Falling for you? 2.rész

Rohadtul felhúzott ez a kis görcs. Először tönkre teszi a pólóm aztán meg fiatalabb létére úgy beszél vele mintha minimum 2 évvel idősebb lenne pedig szerintem ez fordítva igaz. Idegesen összeszedtem a pólóm vagyis inkább a maradványát és a pulcsit magamra véve kiszáguldottam a suliból. Dobtam egy üzenetet Jiminnek hogy ne keressen mer haza mentem, ahogy ismerem tuti meg akarna keresni mert annak ellenére hogy néha milyen valójában nagyon törődő tud lenni. Úgy siettem ahogy tudtam. Az kéne még hogy valaki így meglásson, főleg ha az a valaki pont annak a kis pondrónak a haverja. Rekord sebességgel értem haza és vágtam be magam után az ajtót. Egy hangos "megjöttemmel" jeleztem mindenkinek hogy haza értem és már mentem is a szobámba. A szobámba lépve becsuktam magam után az ajtót és bedőltem az ágyba. Nincs is jobb egy hosszú és szar nap után mint feküdni az ágyon és élvezni ahogy szinte egybeolvadok a finom puha ággyal. És ez az illat.....na várjunk. Minek van ilyen illata? Jaaaj hát persze még mindig Jungkook pulcsija van rajtam és annak az illatát érzem. Nem tudom mi az anyám kínja ez de kicseszett jó illata van. Oldalra döntöttem a fejem hogy még jobban érezzem. Lehunyt szemekkel vettem mély levegőket mélyen beszívva az illatot. De mint minden nyugodt pillanat ez se tartott sokáig ,ugyanis beugrott a pulcsi tulajdonosának képe meg az a hülye vigyor amit vágott. Azon nyomban levettem magamról és a székre dobtam a kölcsön kapott ruhadarabot. Mivel már itthon voltam és nem volt hideg plusz lusta is voltam így nem vettem magamra új pólót csak visszafeküdtem az ágyra. Telómat elővéve láttam hogy Jimin válaszolt.
Jimin:
-Mi a szarér mentél haza?-épp válasz íráshoz készültem mikor a telefon rezegni kezdett. Jimin az.
-Hogy képzelted hogy csak úgy lelépsz? -kiabált a vonal túl oldaláról ahogy felvettem.
-Neked is szia. Amúgy meg elég hosszú és fárasztó sztori szóval majd személyesen elmondom.-gondolom sejtette hogy úgy se tud belőlem kiszedni többet ezért nem is kérdezett többet. Még beszélgettünk kicsit aztán neki menni kellett én pedig telóztam tovább. Néha saját magamat se értem mit tudom annyit csesztetni a telóm. Még csak nem is igen beszélek senkivel. Jiminnel, Hoseokkal és Jinnel szoktam de ennyi. Ekkor mint derült égből villámcsapás kaptam egy üzenetet. Meg se néztem ki az csak megnyitottam mondván hogy úgy is az előbb említett 3 ember közül lesz valaki de tévedtem.

-Szia porcelán baba.😏-olvastam az üzenetet. Persze rögtön leesett ki az és hogy miért kérte el a nevem.

-Mit akarsz?-írtam vissza minden köszönés nélkül kicsit bukóbban mint akartam.

-Hát most nézze meg az ember még köszönni se tud.😯Amúgy meg szerintem neked kellett volna írni nem nekem.

-???

-Tudod nálad van a pulcsim.....😐-és igen. Itt esett le hogy hát nekem azt még vissza kéne vinnem neki és elkerülhetetlen hogy újra találkozzunk.

-És hogy juttassam vissza?🙍

-Hozd át.😁

-Most komolyan?😓

-Igen, drága. Ha lehet akkor holnap. Köszi.😘

Ezek után még gyors leírt a címét én pedig csak sokkosan néztem a képernyőt. Ő most komolyan egy számára tök idegen embert invitált meg magához. Normális ez? Jó az is igaz hogy nem okozna különösebb problémát neki hogy elintézzen de hát akkor is. Mióta ismerjük egymást? 2 órája? Ebből a kb 2 órás ismeretségből is lejött hogy nála nincs minden rendben az emeleten de most még be is igazolja az állításom. Idióta. Ledobtam a telefont az ágyra és úgy döntöttem egy gyors zuhany után inkább lefekszek és próbálok nem a holnapra gondolni. Aha meg azt ahogy én elképzeltem. Fürdés után akármennyire akartam aludni csak vergődtem jobbra-balra mint egy partra vetett hal. A kis gombóc a gyomromban nem hagyott nyugodtan. Nem arról van szó hogy izgulok csak szimplán elfog az idegesség ha belegondolok, hogy egy olyan gyerekhez megyek holnap aki kb el tudna taposni mint tank a libaszart és még csak nem is ismerem max a nevét tudnám felírni azon dolgok listájára amit tudok róla. Két órán keresztül forgolódtam amíg sikerült elaludnom, de nem volt kellemes éjszakám mert ügyesen felkeltem óránként. Ezeknek köszönhetően úgy néztem ki reggel mint akit megnyúztak. Nagyokat pislogva léptem ki a szobámból és mentem egyenesen a konyhába hogy egyek valamit mert tegnap a vacsora is kimaradt. Ahogy becsoszogtam anyával találtam szembe magam.
-Jó reggelt kisfiam.-nézett rám mosolyogva mikor észre vette hogy én is ott vagyok.
-Reggelt.-köszöntem én is a reggeli rekedtes mély hangomon.
-Mi a baj? Elég rosszul nézel ki.-hangjából azt vettem ki hogy megint bolhából elefántot csinál pedig csak szarul aludtam.
-Nyugi anya, csak nem tudtam aludni ennyi az egész.-mondtam miközben leültem az asztalhoz és elterültem rajta.
-Hát ha így állunk azon már nem igazán tudok segíteni, de gofri lesz reggelire.-mosolygott rám kedvesen a reggeli készítése közben.
-Kedvencem.-csillantak fel szemeim a gofri szó hallatán. Ez egy kicsit feldobta a hangulatom így reggel. Amíg készült a reggeli  még beszéltem anyával majd a reggeli elfogyasztása után vissza vánszorogtam a szobámba. Lehuppantam az ágy szélére és mikor láttam hogy már tíz óra van eldőlt hogy halálom időpontját délutánra teszem és majd akkor vissza viszem a pulcsit. A helyett hogy bármi értelmeset csináltam volna addig inkább csak eldőltem az ágyon és mivel az esti alvásom kb a nullával volt egyenlő el is nyomott az álom és bealudtam. Amikor felébredtem már délután három órát mutatott a telóm. Na de jó ,még a végén jöhetek haza sötétben. Lecseréltem a hétvégi ruhámat valami olyanra amiben utcára lehet lépni és nagy kínok között a pulcsit a kezembe véve elindultam a megadott címre. Mint kiderült alig kell két utcát sétálnom hogy elérjek a célig. A házuk előtt megállva először az jutott eszembe hogy ez valami hatalmas utána meg az hogy nekem ide most be kéne mennem. Félve nyomtam meg a csengőt de nagyra nyíltak a szemeim ahogy kinyílt az ajtó. A várt már ismert arc helyett egy számomra ismeretlen nő nyitott ajtót. Nagyon törékeny és vékony alkata volt de ugyan akkor gyönyörű volt. Hát Jungkooknak volt kitől örökölnie.
-Jó napot.-köszöntem illedelmesen egy kisebb meghajlással.
-Szia. Mi járatban? Eddig még nem is láttalak.-mosolygott rám kedvesen a nő.
-Kim Taehyung vagyok és azért jöttem mert Jungkook tegnap kölcsön adta a pulcsiját és visszahoztam neki.-mondtam mosolyogva. Olyan kedves, nem mint a fia.
-Oh. Gyere be nyugodtan. Jungkook a szobájában van. Nekem sajnos el kell mennem valahova de ha még itt leszel mikor visszaérek beszélgethetnénk,végre van a fiamnak egy barátja aki aranyos.-mondta kedves hangon én pedig egyre jobban meglepődtem. Mi az hogy végre van egy barátja aki aranyos? What? De nem hagyott túl sok időt gondolkodni mer betessékelt a házba ő pedig már le is lépett. Álltam ott a ház közepén és szemeztem a lépcsővel és az is megfordult a fejemben hogy talán csak lerakom ide valahova azt a nyavalyás ruhadarabot és lelépek, de az bunkó lenne én meg nem vagyok az. Ekkor meghallottam egy hangot amitől a hideg is kirázott. Az emeletről jött a hang és kissé idegesnek hatott és az előző ötlet már nem is tűnt olyan bunkónak. Valamiért mégis megindultam lassan fel. Az előtt a szoba előtt a honnan a hangokat véltem felfedezni megálltam és tudom nem szép dolog de hallgatózni kezdtem.
-Minhi megmondtam már hogy ma nem jó mert várok valakit. Majd máskor.-hallatszott Jungkook hangja. Vár valakit? Csak nem? Nem tudom kivel beszél de én fogtam magam és minden előrejelzés nélkül benyitottam.
-Oh-kapta felém tekintetét meglepetten-Meg is jött szóval most lerakom. Csá.-mondta és egy nagy vigyor kísértében letette a telefont. Jaaa hogy én volnék az a valaki, tisztára megtisztelve érzem magam.......vagy mégse.
-Na szióka porcelán baba.-vigyorgott és pár lépést közelebb jött. Egy fáradt sóhajjal jeleztem nem tetszésem de le se bagózta.
-Vissza hoztam a pulcsid.-dobtam oda neki ő pedig szimplán egy kézzel elkapta.
-Köszi drága.-villantott egy eszelős vigyort. Mit drágáz ez itt engem?
-Már ne is haragudj de ugye tudod hogy egy nálad idősebbet drágázol folyamatosan?-néztem rá egy fintorral az arcomon.
-Ja sejtettem. És?-rántotta meg a vállát nemtörődöm módon. Komolyan kivágom ezt a gyereket az ablakon. Nem szóltam erre inkább semmit csak szikrákat szóró tekintettel néztem végig rajta. Egy fehér izom trikó és egy fekete melegítő volt rajta, persze még ebben is sokkal jobban nézett ki mint én bármelyik ruhámban. Plusz a trikó ami végig feszült felsőtestén láthatóvá tette a kidolgozott hasát és az izmos karjait. Jobbnak láttam távozni mert feszélyezve éreztem magam mellette, ezért sarkon fordultam és kifelé indultam a szobából. Vagyis indultam volna de egy erősebb szorítást éreztem meg a csuklómon és rögtön ledermedtem.
-Hova sietsz? Még csak most jöttél.-nem láttam de tudtam hogy vigyorog.
-Haza. Te meg nyugodtan találkozhatsz a barátnőddel.-mondtam kifejezéstelen hangon és még mindig nem fordultam vissza felé, de ő a következő pillanatban gondoskodott róla hogy megtegyem. Nagy lendülettel maga felé fordított úgy hogy majdnem elestem. Kicsit meg is ijedtem hisz kerültem már szembe vele hasonlókkal de annak csúnya vége lett az én részemről. Nem elég hogy megfordított de még közelebb is húzott magához amitől még jobban összeszorult a gyomrom és még jobban elnyílt a már amúgy is tepsi méretű szemem.
-Miről beszélsz?-kérdőn nézett rám és elgondolkodott- Oh...csak nem Minhire gondolsz. Kis butus, ő nem a barátnőm.-vigyorgott és megpaskolta a fejem. Kikaptam a csuklóm keze szorításából.
-Nem igazán érdekel. Nem az én dolgom.-mondtam és megint megpróbálkoztam a kijutással.
-Ennyire ijesztő vagyok hogy így menekülsz?-szólt utánam amikor kiléptem a szobából és már száguldtam lefele a lépcsőn- A pulcsit legalább kimostad?-kiabált megint röhögve.
-Nem, csesszed meg, de szóljál még kettőt és bele tömöm a szádba.-válaszoltam idegesen miközben leértem a földszintre.
-Most miért vagy ilyen mérges?-jelent meg mögöttem és kezét vállamra rakva a frászt hozva rám. Nagy levegőt véve és egy kényszer mosolyt magamra erőltetve kezdtem mondandómba még mindig háttal fordulva felé.
-Na figyelj ide édes mert csak egyszer mondom el. Pöppet idegesítő vagy. Én vagyok az idősebb mégis úgy beszélsz velem mintha minimum évek óta ismernénk egymást és még fiatalabb is lennék. A hülye becenevekről ne is beszéljünk. Vágesz?-szövegelés után vártam hogy mond valamit de csak csöndben még közelebb lépett  hozzám karját is jobban rám támasztotta én meg persze jól betojtam. Pár perces csend után szóra nyitotta a száját de olyan perverz vigyor ült ki az arcára hogy igaz csak a szemem sarkából láttam de rendesen megijedtem ma már sokadjára. Oda hajolt hozzám és a fülem mellett kezdett beszélni.
-Hát lehet hogy valakinek meg kéne nevelnie.......hyung.-súgta az utolsó szót. Lefagytam és kirázott a hideg. Mi a szar van ezzel a gyerekkel? Az egyik pillanatba még tiszta hülye utána már perverz is. Ekkor kinyílt a bejárati ajtó és egy kedves női hang szólalt meg. Na tessék most pedig jöjjön a kínvallatás.

Sziasztok! Itt is van a következő rész amit kicsit előbb hoztam mivel a hét további részében nem leszek itthon de nem akartalak rész nélkül hagyni titeket. Remélem ez a rész is tetszett nektek, a kövi rész jövő héten érkezik. Ha tetszett a rész azt nyugodtan jelezd nekem kommentben. Hát akkor a kövi részig puszi mindenkinek. <3

[LINK] -A történet Wattpadon, KATT a linkre.