetlen hogy a nagy Kim Taehyung is el tud pirulni.

-Értsd úgy ahogy akarod. Jössz vagy nem?-nyitotta ki az ajtót.

-Még jó hogy jövök. Itt akartál volna hagyni?

Nem nagyon érdekelt merre megyünk csak élveztem a tiszta levegőt, a kellemes idő és főként a társaságot.

-Merre szeretnél menni? Van a közelben egy szép tó elmehetünk oda vagy a kilátóhoz vagy.....

-Shhh elég lesz oda megyünk ahova te akarsz. Nekem mindegy csak veled akarok lenni.

-Hmm akkor menjünk a kilátóhoz.-látszott rajta hogy mennyire be van zsongva és hogy mindenképp a legjobbat akarja nekem de már csak annak is örültem hogy boldog. Nem telt bele 10 vagy 15 perc és már a magas építmény tövében álltunk.

-Menjünk fel onnan sokkal jobb a kilátás.-nem sokat habozott. Megragadta a kezem és húzott maga után a hosszú lépcsősoron. Nem mondom tényleg lenyűgöző volt a látvány de jobban néztem Tae boldog arcát mint a tájat.

-Ugye milyen szép?-kérdezte a távolba bámulva.

-Igen nagyon.-

-Hiszen nem is nézed.

-Amit most látok az sokkal jobb.-vigyorogtam.

-Mi van az arcomon hogy ennyire nézed?

-A két barna szemed és a mosolygós ajkaid-kuncogtam egyet majd végre én is a tájat kezdtem nézni. Közben V mögém lopózott és hátulról átölelt. Jó pár percig így maradtunk de Tae észrevett valakit.

-Őőőő figyelj most már induljunk haza. Van itt valaki akivel nem akarok találkozni. Ja és futni kéne. 

-Na de miért?

-Ne kérdezz csak fuss!-nem tudtam hova tenni hogy miért is kéne futni de nem akartam eltévedni vagy lemaradni így hát követtem. Fele annyi idő alatt értünk haza mint ahogy a kilátóhoz de meg is volt az ára ugyanis levegőért kapkodva vágtuk magunkat a padlóra ahogy beléptünk.

-Akkor most leszel szíves és meg magyarázod hogy mi a bűbánatos isten nyiláért kellett nekem hazáig sprintelnem.

-Láttam azt a lányt a közelben sétálgatni aki folyton rám akar mászni és nem mellesleg el is van kényeztetve. Még kisebb korunkban szerelmet vallott nekem aztán 4 évre eltűnt és hiába mondtam neki már amikor be vallotta hogy én nem így érzek és szálljon le rólam szart a fejemre és amióta újra itt van minden nyáron engem zaklat.-hirtelen veszélyben éreztem magam ahogy mesélt a lányról. Mit fogok csinálni ha ez a csaj jön és rámászik Tae-ra. Tudni kell rólam hogy ha felhúznak akkor akár képes vagyok az illetőt ütni-vágni. Biztos vagyok benne ha V közelébe megy szálanként húzom ki a haját és páros lábbal rúgom ki az ajtón. Ahogy ezen gondolkodtam az ajtó felé pillantottam amiről azt kell tudni hogy az ajtó körül üvegek vannak amin tisztán kilátni. És.....

-Tae......

-Hmm?

-Mond hogy annak a csajnak nem hosszú fekete haja van és amikor láttad nem fekete szoknya volt rajta.

-De igen. Ezt honnan tudtad?-vágott hirtelen ijedt képet.

-Hát mert pont egy ilyen lány áll az ajtó előtt a haját igazítva.-V oda rohant mellém és szemügyre vette hogy jól látom e amit látok.

-Óóóó te jóságos isten. Mi fenét keres ez itt. Na jó ahogy bejön elküldöm a francba innen.

-Hogy érted azt hogy amikor bejön? Miért nem küldöd el már akkor amikor kopog?

-Mert tudod ő nem kopog csak......bejön.

-Ez király szóval egy elkényeztetett betörővel állunk szembe.-morogtam. Nem telt el ezután fél perc és a lány csak úgy minden nélkül belépett az ajtón.

-Taehyung megjötteeeem.-nem elég hogy pofátlanul csak úgy bejön de a hangja is olyan hogy már bántja a fülem.

-Örülök neki Yoona most pedig mehetsz is el.-jelent meg Tae a lány előtt.

-Na de Tae oppa hogy lehet ilyen velem? Hiszen én szeretlek.-én ezt nem bírom hallgatni még egy ilyen beszólás és kirúgom innen azt az úri valogát.

-Ja szereted te az anyukád piros papucsát na menjél szépen kifele.

-Csak legalább két percre had menjek be.-félre lökte V-t és beljebb lépve végül meglátott engem is-Hát te ki vagy?

-Neked is szia. Amúgy ahoz meg semmi de semmi közöd nincsen kis csillagom.-nem válaszolt csak felhúzva az orrát várta hogy Tae is beérjen mellénk.

-Oppa ki ez a bunkó manó?-hogy mit mondott? Na most telt be a pohár.

-Tudod ki a manó te kis hisztis liba.-felpattantam ugyanis még mindig a földön ültem és idegesen lépkedtem a csaj felé. Az utolsó pillanatban ugrott elém V és a vállaimnál fogva állított meg.

-Tudod mit Jungkook te menj és nézz körül amíg én elbeszélgetek Yoona-val.-idegesen sarkon fordultam és felmentem a lépcsőn de pont úgy hogy még lássam és halljam őket. 

-Ide figyelj te most szépen kimész innen és nem jössz vissza oké?

-De miért akarsz elküldeni hiszen szeretsz nem.

-Nem Yoona nem szeretlek de ezt már ezerszer elmondtam. Most pedig menj el.

-De nem akarok. Én veled akarok lenni.- V nem válaszolt csak sóhajtott egyet. Ahogy figyeltem őket feltűnt hogy a csaj most el kezdett egyre közelebb menni Tae-hoz. Megfogta a vállát és még közelebb állt hozzá.

-Szeretlek oppa.- Yoona arca egyre csak közelített V arcához de ő nem tett semmit csak állt ott. Mi a szar miért nem löki el magától? Miért hagyja magát? Nem bírtam tovább. Pár pillanattal a csók előtt leszáguldottam a lépcsőn és a lány csuklóját megragadva ráncigáltam az ajtó felé.

-Na ide figyelj. Nem érdekel hogy mennyire vagy elkényeztetve és az se ha ezek után hiszti rohamot kapsz de te most kimész ezen az ajtón és többet nem jössz vissza. Megértettük egymást?- nem mondott semmit csak ijedten meresztette rám szemeit- Hallgatás bele egyezés. Na csá.-kinyitottam az ajtót és kilöktem rajta majd bevágtam utána és vissza trappoltam Tae-hoz. Csak állt ott csodálkozva hogy szemei majd kiestek. Megálltam előtte ideges fejt vágva és mélyen a szemeibe néztem.

-Mi a franc volt ez Taehyung? Miért nem ellenkeztél? Hmm?

-Én.....én nem tudom.-ezzel a válasszal még jobban felment bennem a pumpa és már csak kiabálva tudtam beszélni.

-Tudod mit? Akkor cseszd meg!-nem akart ilyen durva lenni de más nem jött ki a számon olyan szinten ideges voltam hogy keresztül tudtam volna futni a falon. Idegesen felfutottam a lépcsőn és bementem abba a szobába amelyik ajtaján V neve állt és bezártam magam mögött az ajtót. Mondhatom szép hogy még szinte ide se értünk de már össze is vesztünk. Ez fantasztikus mondhatom.

Folytatjuk....(Huh hát ezt elég gyorsan sikerült megírni. Remélem tetszett és várjátok a folytatást. Köszi a kommenteket, imádlak titeket. <3 :D )

Best Part Of My Life 7. fejezet

~Jungook pov~
-Hát én jól laktam.-mondta és beharapta alsó ajkát.
-Örülök neki, most pedig én is szeretnék reggelizni mert ugye én normális kaján élek.-mosolyogtam rá és leszálltam a pultról hogy végre megihassam a kakaóm ő pedig vissza ült az asztalhoz.
-Ezt szomorúan hallom. Nem lenne túl nagy probléma ha rajtam kívül nem tudnál máson élni.-mondta egy perverz vigyor kíséretében.
-Huuuu de perverz itt valaki.
-Oh nem is tudod mennyire.-egy kacér mosolyt villantva megnyalta alsó ajkát. Épp hogy kortyoltam egyet az ébresztő italomból de abba is majdnem megfulladtam ezt a jelenetet látva. Nagy köhögés után sikerült kinyögnöm pár szót.
-Kezdek félni úgy hogy addig hagy abba míg el nem futok.-mondtam és a bögrémbe kortyolva vártam a választ. Csak felhúzta szája jobb sarkát és lassan felém indult. Oda lépett elém megfogta a bal vállam és a fülemhez hajolt.
-Azt nem hagyom Süti.-súgta miközben másik szabad kezét a csípőmre vezette és lassan még közelebb jött. Mélyen a szemembe nézett és már épp megcsókolt volna amikor megszólalt a telefonom. Vörös fejjel szinte már futottam a telóm irányába,
Telefonba:
-Halló?
-Na csak hogy felvetted.
-Hopi?
-Ja. Tanár üzeni hogy tánc cuccal gyertek a fő épület aulájába mert az eső miatt változott a program.
-Oké. Pár perc és ott vagyunk.
A telefont lerakva vissza mentem Tae-hoz aki felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Hopi hívott hogy tánc cuccal menjünk a fő épületbe mert változott a program.
-Hát ez fantasztikus ezért kellett megzavarni?-csalódott arccal és karba tett kézzel indult a ruháink felé. Én is utána mentem és összepakoltunk mindent amit kellett de ő még minidig durcizott és morogva lépett az ajtóhoz.
-Ahh komolyan mondom. Na gyere ide.-ezzel oda lépve mögé megfordítottam maga felé és egy enyhe csókot nyomtam ajkaira. Ahogy eltávolodtam tőle akkora mosoly ült ki az arcára hogy Jokernek is elmehetett volna.
-Ezt miért kaptam?
-Azért hogy fejezd be a durcit és ez amolyan "bírd ki a napot az érintésem nélkül" csók volt.-kacsintottam egyet és megelőzve őt kiléptem az ajtón. Kattant az zár az ajtón majd együtt mentünk tovább az épület felé. Meglepetésünkre senki nem volt az aulában csak Hopi álldogált az egyik sarokban. Ahogy meglátott intett és sietős léptekkel közelített felénk.
-Komolyan mondom mint a lajhárok, már mindenki az öltözőben van. Most délelőtt tánc próba van szóval gyertek és öltözzetek át.-engedelmesen bólogattunk és követtük barátunkat az előbb említett helység felé ami már tényleg tömve volt emberekkel.-Én most itt hagylak titeket, majd gyertek a tánc terembe.-ezzel otthagyott minket és távozott. Tae-val kerestünk egy szekrényt és magunkra vettük a bekészített ruhákat majd mi is befutottunk a terembe. Már mindenki nagyban melegített így mi is letelepedtünk Jiminék mellé.
-Hoseok nem hazudott tényleg le vagytok lassulva. Mi a szar van veletek? Taehyung te máskor ezerrel pörögsz most meg mint a lassított felvétel.-kuncogott Jimin.
-Bocs haver de nem lehet mindig jó napom.-mondta V.
-Na és neked mi a kifogásod?-nézett rám Hopi kérdő tekintettel.
-Oh...hát én a vihar miatt nem tudtam aludni és fáradt vagyok.-a beszélgetésünket a zene zavarta meg. Mindenki beállt valahova ahol elfért és táncolni kezdett. Szerencsétlenségemre V elég messze keveredett tőlem így csak a nagy tükörben tudtam figyelni ami beborított az egész falat akárcsak a suliba. Már vagy egy órája táncolunk és én azóta nem tudom levenni a szemem Tae-ról. Folyamatosan figyelem ahogy néha tánc közeben kinyújtja a nyelvét vagy végig nyal alsó ajkán és beharapja azt. Hiába próbálom elfordítani a fejem az nem engedelmeskedik nekem, csak is V kipirult arcát hajlandó nézni. Ekkor Tae is észrevette hogy figyelem és rám kacsintott. Na jó most itt helyben fogok meghalni. Nem elég hogy nyálcsorgatva bámulom és küzdök itt saját magammal erre ő rátesz még egy nagy lapáttal. Tök jó hogy én mondtam neki hogy bírja ki nélkülem a napot közben meg én vagyok az aki nem bír a hormonjaival. Még mielőtt ott helyben ráugrottam volna Tae-ra oda futottam az ajtóban álló tanárhoz azzal a kifogással hogy szomjas vagyok és kint hagytam a vizemet. Miután megkaptam az engedélyt kirohantam az ölrözőbe és a ténylegesen ott hagyott vizemér nyúltam de ivás helyett inkább az arcomra burítottam az üveg tartalmát. Leültem az egyik padra és térdeimre könyökölve tenyerembe temettem arcomat. Hiába próbáltam kiverni a fejemből az előbbi képsorokat ahogy becsuktam a szemem mindig az Ő arca ugrott be.
-Jungkook!!-ekkor belépett a kínzásom tárgya és elém térdelt.- Minden rendben? Mi történt? Miért futottál ki? Nagyon megijesztettél.
-Nem történt semmi csak....inni akartam egy kicsit.
-Úgy látom nem jött össze.-nevetett ahogy a vizes arcomon és ruhámon futtatta végig szemét.- Na de most komolyan mi van?-nem tudom mit mondhatnék. Elmondjam a kínos igazságot vagy hazudjak. Az utóbbit se vette be szóval....
-Még jó hogy reggel én mondtam neked hogy bírd ki nélkülem ezt a napot közben meg majd megesz a fene hogy nem érhetek hozzád akár csak egy pillanatra.-vágtam egy kínos mosolyt mondandóm mellé és a földet kezdtem méregetni tekintetemmel.
-Nehogy azt hidd hogy nekem könnyű volt.-nem néztem fel de hallottam a hangján hogy mosolyog. Kezével megérintette a nyakamat. Úgy vágytam már az érintésére hogy beleremegtem és nem vártam meg hogy tegyen még valamit, a nyakába ugrottam és úgy öleltem mint egy plüss macit. Közben mindketten lassan felálltunk de egy másodpercre se engedtem el.
-Úgy hiányzott már ez még ha csak pár órája volt is de azt hittem megőrülök.-súgtam miközben még mindig úgy szorítottam mint kis majom a mamáját.
-Nekem is Kook, nekem is.-súgta ő is és még jobban magához szorított. Pár perc múlva én törtem meg a csendet.
-Most már vissza kéne menni mielőtt még keresnének.-bólintott egyet és megindultunk az ajtó felé.
-De még lenne itt valami-hallatszott V hangja mögülem.
-Hmmm...-hátra fordultam de válaszként nem szavakat kaptam. Tae megfogta a derekamat egy hirtelen mozdulattal magához rántott másik kezével pedig államhoz nyúlt.
-Nekem ennyi nem volt elég.-mondta és egy forró csókot elindítva ajkaimra tapadt. Én szinte azonnal mélyítettem a csókot majd V a nyelvét is mozgatni kezdte. De ekkor kinyílt az ajtó és rögtön szétugrottunk. Majd kiestek a szemeim ahogy megláttam az ajtóban J-Hope-ot aki szintén le volt fagyva.
-Őőőőőőő......nem tudom mi volt ez.....de most vissza kéne jönnötök a tanár mondani akar valamit.....ja és majd magyarázzátok el mi is történt itt az előbb. Lehajtottam azt a rák vörös fejem és mint valami rab követni kezdtem Hope-ot Tae-val a nyomomban.
-Már megint a tanár. Még egy ilyen és esküszöm elküldöm egy melegebb éghajlatra.-sziszegte fogai között a mögöttem lépkedő V. Én inkább nem mondtam semmit csak haladtam tovább a terem felé.
-Na végre ti is megjöttetek.-mondat a tanár ahogy beléptünk-Sajnos rossz hírt kell közölnöm. Mivel a tábor hátralévő részében az idő ilyen marad és a programok többsége kint lenne így úgy döntöttünk hogy vissza megyünk az iskolába még ma délután.-erre az egész tömeg zajongani kezdett.
-Hogy....MI VAN??-értetlenkedett Hopi is. Őszintén engem nem nagyon érdekelt mert ha Vele lehetek akkor nem érdekel hol vagyok, de úgy látszik mindenki más fel van háborodva.
Kb egy órával a nagy hír után már mindenki táskákkal a kezében szállt fel a buszra. Én sikeresen bealudtam Tae vállán és csak akkor ébredtem fel amikor a busz belement egy nagy kátyúba a suli előtt. Komás fejjel néztem ki az ablakon és nyugtáztam hogy megérkeztünk. Kiszedtem V füléből a fülhallgatót mire ő mosolyogva felém fordult. Közben a busz megállt így összeszedtük a cuccainkat és megindultunk a szobánk felé.
-Héééé V, Jungkook!!-hallottam J-Hope hangját. Egymásra néztünk V-vel és gondolom neki is most esett le hogy Hope magyarázatot akar. Hátra se néztünk mintha meg se hallottuk volna bár valószínű az a tény hogy el kezdtünk futni elég árulkodó volt de jelenleg az volt a fontos hogy elérjük a szobát anélkül hogy utolérnének minket. Hihetetlen sebességgel  kaptam ki a kulcsot a zsebemből. Konkrétan beestünk az ajtón és szó szerint rajtam landolt az összes cucc V-vel együtt. Igyekeztem időben kikászálódni a rajtam lévő hegy alól de nem jött össze mert ahogy be akartam csapni az ajtót egy kéz hatalmasat csattant rajta és belépett J-Hope és Jimin.
-Bár hogy igyekeztek nem ússzátok meg a magyarázatot.-vigyorgott ördögien Hoseok és bementek a szoba közepére bezárva maguk mögött az ajtót. Fájdalmas fejet vágva mind ketten bekullogtunk melléjük és egy nagy huppanással leültünk az ágyra.
-Mondja már meg valaki hogy mihez kéne magyarázat.-szólalt meg értetlenül Jimin.
-Mindjárt megtudod. Szóval mi is volt az a jelenet az öltözőben? kérdezte Hope még mindig azzal a mosollyal.
-Mi? Milyen jelenet? Valaki mondja már meg.-sipákolt megint Jimin.
-Hát mikor be mentem az öltözőbe  hogy szóljak nekik hogy jöjjenek már vissza mit látok? Ott falják egymást.
-Na jó azért ez enyhe túlzás.-szólalt meg most már V is.
-Hogy lenne már túlzás. Láttam amit láttam.
-Na várjunk várjunk.-állt fel Jimin- Ti csókolóztatok? Akkor ti most.....együtt vagytok?-egymásra néztünk Tae-val és nagyot sóhajtva egyszerre mondtuk...
-Igen.-ezután kb 3 percig senki nem szólt semmit. Kínos csend volt a szobába amíg Jimin újra meg nem szólalt.
-Hát én ezt nem hiszem el. Ez tuti valami vicc.
-Oh igen?-mondta V majd felállt és felhúzott engem is aztán...

Nem értettem mit akar vagy hogy miért csinálja amit csinál de még mielőtt megcsókolhatott volna Jimin megint kiabálni kezdett.
-Oké oké elhiszem, abba lehet hagyni.-kiabálta majd elfordult. Tae elhúzódott, mosolygott egyet felém majd vissza ült a helyére én meg csak álltam ott tovább mint valami szobor.
-Oké Chimchim elég lesz. Kicsit túl színészkedted.-vigyorgott J-Hope a fogait villantva.-Mondtam hogy ne csinálj úgy mint egy hisztis anyuka aki most tudta meg hogy a drága kisfia egy másik fiúval van együtt. Főleg úgy hogy ez rád is igaz.-tátott szájjal figyeltem mit mond.
-Bocsi de tudod hogy szeretek színészkedni.-most komolyan, ezek mi a jó fészkes fenéről beszélnek.
-Ja tudom. Ti ketten meg ne legyetek már úgy meglepve.-állt fel Hope-Mi is együtt vagyunk.-fogta meg Jimin kezét és felemelte. Egy dolog jött ki a számon:
-Hogy.....mondtad?-ezt az egy kérdés tudtam kinyögni az éppen nagyban mosolygó páros felé.

Folytatjuk....(Nos hát meg volt ez a rész is. Viszonylag hosszabbra sikerült szóval remélem hogy tetszik. Igyekszem hozni a folytatást és köszönöm mindenkinek a dicsérő szavakat. Imádlak titeket. <3 :3 )

Best Part Of My Life 6. Fejezet

~Jungkook pov~
Ahogy kimondta azt a szót a szívem hatalmasat dobbant. Csoda hogy nem szakította szét a mellkasom. Meglepve pislogtam fel rá miközben ő mosolyogva cirógatta az állam.Ahogy rá néztem zavartan kaptam el a fejem. Nagyon örülök hogy szeret de ha egész eddig így volta akkor miért került engem. Nem volt időm gondolkodni mer felemelte a fejem hogy egyenesen a szemébe nézzek.
-Valami baj van Kooki?-méregette arcomat.
-N..nincs....-nyögtem a választ.
-Akkor miért nem nézel rám? Valami rosszat csináltam?-rosszabbat nem is kérdezhetett volna.
-Rosszat?-emeltem fel hangom-Mire volt jó hogy kerültél? Miért menekültél előlem?-kérdeztem tőle kicsit ingerült hangon.
-Ne haragudj Kook kérlek. Csak...csak....a vízben történtek után azt hittem hogy te máshogy érzel de most amikor elvonultam sejtettem hogy én vagyok az oka és arra jutottam elmondom mit érzek még akkor is ha rám se fogsz nézni ez után. De ha inkább egyedül lennél akkor elmegyek.-és már indult is volna de megfogtam a csuklóját.
-Ne várj...-vissza rántottam és most én kaptam ajkai után de amint rájöttem hogy mit csináltam zavarba jöttem és elhúzódtam tőle.
-Olyan édes vagy amikor zavarba jössz.-nem néztem rá de hallottam a hangján hogy mosolyog. Pár pillanatig nem történt semmi majd Tae hátulról átölelt.

Azt akartam hogy soha ne érjen véget ez a pillanat. Olyan jó érzés volt a karjai között lenni mintha megszűnt volna az egész világ és csak mi ketten lettünk volna. Lehunytam a szemem és csak Tae kezét szorongatva élveztem a helyzetet de persze neki ezt is tönkre kell tennie.
-Gyere Kookie menjünk vissza mer keresni fognak minket.-fájós szívvel bólintottam egyet.-Ne legyél szomorú egész este csak a tiéd vagyok.-nyomott egy puszit a homlokomra és összefonta kezeinket majd vissza felé kezdett húzni. Engedelmes kiskutya módjára követtem miközben úgy szorítottam a kezét mintha az életem függne tőle. Nagy bánatomra gyorsan vissza értünk és elengedve egymást letelepedtünk Hopiék mellé.
-Hol a francban voltatok eddig? Most kezdődik az eredmény hirdetés.-kérdezte Jimin.
-Bocs csak volt egy kis megbeszélni valónk.-mondta V majd rám kacsintott és rátette kezét az enyémre amelyikkel épp támaszkodtam.
-Na jól van gyerekek csend legyen. Szeretném kiosztani a jutalmakat.-intett mindenkit csendre a tanár.-Először is had gratuláljak mindenkinek és remélem mindenki élvezte a játékot. Most pedig mint tudjátok az első 2 csapat kapja a legnagyobb jutalmat de rajtuk kívül még 3 csapatot tehát az első 5 csapatot jutalmazzuk meg.-mind a négyen egymásra néztünk és vigyorogtunk.-Tehát az első két csapat jutalma.............mind két csapat tagja mivel már közeledik az év vége és szinte semmi dolguk nem lesz már egy héttel előbb szabadulhatnak az iskolából.-erre rajtam kívül mind a három ember ugrálni és kiabálni kezdett csak én ültem ott ledermedve nagy szemekkel. Most komolyan csak úgy elengednek minket egy héttel előbb? Ha tudom hogy itt így mennek a dolgok már sokkal előbb ide költöztem volna. 
-Na mi van Jungkook te nem örülsz?-kérdezte Hoseok vigyorogva.
-Dehogy nem csak nem tudtam hogy nálatok így mennek a dolgok.
-Jó mi?-karolt a nyakamba vigyorogva Jimin.
-Hopi ha mondtad volna már rég ideköltöztem volna.-nevettem most már én is el magam. A hátralévő időt vihogással töltöttük nem is figyelve a tanárra. Csak akkor kaptuk fel a fejünket amikor mindenki elkezdett vissza vánszorogni a házaikba. Mi is ezt tettük és ekkor kezdtem érezni hogy én is milyen fáradt vagyok. Lassan vonszoltam be magam a házba és rögtön a bejáratban meg is álltam és neki dőltem a falnak. Nagyokat szuszogva próbáltam legyőzni az álmosságot hiszen végre Taehyung-gal lehetnék nem akarok pont most bealudni.
-Mi a baj Kookie?-kipattantak az épp lecsukódó szemeim ahogy meghallottam Tae mély hangját magam elől. 
-S...semmi csak álmos vagyok és mozogni is alig tudok. Tudod eléggé lefárasztott hogy azon izgultam hogy mi a bajod.-mondtam álmos hangon.
-Ne haragudj.-nyomta homlokát enyémnek-De a mozgáson tudok segíteni.-vigyorgott egyet és felkapott a karjaiba. A nyakába kapaszkodtam és vállára döntöttem fejemet várva hogy hol fog majd letenni. V egészen az ágyig felcipelt és gyengéden az ágyra fektetett majd ő is mellém feküdt.
-Ugye milyen király hogy 1 héttel kevesebbet megyünk suliba. Így már csak egy hetünk van hátra. Olyan szerencsés vagy csak év végére jöttél ide.
-Ja nagyon jó így többet lehetünk majd együtt. De várj. Hogy fogunk majd találkozni hiszen te nem is a városban laksz?
-Ne aggódj annyit Kookie. Azt mondta a szüleid nem sokat foglalkoznak veled ami szomorú de így csak összecsomagolsz és jössz velem a szüleimhez vidékre. Őket úgy se zavarja ha ott vagy és addig maradsz amíg csak akarsz.
-Jaaaj Tae annyira jó lesz.
-Csak azért lesz jó mert te ott leszel nekem.-enyhe pír jelent meg arcomon amikor kimondta és lágyan az ajkaimra tapadt. A lágy csók lassan át ment forró és vadba. Nem akartam elengedni de levegőt is kell néha venni. Annyira élveztem ahogy csak ott feküdt mellettem és a hajammal játszott de a szemeim szépen lassan leragadtak és egy hatalmas villanásra ébredtem amit egy iszonyat hangos dörrenés követett. Megijedtem a hirtelen nagy zajra és felültem hogy lássam mi történik. Az ablakhoz sétálva láttam hogy iszonyatos vihar van odakint. Utálom a viharokat már kiskorom óta. Mindig mikor kicsi voltam és vihar volt anyuhoz menekültem de lássuk be ilyenekhez már kicsit nagy vagyok viszont most van valaki más. Vissza sétáltam az ágyhoz és a takarót magamra dobva közelebb mentem és oda fúrtam magam az alvó Tae-hoz. Morgott egyet majd magához szorított.
-Mi a baj Kookie?-hallatszott hangján hogy most ébresztettem fel.
-Nem szeretem a viharokat.-bújtam még közelebb.
-Majd én vigyázok rád.-mondat halkan és mind két kezét körém fonta és enyhe puszit nyomott homlokomra. Nagyokat szuszogva aludtunk mid a ketten. Nem tudom mikor éreztem magam utoljára ilyen biztonságban de Tae karjaiban mintha egy egész hadsereg vigyázna rám.

Reggel az esőcseppek kopogására és V halk levegő vételére ébredtem. Éreztem hogy már nem tudok többet aludni de Őt se akartam felkelteni szóval arra jutottam hogy ha már van egy mini konyhánk megyek és iszok egy kakaót. Halkan levánszorogtam és nekiálltam a reggeli kakaóm elkészítéséhez. A kakaó port keresgéltem amikor hallom hogy nyikorog a lépcső és Tae jelenik meg az ajtóban.
-Jó reggelt. Ugye nem én ébresztettelek fel?-néztem rá mosolyogva.
-Jó reggelt. Nem, dehogy. És miben mesterkedsz már kora reggel?-ült le az asztalhoz.
-Hát kakaót akarok csinálni és....áááá megvan.-nyújtottam a magasba a kakaó port- Te is kérsz valamit enni?
-Hmmm...igen egy süti jól esne.-vigyorgott.
-Nem hiszem hogy van itt...-de nem hagyta hogy befejezzem. Mögém lépett és derekamnál átkarolva egy csókot nyomott a nyakamra.
-Nem is olyan sütire gondoltam.-súgta egy nagy vigyorral az arcán.
-Sajnálom de engem nem tudsz megenni.-mondtam és mosolyogva folytattam a munkát.
-Aha..na gyere csak ide.-derekamnál fogva megfordított és neki nyomott a konyhapultnak. Két oldalamnál támaszkodott és egy forró csókot nyomva ajkaimra felemelt és felültetett a pultra de ajkaimat egy pillanatra se engedte el. Átkaroltam nyakánál ő pedig nyelvével végig simított alsó ajkamon. Már nem kaptam levegőt így megszakítottam a csókot és mélyen a szemébe nézetem.
-Hát én jól laktam.-mondta és beharapta alsó ajkát.

Folytatjuk...(Remélem tetszett nektek és nem lett túl unalmas. Igyekszem a folytatással és köszönöm a sok kedves szót és biztatást. <3 :) )

Best Part Of My Life 5. fejezet

~Jungkook pov~

Reggeli után mindenki a fő épület előtt gyülekezett. A tanár elmondta hogy kettes csapatokba kell rendeződni és mindenki kap egy listát és egy térképet. Én persze V-vel voltam Jimin pedig J-Hope-pal. Kaptunk egy jó hosszú listát rajta egy csomó dologgal. A feladatunk pedig az hogy megtaláljuk azokat az erdőben és az első 2 csapat pedig nagy jutalomban részesül.  Tae-val egymásra néztünk mind a ketten tudtuk mire gondol a másik. NYERNÜNK KELL! És végre elhangzott a kezdést jelző hang is. Mindenki berohant az erdőbe velem az élen és örült módon keresésbe fogtam.-Hó hó nyugi van kicsi, lassíts így nem megyünk semmire.-fogta meg a vállam V-először is van itt 20 dolog amit össze kell szedni. Ahogy néztem főleg termések, virágok meg ilyenek szóval nem nehéz.
-Épp ezért kell sietni. Ha nem nehéz akkor mindenki gyorsan végez én viszont nyerni akarok.
-Oké oké értem. Akkor húzzunk bele.-vigyorgott.

Az idő fele már lejárt és már csak 3 dolog kell.
-Mi hiányzik még Tae?
-Hát kellene még egy ilyen fura lila virág.-mutatott egy a listához mellékelt képet.
-Áááááá ilyet láttam valahol. De hol?-körbe néztem mert biztos vagyok benne hogy itt láttam valahol. Forogtam vagy 2 percig mire megláttam.-Ott van!!-mutogattam a virágra. Azonnal futni kezdtem felé de nem vettem észre hogy egy árok van köztem és a célpont között. Túl későn vettem észre és már csak V hangját hallottam.
-Vigyázz!!!-és a következő pillanatban már csak azt éreztem hogy egy fa gyökere nyomja a hátam. Lassan nyitottam ki a szemem de igen csak meglepődtem amikor egy aggódó szempár pislogott rám.
-Hyung? Hát te meg...
-Kook jól vagy? Nem fáj semmit? Midet ütötted meg?
-Nyugi van, nincs semmi bajom. Nem is estem akkorát.
-Akkor is aggódtam te idióta. Jobban kéne vigyáznod magadra.-hát ezt meg mi lelte.
-Oké oké csak fogjuk azt a szaros virágot és menjünk.-nem válaszolt csak lemászott rólam és felsegített. Fogtam a virágot és a listát kezdtem bújni. A maradék két dolgot gyorsan össze tudtuk szedni de nagyon idegesítő hogy V ennyire bámul. Mintha valami porcelán baba lennék és csak azt várná hogy mikor török el.-Meg van minden mehetünk is vissza.-mondtam és a találkozó hely felé vettem az irányt. Végig sprinteltem az oda vezető utat és levegőért kapkodva nyújtottam át a tanárnak az összeszedett dolgokat.
-Hmm..nagyszerű meg van minden. Örülhettek 2.-ak lettek, így ti is részesültök a nyereményben.-ekkor ért ide Tae is. Oda futottam hozzá és a nyakába ugrattam mint valami kislány.
-Taeee megcsináltuk 2.-ak lettünk!!!-kiabáltam a miközben úgy szorítottam szegényt hogy levegőt se kapott.-Oh bocsi.-másztam le róla vigyorogva. Vissza mosolygott majd a tanár felé fordult.
-Tanár úr. Kik lettek az elsők?-kérdezte.
-Ők ott.-mutogatott a egy padra ahol két ember igen csak örült valaminek.Ezt nem hiszem el.
-Jimiiiiiin!!-kiabáltam oda amint felismertem őket és feléjük indultam.
-Na mi van Kook? Csak nem ti lettetek a másodikak?
-De mi.-vigyorogtam-bár elsők is lehetnénk ha nem lennék két ballábas.
-Hogy érted ezt?-kérdezte J-Hope bekapcsolódva a beszélgetésbe.
-Hát tudod voltam olyan ügyes hogy szépen dobtam egy hátast egy árokba és kellet egy kis idő mire kimásztam onnan.-a mondatom végére mindenki nevetni kezdett még én is. De ahogy hallgattam a többieket nevetni észrevettem hogy egy bizonyos nevetés hiányzik. Amit leginkább imádok hallgatni.-Hol van Tae hyung?
-Azt hiszem a főépületbe ment. De várjunk csak. Hyung?-nem válaszoltam Jiminnek csak berohantam az épületbe. Eddig is furcsa volt a viselkedése de ez most már sok. Nem láttam sehol így oda mentem egy nőhöz hogy hátha ő látta.
-Elnézést. Nem látott erre egy fiút aki ami iskolánkkal jött?
-De épp az előbb ment be a mosdóba.
-Oh köszönöm.-nem vártam meg hogy bármi mást is mondjon csak elindultam oda ahova a nő szerint V ment. Szinte betörtem az ajtó úgy léptem be. A nagy csattanásra az épp az arcát mosó fiú rám kapta a fejét.-Csak hogy meg vagy, minek kellett lelépni?-kezdtem idegesen.
-Tudod 35 fokba jól esik néha felfrissíteni magam plusz nem úgy tűnt mintha nagyon hiányoztam volna.
-Most miért mondod ezt. Nagyon is hiányoztál. Meg amúgy is mi ez a viselkedés. Egész nap úgy vigyáztál rám mint egy törékeny porcelán babára utána meg csak ott hagysz. Mi van veled?!!-az elején még kiabáltam aztán a végére halkítottam magamon.
-Áh szóval hiányoztam.-elvigyorodott-Az csak azért volt mert nem akarom hogy bármi bajod essék és azért hagytalak ott mert úgy tűnt jól érzed magad Jiminékkel és nem akartam útban lenni plusz melegem volt.-szomorodott el mondandója végén.
-Olyan hülye vagy. Kinek lenné útban te ostoba. Mind a hárman a barátaid vagyunk és miért pont a legjobb barátom lenne útban. Hát legyen már eszed.-ezzel megfogtam a csuklóját és kirángattam a többiekhez. Amint kiértünk már mindenki a biciklis túrához készült.
-Na végre hogy ide értetek fiúk. Fogjatok egy biciklit és álljatok be a csoportba.-mondta a tanár aki oda lépett mellénk. Úgy tettünk ahogy monda és beálltunk a csoport végére. Pár perc monológ után meg is indultunk. Az elején még jól ment amíg Tae-val beszélgettem de egyre jobban kapkodtam levegő után és izzadtam mint a lovak. Én hülye még azt hittem könnyű lesz. Gondolat menetem az zavarta meg hogy neki mentem az előttem tekerő V-be.
-Na mi van Süti? Elbambultál? Nem látod hogy megálltunk?-kérdezte vigyorogva miközben leszállt a bicikliről.
-Na végre már azt hittem ezen a biciklin fogok meghalni. De mikor lettem én süti?-kérdeztem mosolyogva.
-Pont most. Te leszel az én sütim.-ezt hallva még jobban melegem lett mint eddig és zavartan elfordítottam a fejem. Már épp el akartam süllyedni zavaromban, de a tanár megszólalt.
-Hát remélem mindenki bírta. A vissza útig még kaptok egy óra pihenő időt. Jó szórakozást.-ebben a pillanatban mindenki mint akikből most szállt ki az élet leült a földere és nagyokat szuszogva beszélgetni kezdtek.
-Na mit akarsz csinálni tette a fejét Tae a vállamra.
-Sétálhatnánk egyet.-és már indultam is V-vel a nyomomban az erdőbe. Nagyban sétáltunk már amikor kiértünk egy kitaposott útra.

-Gyere, nézzük meg mi van az ösvény végén.-bólogattam és követtem. Pár perc séta után kiértünk egy tisztásra ahol egy csoda szép tó is volt. Hmm....egy tó nekem meg melegem van. Támadt egy ötletem.

-Nah akkor én mártózok egyet.-jelentettem ki.

-Hogy mit csinálsz? Itt akarsz te levetkőzni és pancsikálni?

-Ki mondta hogy levetkőzök?-vigyorogtam egyet és ruhástul belerongyoltam a vízbe-Áááá de jó.

-Hé én is jövök. Múltkor úgy se jöttél. Most legalább jól ellátom a bajod.-vigyorgott ő is és bevetette magát mellém.

-Na arra leszek én kíváncsi.-egyre beljebb és beljebb úsztam. Az jutott eszembe hogy úgy csinálok mit aki elmerül és jól megijesztem. Bele is kezdtem az akcióba. Vettem egy nagy levegőt és lemerültem a víz alá. Bár úgy látszik nem voltam hatásos ugyanis nem kiabál vagy ugrik utánam. Feljöttem a víz alól hogy lássam mit csinál hogy nem jött utánam. A vízből kibukva egy kuncogó Tae-val találkoztam.

-Hát Süti ez nem jött be.-nevette el magát. Kicsit zavart hogy rájött a tréfámra ezért durcásan hátat fordítottam neki-Ezt nem tettem volna a helyedben.-nem értettem mire mondja ezt de nem is volt időm gondolkodni mert a következő pillanatban a víz alatt találtam magam. Megfordultam hogy lássam V-t aki jót vigyorgott azon hogy le nyomot a víz alá. Nem hagytam annyiban neki mentem és vízi csatába kezdtünk. Egyszer felmentünk levegőért majd folytattuk. Már kezdetem fáradni és épp feladtam volna amikor V közelebb úszott hozzám és mélyen a szemembe nézett. Már épp zavarba estem volna amikor még közelebb jött megfogta az arcom és ajkait az enyéimre nyomta.

 Hiába voltunk a víz alatt akkorára nyitottam a szemem hogy majd kiesett a helyéről. Megcsókol. MEGCSÓKOLT!! De miért? Vagyis gondolom ez nem volt véletlen csak nem...ő is érez irántam valamit. De hát most egy fiúról van szó.....és.......és ekkor eltávolodott tőlem majd felúszott a felszínre. Gyorsan követtem de mikor felértem ő már ki mászott és indult visszafelé. Nem tudtam mire vélni a cselekedeteit.

-Hyung állj meg!! Hallod állj már meg!!-de nem reagált csak ment tovább sőt inkább futott. Nem tudtam utolérni. Túl fáradt voltam és sokk hatás alatt álltam. Nagyon boldog voltam hogy megtörtént de nem értem most miért fut előlem. Csak mentem és mentem amíg vissza nem értem és üt közben szépen meg nem száradtam. Már mindenki indult vissza felé és Tae-t se láttam sehol. Én is biciklire ültem és tekertem visszafelé. Gyorsan haladtam mivel hajtott az adrenalin és a vágy hogy megtudjam mi volt az a jelenet amit már századszorra játszok vissza a fejemben. A táborba érve már sötét volt és nem hogy Tae-t de Jiminéket se találtam. 

Már régóta mindenki a tábortűz körül ült de én még mindig Őt kerestem. Kerül engem ez száz százalék. Elment a kedvem mindentől és inkább félrehúzódtam a tábor melletti kis tisztás szerűségre. Egy fának támaszkodva kezdtem agyalni a mai napon. Nagyon fájt hogy egyik pillanatban még a víz alatt megcsókol a következő pillanatban meg menekül. A szomorúság éneklésre késztetett. Először csak dúdoltam majd halkan énekelni kezdtem egy szomorú dalt amit nemrég hallottam. Pár sor eléneklése után könnycseppek gördültek le az arcomon de csak énekeltem tovább. Hirtelen egy hangot hallottam ami annak a dalnak a másik felét énekelte amit én és egyre közelebb jött. Nem nagyon akartam megfordulni és látni hogy ki az mert ha nem Ő akkor jelenleg nem érdekel. Nagy meglepetésemre Tae lépett elő a fák közül. Könnyeimet törülgetve fordultam felé.

-Na mi van? Meguntad a kerülgetésemet?-ezt kimondani akkora fájdalmat okozott hogy lerogytam a fa tövébe és újra könnyek hada tört elő a szememből.

-Kook....figyelj én....én..nem.

-Ne Hyung..kérlek fogd be nem akarom hallani hogy amit csináltál az csak egy rossz vicc volt... nem érdekel.-kiabáltam sírós hangon. Nem hallottam választ de megéreztem ahogy letörölte a könnyeimet majd ahogy felnéztem rá újabb csókot nyomott ajkaimra de most lágyan mozgatni is kezdte azokat. Eltávolodva tőlem a fülemhez hajolt és bele súgott.

-Ez nem vicc volt. Szeretlek..

Folytatjuk....(Huh hát ezt a rész is  megértük. Remélem tetszett nektek és várjátok a folytatást. :) )