Best Part Of My Life 15.fejezet (+18)

~Jungkook pov.~

Tae egészen addig vonszolt maga után amíg be nem értünk a házba és ahogy beértünk még a cipőmet se vettem le, neki tolt a falnak két keze közé fogta az arcom és ajkait az enyémekre tapasztotta. Bármennyire is imádtam Tae érzelmekkel teli csókját muszáj voltam eltolni magamtól ugyanis először beszédem volt vele. Kezeimet mellkasára emeltem és lassan eltoltam magamtól.
-Baj van Kook?-nézett rám meglepetten.
-N-nem csak lenne egy kérdésem.
-Hallgatlak.-mosolygott rám közben pedig megtámasztotta kezét a mögöttem lévő falon így maga és a fal közé zárva engem.
-Valami olyasmit mondtál hogy beleegyeztem abba hogy fojtasd a-azt......de miért kell ebbe bele egyeznem?-néztem fel rá egyenesen a szemébe- Nincs semmi bajom ha olyanokat csinálsz de......ne nyilvános helyeken ha lehet.-bele gondoltam mik is történtek és már megint pipacs vörös lett a fejem.
-Tudod......még mindig cuki vagy mikor zavarba jössz és felfogtam,....többet nem csinálom ha olyan helyen vagyunk.-vigyorgott engem méregetve- De most itthon vagyunk....nincs itt senki.-elkaptam a fejem és zavartan a padlót kezdtem bámulni. Pontosan tudtam mire akar kilyukadni. Nem szólt semmit ahogy én se. Kezét államra vezette és lágyan felemelte a fejem hogy ránézzek. Tekintete boldogságról árulkodott, csak mosolygott és csiga lassan közelített felém. Figyelmemet ajkainak szenteltem és végül már annyira kínzott a lassúsága hogy én kaptam ajkai után kétségbeesetten és érintettem össze azokat enyéimmel. Tae csak megmosolyogta tettem majd derekamra tette kezeit és közelebb húzott magához. Karjaimat körbe fontam nyaka körül közben ő nyelvével bejutást kért tőlem amit meg is kapott. Miközben nyelveink nagy csatát vívtak addig én olyan közel kerültem V-hez hogy szinte egybe olvadtam vele. A természet viszont közbe szólt így a levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elengedni egymást. Tae szemeit bámultam amik csak úgy csillogtak a vágytól, de én se nézhettem ki máshogy mert éreztem ahogy körülöttem forr a levegő és vágytam a következő érintésére. Mintha olvasott volna a szememből úgy tapadt ajkaimra egy másodperccel később. Viszonoztam csókját ő pedig fenekem alá helyezte kezeit és felemelt. Lábaimmal és kezeimmel is körbe fogtam testét mint egy kis koala aki az anyán csüng. A testem egésze bizsergett a kellemes érzésre és nem tudtak volna annyit fizetni hogy ezt megszakítsam. V megindult velem egyenesen a lépcső felé onnan pedig a szobánkba. Az ajtó kinyitása kicsit nehézkes volt de megoldottuk és végre elértünk az ágyig. Tae hihetetlenül óvatosan rakott le és döntött hátra az ágyon. Végig simított arcomon még szabad kezével fejem mellett támaszkodott. Majd elolvadtam gyengéd érintéseitől. Először számra hintett egy puszit majd egyre lejjebb halad nyakamig. Ott megállt és beleszívott puha bőrömbe biztosítva arról hogy annak nyoma is marad. Nem kegyelmezve a bőrömnek fogait is bevetve harapott óvatosan abba mire egy sóhaj tört fel belőlem. A testem minden egyes kis mozdulatára válaszolt vagy megremegtem vagy akaratlanul is egy-egy sóhaj vagy nyögés hagyta el számat. Nyakamat pihentetve kezével kezdett el munkálkodni pólóm alatt.
-Hidegh.-mondtam ahogy megéreztem hideg kezeit forró mellkasomon.
-Akkor melegítsd fel.-hajolt vissza hozzám egy csókra. Ujjait alaposan végig vezette hasfalamon is mire persze én remegtem mint a kocsonya és csak tétlenül sóhajtoztam. Minden egyes porcikámon végig ment míg végül lekerült rólam a póló. Nem hagytam hogy csak én vetkőzzek ő róla is lekaptam a pólót. Ő csak vigyorgott én meg ködös tekintettel figyeltem minden tettét. Mellkasomon is végig puszilt mindenhol ahol csak ért. Végül elérte nadrágom övét is. Tudtam hogy nem ügyetlen hanem direkt szerencsétlenkedik az öv kicsatolásával. Én viszont nem tudtam tovább várni, többet akartam így elhessegetve V kezeit villám sebességgel kicsatoltam és a földre dobtam a bőr anyagot melynek csatja nagy koppanással jelezte hogy földet ért.
-Na hé, hova sietsz?-kuncogott.
-Ne szivassh már mindjárt meghalok ha nem folytatod.-hadartam a szavakat amik válasz kép cselekedetet kaptak. Kigombolta a nadrágot és szépen meg is szabadított tőle. Most meg a combomat találta meg, helyesbítek MEGINT. Apró puszikat hintett belső combomra ami hihetetlen remegést váltott ki belőlem. még Tae is megjegyezte.
-Kook? Minden rendben?
-I-ighen csak.......csak nagyon jó.-mondtam sóhajtozva. Csak villantott egy mosolyt és folytatta. A nagy munkálkodás közben megszabadult saját ruháitól is így már csak egy ruha darab maradt mindkettőnkön. Kezdtem elveszíteni a maradék kevéske kis öntudatomat is ahogy Tae egyre közeledett legérzékenyebb szervem felé.  Boxerem szegélyével kezdett játszani de nem hagyta nyugodni felső testemet egy pillanatra se. Oldalamon és hasfalamon siklott végig keze ahogy az utolsó textil anyag is egyre lejjebb került rólam aztán már csak azt láttam hogy távozik rólam. V is elbúcsúzott a zavaró anyagtól. Végig mértem egész testét csillogó szemeimmel és fülig vörösödtem hiszen rég volt mikor utoljára ilyen helyzetben voltunk.
-Mi a baj Kookieh még mindig zavarba vagy?-vigyorgott de hallottam hangján hogy bár engem akar kikészíteni lassúságával de már nehezen fogja vissza magát attól hogy rögtön magáévá ne tegyen. Mikor vissza akartam szólni befogta a számat és inkább finom gyengéd csókot adott mintsem hogy reklamálni kezdjek. De abban a pillanatban bele nyögtem a csókba ahogy megéreztem kezét férfiasságomon. Nem csak hogy nyelvemnek én ajkaimnak adott folyamatosan munkát csókjaival de kezét is egyre gyorsabban mozgatta. Másik kezét is mozgásba hozta és bejáratomhoz emelte és másodperceken belül be is vezette azt. A hirtelen furcsa érzésre egy hangosabb nyögést hallattam. Első ujját nem sokkal később második is követte de az már nem csak fura de fájdalmas is volt. Jóleső nyögés helyett egy fájdalmasat sikerült kiadnom. Tisztába vagyok vele hogy lesz még ennél sokkal rosszabb de Tae nagyon ügyesen kényeztetett így minden fájdalom elszállt és harmadik ujját is jobban viseltem. Miután szoktam a helyzetet már kéjes nyögések töltötték meg a szobát amik egyenesen Tae fülébe jutottak ugyanis a nyakamat kényeztette. Igyekeztem a lehető leggerjesztőbb hangokat kiadni hogy én is húzzam egy kicsit az agyát. Ami sikeresnek látszott amikor V egy nagy sóhaj kíséretében szívott bele nyakamba.
-Te most húzod az agyam?-kérdezte szemeimbe mélyedve.
-Mért? Talán csak neked szabad?-kapott egy kérdést válasz képp.
-Na megállj csak.-széles, sejtelmes vigyorra húzta száját. Ujjai helyét átvette saját férfiassága ami ennyi szünet után nem kis fájdalmat okozott. Hangos fájdalmas nyögés tört fel torkomból és kis könnyek folytak végig arcomon.
-Lazítsh Kookh...-mondta lágy hangon. Hál isten nem kellett egyedül megküzdeni a nehéznek bizonyult feladattal ugyanis Tae megint lelkesen segített és kényeztetett ahol ért. Csókokkal, simogatással és pár hosszú perc után elérte célját és már kicsit se éreztem fájdalmat. Fellöktem csípőm jelezvén hogy mozoghat. Nem kellett kétszer kérni azonnal cselekedett. Lassú tempót diktált a kezdetekben de már szinte ez is elég volt ahhoz hogy kicsináljon. Rég volt már hogy utoljára ilyen érzés kapott el. Szinte égett a bőröm az önuralmam meg már nem is tudom mióta csak messziről figyelget.
-Méghh.....Taeh...gyorshabban....-nyögtem halkan a szavakat amik kész csoda hogy eljutottak hozzá. Szavaim meghallgatásra találtak és gyorsabb tempóra váltott. Mindezek mellett érzékeny szervemet kényeztette és egy-egy csókra is visszahajolt. Kezdtem érezni hogy egyre közelebb a vége nekem és Taetae-nak is. Ő is egyre több nyögést és sóhajt engedett meg magának. Meglepetésemre még tovább növelte a tempót és olyan pontot talált el bennem hogy kislányként sikítottam fel, hátam ívbe feszült és Tae hátába martam.
-Otth....mégh.....kérlekh..-kérésem után még jó párszor eltalálta bennem azt a bizonyos pontot végül Tae-val egyszerre mentem el. Remegő testtel pihegtem, szememet lecsuktam így csak akkor nyitottam ki amikor V halk puffanással elfeküdt mellettem. Össze fontam kezeinket és csendben, elbűvölve figyeltem piros arcát ahogy csukott szemmel pihent ő is. Kezére szorítottam mire lassan felnyitotta pilláit.
-Előbb fürödni kéne. Ne aludj el.-simítottam végig arcán.
-Mmmm.......csak még egy kicsit, elfáradtam.-közelebb kúsztam hozzá és mélyen a szemébe néztem-Mi az?
-...Szeretlek.-mosolyogtam halványan. Állam alá nyúlt és fejem maga felé húzta és olyan szenvedélyesen csókolt hogy képes lettem volna ott helyben újra leteperni ha meg tudtam volna mozdulni.
-Én is téged.-mosolygott vissza. Nem volt szívem kirángatni az ágyból szóval inkább egyedül indultam hogy lehűsítem magam egy fürdővel. De ahogy kiültem az ágy szélére és megláttam a medencét jobb ötletem támadt.
-Tae....mit szólnál ha alvás előtt medencéznénk egyet?
-Hát.....úgy is melegem van,...legyen.-egyezett bele.
-Ez aaz.-és indultam is volna a medence felé de bevillant a hátsó felem és olyan lendülettel ahogy felálltam úgy huppantam is vissza nyekkenve egyet.
-Mi van Süti? Nehezen megy a járás?-kuncogott Tae.
-Ha ha ha. És Süti? Mióta nem mondtad már ezt?-nevettem gúnyosan majd derekamra fogtam és felegyenesedtem-Látod megy ez.-léptem egyet előre de megbukott az a tervem hogy bebizonyítom hogy semmi bajom ugyanis ahogy a lábam talajt ért megint bevillant az előző érzés és ez az arcomra is kiült.
-Na ne erőlködj! Segítek.-hallottam hogy Tae lépkedni kezd de nem figyeltem merre. Aztán csak azon kaptam magam hogy nem érzem magam alatt a talajt csak két meleg kart amik engem tartottak. V újra a karjaiba vett és a medencéhez sétált velem.
-Ugye nem akarsz vízbe dobni?
-Hééé ez tök jó pillanat volt erre elrontod.-durcizott-De nem, nem szándékozlak vízbe dobni.-lerakott közvetlenül a víz mellé én pedig belemásztam majd ő is követett. Vagy 15-20 perce hűsöltünk az amúgy melegnek számító vízben de a testhőmérsékletünkhöz képest hideg volt amikor kezdett hirtelen elérni a teljes fáradság. Kiszálltunk a vízből és egy törölközés és öltözés után beestem az ágyba.
-Én mondtam hogy aludjunk.
-Oké igazad volt. De most már aludhatunk.
-Persze persze.-feküdt be ő is az ágyba. Ahogy lefeküdt álla alá bújtam és átöleltem. Így aludtunk el, egy jó nap jó lezárása volt ez.

Folytatjuk....(Hát ezúttal is remélem hogy tetszett nektek és most is várom a véleményeket. A kövi rész valamikor karácsony körül várhatjátok ami terveim szerint az utolsó rész lesz kivéve ugye ha 2. évadot is szeretnétek. Ezt még mindig a blogon létrehozott szavazáson vagy a rész alatt lehet jelezni nekem. <3 )

Beléd esve

~Jungkook pov.~

Mint minden nap most is itt ülök az irodámban és a székemben hátra dőlve várom hogy végre haza mehessek. Már két hete ugyan azon a projekten dolgozok az asszisztensemmel és alig kell pár dolog hogy kész legyen, de annyira kikészültem már hogy nem tudok koncentrálni. Homlokom dörzsölve engedek ki egy fáradt sóhajt miközben drága segítőm serényen pötyög a laptopon.
-Áh Taehyung.....hagyd a francba, majd holnap folytatjuk nekem ehhez már nincs erőm.-feküdtem az asztalra.
-Nem Jungkook, ezt még ma be kell fejeznünk. Csak pár részlet hiányzik mindjárt kész.-fejét fel sem emelte a képernyőről úgy nézte mintha az élete múlna rajta.
-Ja de az a pár részlet is jó pár óra mire elkészül.-nehezen de feltornásztam magam ülő helyzet be és a velem szemben ülőt kezdtem bámulni. Mi tagadás Taehyung irtó helyes. Dús, piros ajkak, gyönyörű sötétbarna szemek, lágy vonások minden amit egy helyes emberen el lehet képzelni. Még azok is megmondják ezt róla akik lányok után érdeklődnek. Én pedig szívesebben nézte Tae arcát mint pár jól kitömött csajt, magyarul meleg vagyok. Senki nem tudja csak én, sem Tae sem mások. És már megint ezt csinálom. Megfeszített figyelemmel követem Taehyung szájának mozgását és szívem szerint itt helyben le is támadnám de nem csinálok inkább műsort. Kínoz a tudat hogy nem érhetek úgy hozzá ahogy akarok. Áááá én ezt nem bírom. Megráztam a fejem hogy összeszedjem gondolataimat.
-Figyel Tae nekem ennyi volt. Haza megyek.-pakoltam is volna a cuccaimat hogy én most bizony haza megyek és nem érdekel mi lesz. De jött ő és elállta az utat.
-Nem. Ezt most már befejezzük.-mondta határozottan.
-Tudod mit? Átjössz hozzám és nálam befejezzük. Ott sokkal nyugisabb is.
-Azt ötlet jó de te olyan egy fasza környéken laksz hogy egy árva buszmeg vagy metró sincs a közelbe.-fintorodott el.
-Oké. Akkor pakolj össze és indulunk. Elviszlek.-bólintott és laptopját a táskájába rakva már követett is az épület alatti parkolóba a kocsihoz. Tae már jól ismerte a kocsimat hisz sokszor megyünk üzleti dolgok miatt együtt így már jóval előttem kiszúrta hogy hol parkoltam. Elsőnek én majd ő is beült mellém az anyós ülésre.
-Jut eszembe te egyáltalán voltál már nálam?-indítottam el az autót.
-Nem még nem.-hát persze ha lett volna már nálam arra emlékeznék, főleg hogy biztos vagyok benn hogy az emlékezetes látogatás lett volna. Erre a gondolatra elvigyorodtam közben pedig elhagytuk a parkolót. A nap már igen csak lemenőben volt amikor megálltam a kocsival a házam előtt. Erősen becsaptam a kocsi ajtót és a zsebembe kezdtem kotorászni a lakáskulcs után. Ajtót nyitottam és illedelmesen előre engedtem Taet én pedig másodiknak léptem be.
-Hát itt volnánk. Érezd magad otthon. Mindent dobj csak le az egyik kanapéra.
-Nem mondom jól néz ki.-nézett körbe érdeklődve.
-Mármint mi?
-Minden.-villantotta fogait mosolyogva. Áh istenem az a mosoly, megzabálom. Én is lepakoltam és a konyhába mentem.
-Kérsz valamit enni? Ugyanis én már órák óta nem ettem szóval éhezem, de téged se láttalak enni szóval....
-Nem akarok gondot okozni.-lépett be a konyhába tarkóját vakargatva.
-Ugyan hagyjad csak. Remélem nem baj ha a tegnap meg maradt húst esszük. Kicsit túlzásba estem és sokkal többet csináltam mint ami kell.-kivettem a húst a hűtőből és megmelegítettem.
-Nem probléma, köszönöm.-tettem le elé a tányért. Csendben ettünk, csak a villa és a kés egymásnak koccanását lehetett hallani. Taehyung az ételbe feledkezett, de én egy percre se feledkeztem meg róla. Minden egyes falat után ránéztem és bambultam is pár pillanatig ezért lassabban is végeztem.
-Nos akkor még iszok egy kávét aztán kezdhetjük. Kérsz?-bólintott-Nyugodtan menj a nappaliba, odaviszem.-engedelmesen felállt és kisétált vissza a nappaliba. Nekem arany éjszakám lesz ha ilyen engedelmes. Pár perc múlva kávéval a kezemben társultam hozzá.
-Öhmm...köszönöm....az ételt is.-zavartan vette el a kávés csészét és beleivott.
-Nincs mit köszönni, most viszont dolgozzunk.-halkan sóhajtottam és felnyitottam a gépet. Az életet adó koffeines lötty már rég elfogyott a türelmemmel együtt amikor 3 hosszú óra után végre befejeztük azt a szarságot ami már 2 hete baszta a csőröm. Elterültem a kanapén és ledobtam magamról az ott felejtett nyakkendőt. Már majdnem elaludtam amikor eszembe jutott hogy a legnagyobb álmom ott ül velem szemben. Taehyung  feszengve ült és jobbra balra kapkodta a tekintetét mint aki nagyon csinálni akar valamit de nem meri.
-Kösz Tae, nélküled nem ment volna......van valami baj?-böktem ki végül a kérdést.
-Nem nincs semmi  csak......csak haza kéne mennem de nem kérhetlek meg hogy vigyél haza, így is sokkal jövök már.-mondta lehajtott fejjel miközben a puha szőnyeget dörzsölte lábával.
-Mondtam már hogy nem jössz semmivel viszont.....tényleg nem viszlek haza mert rohadt messze laksz. Itt alszol.-erre úgy kapta fel a fejét mintha a halálos ítéletet mondtam volna ki felette-Holnap úgy is szombat nem megyünk dolgozni.
-Nem lehet. Csak útban lennék és így is megetettél nem kérhetem hogy most még itt is aludjak.-nézett rám idegesen.
-Megmondanád hogy miért is lennél útban? És amúgy is ha nem akarsz maradni mit csinálsz, haza sétálsz este tízkor vak sötétben?-kérdeztem viccelődve. Már éreztem a győzelem édes illatát hogy végre sikerül bele kettesbe maradni.
-Hát az is lehet.
-Na ne szórakozz. Maradsz a seggeden. Elmész fürdeni amíg én keresek neked pizsamát és csinálok valami minimális vacsorát. Most nem fogadok el nemleges választ.-komoly pillantást vetettem rá ő pedig megadóan bólintott és készségesen követett a fürdőbe. Megmutattam mit hol talál és magára hagytam hogy nyugodtan fürödjön bááár szívesen bementem volna hozzá de nem akarom elsietni a dolgokat. Az ágyra készítettem neki pizsamát, de szerintem fölösleges úgy is leszedem róla na mindegy. Ezután a konyhába siettem hogy még gyorsan valami vacsora féleséget összedobjak. Kb 15 perc múlva hallottam hogy nyílik a fürdő ajtó.
-Végeztem.-kiabált le Tae.
-Rendben. Ruha az ágyon utána pedig jöhetsz is enni, rögtön kész a kaja.-kiabáltam vissza a választ. Az utolsó simításokat végeztem a kaján amikor megjelent az asztal mellett. Haja még kicsit vizes volt, de kimondottan jól állt neki a pizsamám. De hiába, szemeim így is ajkain akadtak meg. A francba is hogy olyan kívánatosak. Tudja isten hogy miért vagy hogyan de elvesztettem az önkontrolt és közelíteni kezdtem Tae felé. Szegényem nem tudta hová tenni hogy csak így közelítek felé mint valami vadállat a zsákmánya felé. Már épp hozzá értem volna állához de vissza jött az uralmam és időben megálltam. Alig pár centi lehetett már csak kettőnk között amikor észbe kaptam. Taehyung teljesen lefagyott és arcán halvány pír jelent meg. Mi az isten?! Nocsak nocsak nem zavarba jött.
-Khhm.....a vacsorát ott találod. Egyél én addig megfürdök.-mentettem a kínos helyzetet ahogy tudtam. Megrázta a fejét és zavartan bólintva egyet kikerült és tálat keresett magának. Gondolataimat rendezgetve trappoltam fel a lépcsőn a fürdőbe. Jó kis meleg fürdő az kell most nekem. Meleg vizet engedtem a kádba, de közben is csak az jár a fejemben hogy most először vesztettem a vágyaim akarata ellen pedig semmi nem változott Taen. Feromonban fürdött vagy mi a szar? Az én fürdőzésem jóval tovább tartott mint 15 perc. Nem csak azért mert közbe eszembe jutott hogy pár perccel ezelőtt még ő ült itt meztelenül ahol most én, hanem azért is mert nem tudtam hogyan menjek most úgy oda hozzá hogy ne fagyjon le szegény. Nagy nehezen kimásztam a vízből csak elfelejtettem valamit......ruha,....na azt faszán kinn hagytam. Ó Jungkook te meg az a király memóriád. Ruha híján egy szál törölközővel a derekamon hagytam el a fürdőt. Ahogy nyílt az ajtó rohantam is volna a szobába de Tae felkiabált.
-Végeztél?
-Igen.....-válaszom hallva megindult felfelé a lépcsőn-Várj még!
-Miért?-nem hogy megállt volna egyre csak feljebb jött.
-Mert nincs rajtam..-megjelent a lépcsőnél és elkerekedett szemekkel nézett-...ruha. Most már mindegy. Ha már feljöttél akar le is feküdhetnénk, kicsit kivagyok.-indultam szobám felé de ő nem mozdult. Mikor felvettem az alsóm akkor lépett be és a szem kontaktust kerülve átsétált az ágy másik oldalára. Nem nagyon foglalkoztam vele de azért még is érdekelt hogy miért viselkedik úgy ahogy, ezért gondoltam rákérdezek. Még nem volt rajtam semmiféle ruha úgy fordultam át felé, de meglepetésemre sokkal közelebb ült hozzám és engem bámult. Amint meglátta hogy őt figyelem rögtön elkapta a fejét és inkább az ágyat figyelte. Vártam hogy vissza néz ami meg is történt. Itt úgy véltem ez a megfelelő pillanat és gondolkodás nélkül szinte oda ugrottam mellé és ajkaira tapadtam. Valóban olyan édesek voltak mint ahogy kinéztek. Lassan mozgattam ajkaimat és pozitívumnak vontam le hogy nem ellenkezik. Először meglepett aztán már nem érdekelt csak az hogy végre amire olyan rég várok teljesült. Akkor tért vissza gondolkodásom amikor Tae bele sóhajtott a csókba. Ledöbbenten távolodtam el és kérdő tekintettel méregettem.
-Taehyung......nem akarsz esetleg mondani valamit?-kérdeztem miközben próbáltam szemeibe nézni.
-Én..........én....
-Belém estél nem de?-ördögi mosoly jelent meg arcomon ahogy felkapta a fejét és minden gondolatát le tudtam olvasni arcáról. Nem válaszolt de így is tudtam ez a helyzet.
-Én csak....
-Nem kell magyarázkodnod.-mosolyodtam el- Így már mindent értek, ezért feszengtél hogy nem akarsz itt aludni, ezért jöttél zavarba amikor közelebb kerültél hozzám és ezért fagytál le mindig. Csak azt nem vágom hogy hogyan és mikor.-néztem vissza rá rövid monológom után.
-Az igazság az......hogy én magam se tudom.-hajtotta le fejét-Egyik pillanatról a másikra történt, az akaratom nélkül.
-El is hiszem hogy beleszeretsz egy ilyen helyes emberbe.-villantottam önelégült mosolyt- De így legalább nem kell izgulnom hogy mit szólsz hozzá.
-Mihez?-nem szóltam csak újra magamévá tettem ajkait de most nyelvemet is átcsúsztattam övé mellé és addig csókoltam amíg a levegő hiány közbe nem avatkozott. Szemei csillogtak és a legszebb látvány volt ahogy az ablakon beszűrődő hold fény megvilágította az arcát, soha nem láttam még ehhez foghatót. Innentől nem volt kedvem hogy levetkőztessem. Túl ártatlan volt ahhoz hogy most bármi olyat tegyek vele. Inkább közelebb húztam magamhoz és szorosan átöleltem
-És csak hogy tudd nem csak te estél belém,....ez kölcsönös.-nem láttam de tudtam hogy mosolyog és hogy hihetetlen zavarban van. Amíg még tényleg el nem ért a fáradság addig szorongattuk és csókoltuk egymást. A napot pedig az én mondatom zárta.
-Holnap pedig szépen haza viszlek......összeszedsz pár ruhát ugyanis pár napot nálam fogsz tölteni és innentől elég gyakran leszel itt.

(Huh hát meg van az első os is az oldalon. Remélem hogy nem lett olyan szörnyű így elsőre és elnyeri a tetszéseteket.)

Best Part Of My Life 14.fejezet

Először is szeretném megköszönni a majdnem 6 000 oldal megtekintést. Mikor elkezdtem nem is gondoltam rá hogy bárki is olvasni fogja amit írok vagy hogy bárkinek is tetszeni fog. Nagyon hálás vagyok minden egyes biztató kommentért és hatalmas öröm hogy ilyen sok ember írta már hogy tetszik neki amit írok. Na de nem is tépem tovább a szót jó olvasást mindenkinek és kérek mindenkit hogy a rész végén lévő szöveget mindenképp OLVASSA EL!!

~Jungkook pov~

Másnap reggel magányosan ébredtem a nagy ágyban. Álmosan pislogtam még párat és nagy nehezen felhúztam magam ülő helyzetbe. Tae nem csak hogy az ágyban nem volt de még a szobába se. Bár még elég kómás voltam nagyon is érdekelt hogy hová mehetett, azért igaz hogy zombi módjára de kibattyogtam a szobából hogy megkeressem. Az egész ház csendes volt sehol senki, még Jimin és Hoseok is aludt. Lassan közelítettem a konyha felé de még mindig semmi zaj és mikor oda értem se változott a helyzet. Hirtelen egy langyos szellő csapta meg a mellkasom. A nappaliban a teraszra vezető ajtó nyitva volt ahol a kellemes nyár reggelei szellők képesek voltak bejutni. Ahogy a szél mozgatta a függönyt felfigyeltem egy alakra aki éppen a teraszon ácsorgott. Taehyung. Még mindig lassú lépéseimmel kisétáltam mellé és csendben lekönyököltem a korlátra. Nem szólt semmit csak közelebb csúszott és fejét a vállamra döntötte és becsukta a szemeit. Elmosolyodtam ahogy szuszogott rajtam és lassan a kezeit is átfonja derekam körül. Én sem szóltam semmit túl jól esett ez a helyzet ahhoz hogy elrontsam.
-Tudod Kookie nem tudom mi lett volna ha te nem sétálsz be az életembe.-törte meg a csendet Tae.
-Ezt hogy érted?
-Az nem fontos. A lényeg hogy itt vagy.-zárta le gyorsan.
-A-a ha már belekezdtél elmondod mert engem nagyon is érdekel ha már rólam van szó.
-De......áh legyen. A lényeg az hogy mivel sose jöttem ki jól a lányokkal anya azt mondta még anno hogy.......hát lehet nekem nem is a lányok jönnek be és hogy csak egy lökés kéne hogy másképp lássam a világot..........persze én nem adtam neki igazat de mégis igaza lett. -nem igazan értetem hova akar kilyukadni így csak egy kérdő pillantást vetettem a még mindig vállamon pihenő arcára.
-Látom nem érted. Nem baj de tény hogy te voltál az utolsó lökés és azóta nem tudok másra nézni rajtad kívül.-mondta egyre halkabban. A végére azért nagy nehezen leesett hogy mi a helyzet és őszintén kicsit elérzékenyültem és nem tudtam mit is mondhatnék.
-Mi van Kookie hogy meg se szólalsz?-kérdése közeben elemelte fejét és vissza könyökölt a korlátra.
-Semmi csak.....mi lesz velem ha te nem leszel?-hangomból hallatszott az ijedség mert bár tudtam, hogy most minden szép és jó de nem pont ilyenkor szokott jönni a fekete leves ami mindent tönkre tesz?
-Ugyan már. Mi történhetne?-kérdezte mosolyogva.
-Hát......általában amikor minden jó akkor jön valami nagy PUFF és hirtelen minden rossz lesz. Kicsit vagyis nagyon félek hogy történik valami.
-Erről inkább ne is beszéljünk m......-de nem tudta befejezni mert valami nagy csörömpölést hallottunk bentről amire összenéztünk és berohantunk hogy lássuk mi történt. A lépcsőn Hoseok állt a fejét vakargatva a lépcső alján pedig egy szegény virág kifordulva a törött cserépből, ekkor pedig megjelent kócos fejével Jimin is.
-Ejj ember te nem tudsz úgy felkelni hogy ne szerencsétlenkedj már kora reggel?-kérdezte Tae aki épp a röhögést próbálta elfojtani magában. Jimin csak nagyokat pislogva bámult maga elé, én meg...... hát én csak álltam.
-Óh Taehyung fogd már be és inkább segíts!-húzta össze szemöldökét Hopi.
-Tudod ki segít. Nem én rúgtam le a cserepet.-heccelte V.
-Majd és segítek.-ajánlottam fel még mielőtt kitör nekem itt a 3. világháború kettőjük között. Annak ellenére hogy milyen jó barátok elég könnyen felidegesítik egymást. Elmentem a konyhába egy seprűért meg egy lapátért amíg a többiek ott hagyták a tett helyszínét és beköltöztek a TV elé. Egy gúnyos fintort mutattam irányukba miszerint jól itt hagytak takarítani aztán nekiálltam összeszedni a kiborult földet és cserép darabokat. Csak hogy igaz sok dologhoz értek de a kis dolgokhoz béna vagyok így mikor felvettem egy éles cserép darabot és jól elvágtam vele az ujjam.
-Au, a francba is!-adtam hangot a fájdalmamnak de senki nem figyelt mert a kanapén fetrengtek. Még sietősen össze szedtem a maradék szemetet kidobtam és csak utána mentem a csaphoz hogy kimossam a sebet amit sikerült elég nagyra össze hoznom. Utálom a vért rosszul vagyok tőle legyen az akár másé akár az enyém. Szépen kitisztítottam a sebet de ahogy elvettem a víz alól azonnal vérzett és nem úgy nézett ki mint amelyik mostanában akar elállni. Kimentem a nappaliba hogy Hoseok-tól kérjek valami sebtapaszt vagy tudom is én.
-J-Hope.....van valamiféle sebtapaszotok?-kérdeztem szerényen állva nappali előtt vérző ujjal.
-Van. Az alsó szekrénysorban balról a 2.-ban van. De minek az neked?-aztán rám nézett és nagy ijedt szemekkel nézte ahogy patakzik az ujjamból a vér-  Te jó ég mi a lószart csináltál magaddal?!-erre már mindenki rám kapta a tekintetét.
-Én csak feltakarítottam amit te eltörtél csak ugye világi szerencsétlen vagyok és elvágtam az ujjam.-Tae rögtön hozzám rohant és aggódó szemekkel nézte a sajgó ujjam.
-Ezt most azonnal bekötjük, gyere szépen.-megfogta a nem vérző kezem és behúzott a konyhába majd letámadta a szekrényt és sebtapaszt keresett.
-Tae sietnél már épp elvérzek ha nem zavar.-kezdtem idegeskedni ugyanis kezdett zsibbadni az ujj ami semmi jót nem jelent és pluszba már a padló is tiszta vér amitől mindjárt elájulok.
-Hidd el hogy sietek.........na végre meg van.-végre kiszállt a szekrényből kezében egy nagy dobozzal. Letette a konyhapultra kinyitotta és kivette belőle a szükséges dolgokat. Végül én is beláttam hogy ide kevés lesz egy kis sebtapasz.
-Csinálod te vagy inkább én?-kérdezte V.
-Majd én.-mondtam és egy csomag géz felé nyúltam de úgy remegett a kezem hogy képtelen voltam kinyitni.
-Ez így nem fog menni add csak ide.-kapta ki a kezemből. Tök ügyesen kötötte be az sebet csakhogy én közbe egyre rosszabbul voltam a vér látványától meg hát nem kevés távozhatott belőlem abból a nagy tócsából ítélve a mi a konyha követ díszítette.
-Kész.-hallottam V hangját- Most pedig igyál valamit egyél egy csokit és pihenj le.-bólintottam és vissza mentem Jiminékhez akik rögtön helyet adtak nekem a kanapén.
-Kook te aztán rohadt fehér vagy.-mondta Jimin ijedten.
-Mindjárt jobb lesz csak kicsit pihennem kell.-mondtam erőtlenül.
-Tessék egy csoki hogy több erőd legyen.-nyomta a kezembe Hoseok a csokit.
-Köszi........hol van Tae?
-Nyugi van te csak feküdj, amúgy meg ő épp......takarít.-ja igen szépen ott hagytam magamból egy darabot a konyhába.
-Szépen maradj a seggeden és ha jobban vagy majd akkor elmegyünk valahova.-vigyorgott Chim Chim. Nem kellett kétszer mondani és bealudtam. Azért hihetetlen hogy egy ilyen kis semmiségből mi tud kisülni ha az ember szerencsétlen.

-Nem hallod te emeletes barom. Még alszik hagyd már békén.-milyen "jó" érzés mikor ordításra kell ébredni.
-Nem alszik látod már nyitva van a szeme.-kiabál vissza Jimin V-nek.
-Ja mer te ügyesen felkeltetted.
-Na elég lesz. Most már fenn vagyok szóval üvöltést befejezni.-szóltam közbe én is. Felálltam de abban a pillanatban meg is szédültem és készültem közeli kapcsolatba kerülni a szőnyeggel de Tae elkapott.
-Jungkook!!
-Jól...jól vagyok csak picit megszédültem. Kérhetek egy kis vizet.-nézetem fel a fejemet fogva.
-Hozok.-mondta Hopi és elment a konyhába.
-Mennyit aludtam?-kérdeztem miközben egy kis segítséggel felültem.
-2-3 órát, de ahogy látom még nem vagy jól.-kicsengett Tae hangjából az aggodalom és a szomorúság.
-Ugyan kérlek ennyire nem vagyok tápos, túl élem.-közben megérkezett a vizem is amit készségesen meg is ittam. Ezek után bár nehezen de meggyőztem mindenkit hogy jól vagyok és hogy végre elmehetünk a szigeten lévő kis városba mozizni. Magamhoz vettem a fényképező gépem és elindultunk. A táv nem volt hosszú 15-20 perc volt gyalog. Mikor elértük a város szélét ketté váltunk hogy mindenki körbe nézhessen kicsit amerre akar mielőtt elmegyünk a moziba. Én természetesen Tae-val mentem. Minden csendes és barátságos volt a környéken. Sok mindent megnéztünk de mindkettőnknek az a fal tetszett a legjobban ami teljesen ki volt festve és ahol V hatalmas késztetést érzett hogy engem fotózzon.

-Hallod Kook így túl cuki vagy. Vágj valami komoly fejet.-nem értem mér kéne komoly fejet vágnom de jó.

Komoly arc helyett direkt valami mást mutattam ami meg is tette hatását ugyanis Tae tátott szájjal nézett rám, gyors lefotózott és elfordult.

-Na Tae ez elég komoly volt?-kuncogtam.

-Túlságosan is.-mormogta de nem fordult vissza. Felkeltem és fejemet az övé mellé fúrtam hogy megnézhessem a képet.

-Hmmm.....jó kis kép lett.-vigyorogtam de mikor látta Tae piros arcát még kicsit el is nevettem magam hogy sikerült zavarba hoznom. Valahogy éreztem  hogy ezért ki fogok kapni de nem arra számítottam hogy elkapja a derekam, mélyen a szemembe néz és megcsókol. Kicsit lesokkoltam hogy csak így az utcán de nincs az az isten hogy félbe szakítsam. Ahogy eltávolodott ördögien rám vigyorgott és balra biccentette a fejét jelezve nézzek arra. Azt hittem ott helyben felgyulladok olyan vörös lett a fejem amikor megláttam hogy kit csaj lefagyva tátott szájjal nagy szemekkel minket néz. Taehyung-ra néztem akinek az arcán még most is ott ült az a vigyor. Éreztem hogy szinte füstöl a fejem olyan vörös lehetek. Nem tudtam felnézni erősen a földet elemeztem nem tudtam hova bújjak nagy zavaromban. Szorosan összezártam a szemem de V felemelte a fejemet az államnál fogva.

-Na most kiegyenlítettem.-súgta a fülembe,nem láttam de hallottam hangján hogy mosolyog-Most pedig menjünk a mozihoz mert a két jómadár nem tudja hol vagyunk.-nem szóltam csak követtem csendben. Séta közben pedig igaz nagyon zavarban voltam de össze kulcsoltam a kezeinket és nem érdekelt ki lát és néz meg minket. Egészen a mozi épületéig nem hervadt le a mosoly az arcomról, mert hihetetlen érzés volt végre egyszer úgy sétálni egymás mellett hogy fogom a kezét és tudom hogy senki nem veheti el tőlem.

Mikor odaértünk ők már ott vártak ránk és persze kérdőre is vonták hogy hol voltunk de nem mondtunk semmit. Beültünk valami új filmre a leghátsó székek egyikébe. Az elején még nagy figyelemmel kísértem a filmet de mikor Tae keze a combomra csúszott nem tudtam másra figyelni. Először még okés volt de pár perc után kezdtek fura dolgok működni bennem amiket kénytelen voltam elűzni a fejemből de mindig vissza tértek és nem hagytak nyugodni. Aztán már annyira égette a fejem dolog hogy megráztam magam, a combomat is és Tae keze leesett rólam amit persze szóvá is tett.

-Mi van Kookie?-nézett rám kérdő szemekkel. Én mint akinek az élete múlik rajta úgy bámultam a filmet és nem fordultam felé.

-Nem......nincs semmi csak....-nem tudtam elmondani amit akarok mert V már megint molesztálta a combomat de most simogatta is. Teljesen kirázott a hideg és belém fagyott a szó is. 

-Kook mi van....Óóó meg van hogy mi a bajod.-már megint vigyorog, ejj milyen jó kedve van ma-Csak nem ez zavar?-rászorított a lábamon pihenő kezével a combomra. Na itt ebbe a pillanatban felejtettem el levegőt venni. Gyorsan levágta mi a bajom az már fix de az is az hogy most szivatni fog. És igen, ahogy ez átvillant az agyamon úgy kezdett egyre nagyobb figyelmet szentelni nekem a mellettem ülő. De hála istennek nem tudott jobban belelendülni mert véget ért a film én meg úgy rohantam ki mint aki most ivott meg 2 liter kólát és hívja a természet. Bár igaz tényleg a wc-be menekültem de nem 2 liter kóla miatt hanem mert égett az arcom. De az istenért is hogy Tae túl okos is itt is megtalál.

-Tudod V mára már kicsit kezdesz az agyamra menni.-jelentettem ki durcásan és gyorsan bevizeztem a még mindig pipacs vörös fejem. 

-De hát tetszett. Vagy tévedek?-kérdezte sunyi mosollyal.

-N-nem ez a lényeg, ezt itt ne oké?-nyögtem ki a szavakat.

-Ne itt? Akkor máshol szabad?-ááááá tényleg az agyamra megy. Nem feleltem csak pirulva jobbra fordultam kapaszkodtam a mosdókagylóba mintha épp elesni készülnék.-Hallgatás beleegyezés.-ezzel megfogta a csuklóm kirángatott a mosdóból és egyenesen Jiminékhez száguldott velem.

-Hopi, Jimin mi haza megyünk mert Kook nem érzi jól magát ti maradjatok csak nyugodtan. Úgy is azt dumáltátok hogy valami buliba akartok menni. Akkor csak hajrá mi haza megyünk. Sziasztok.-meg se várta hogy ők mit mondanak csak húzott maga után ki az épületből a ház irányába.

-Hé lassíts már ember. Hova az anyámba sietsz? Mi lelt hogy ennyire haza akarsz menni?

-Hát nem az előbb egyeztél bele hogy folytathatom amit elkezdtem a moziba?

-MIIII?! Én nem mondtam semmit. Különben is ebbe beleegyezés kell?

-Ezt majd megbeszéljük amikor vissza értünk.- azt hiszem tudom mi fog ebből kisülni,de miért vagyok meglepve?

Folytatjuk...

OLVASSÁTOK EL!!: Na először köszi hogy elolvastad és remélem tetszett. Viszont ami miatt szeretném hogy elolvassa mindenki ezt az az hogy bár eddig nem tudtatok róla de én decemberre tervezem ennek a ficinek az utolsó részét és hát felmerült bennem hogy írok hozzá második évadot és hát ötletem is lenne hozzá szóval ha szeretnétek ebből egy második évadot még így is hogy nem tudjátok mi a vége akkor azt jelezzétek nekem vagy kommentbe vagy az oldalon létrehozott szavazásban. Előre is köszönöm aki megteszi és kérlek titeket hogy írjatok véleményt a rész alá hogy legyen ösztönzésem a kövi részhez és ne csak céltalanul irogassak. Köszönöm és imádlak titeket. <3 <3