~Taehyung pov~
-Hahoo föld hívja Taehyungot! Taehyung itt vagy vagy esetleg meghaltál?-érkezett a kérdés Jimintől aminek hatására kizökkentem gondolataimból amikbe a drága matek hatására sikerült belemélyednem.
-Még jó hogy élek. Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen.-fordultam feléje egy nagy vigyor kísértében.
-Ha ha ha. De most komolyan. Mi a halálon gondolkodsz annyira hogy az sem tűnt fel hogy vagy két perce itt pofázok neked?
-Mér már kicsengettek?-vetettem rá egy meglepett fejet.
-Jéééé leesett? Sőt képzeld mindjárt be is csengetnek.-érkezett a válasz de úgy mintha egy ovisnak kéne magyarázni.
-Azért ennyire nem vagyok hülye köszi.-fintorogtam.
-Nyugi van na, csak vicc volt.-röhögött miközben karomba boxolt-Amúgy meg az ofővel lesz óránk szóval jobb ha nem alszol be mert leharapja a fejedet a sárkány.-mondta és arca enyhe fintorba szalad ahogy belegondolt hogy drága osztály főnökkel lesz óránk aki történetesen a suli réme. Igazán kedves tud lenni ha sulin kívül beszél vele az ember de itt mintha két totálisan más emberről lenne szó. Ahogy ezt végig vezettem magamban a pokol megízlelésének újabb 45 percének kezdetét jelző csengő megszólalt és Jimin úgy pattan fel mellőlem és futott a helyére mint aki szögre ült. Persze meg se lepődök hiszen a mumussal lesz óránk és ki tudja mit kapna az akit becsöngő után nem a helyén talál. És ezzel be is lépett Ő. Szokásos fekete nadrágja feszült lábain, felsőjét egy eddig számomra ismeretlen vakító vörös ing fedte felette pedig egy fekete ha jól látom innen bőr kabát lehet rajta. Wáo micsoda bad boy. Őszintén, ennek hogy lehet családja. Eközben ő a tanári asztalhoz sétálva levágta a cuccait és az osztály felé fordult.
-Na figyelem osztály-szólalt meg markáns hangján amitől a hideg is kirázott de nem jó értelemben-Ma mint tudjátok sport verseny lesz a suliban és mint kiderült a másik osztály túl szerencsétlen ahhoz hogy egyedül levezesse a dolgokat szóval kéne nekem pár ember aki besegít nekik. Van esetleg önként jelentkező?-tette fől az alapból is szarkasztikusnak ható kérdést hisz mindenki tudja hogy ilyenkor senki se jelentkezik. Pont ahogy én se. Még hogy én a nyeszlett kis cérnaszál testemmel oda menjek a sok kigyúrt izom agy közé? Neeem köszönöm nekem az nem hiányzik. Inkább meglapulok itt a hátsó padok egyikébe.
-Ennyire ne tolongjatok.-szólalt meg újra gúnyosan-Hát akkor nézzük a névsort.-és már a kezébe is vette azt. Ó édes istenem bármit csak a névsort ne. Ott jelezve van az is ki mennyi közösségi munkát vállalt a sulival kapcsolatba és ha jól tippelem szerény személyem az egyetlen akinek a neve mellett ez a rublika üresen áll. Ugyanis ha felcsapjuk az értelmező szótárt a szerencsétlen mellett az én nevemet találjuk meg és pont emiatt nem vállalok semmit mert magamat ismerve úgy is elrontom. A tanár eközben gyilkos tekintetét futtatta a papíron én pedig imákat mormoltam magamban amik hasztalanak bizonyultak abban a pillanatban amint a tanár szóra nyitotta a száját.
-Oh Taehyung ahogy látom igen üres itt a közösségi munkás rublika.-mondta ördögi mosollyal én pedig a padra ejtettem a fejem és számon kértem az égieket hogy mi rosszat tettem én hogy ezt érdemlem- Nos Taehyung akkor te leszel az egyik szerencsés aki itt maradhat ma és segít.-oh drága tanár úr köszi szépen nagy semmit. Ekkor egy halk kuncogás hallottam nem messze tőlem aminek tulajdonosa Park Jimin volt. Én erre csak egy rosszalló pillantást vetettem rá amikor közbe szólt a karma.
-De ne aggódj Taehyung nem leszel egyedül. Aki segíteni fog még nem más mint Park Jimin.-imádott barátomnak azonnal lefagyott a vigyor a képéről és egy savanyú fintor vette át a helyét. Győzedelmesen kinyújtottam rá a nyelvem majd újra saját sorsom sajnálatába roskadtam. Az óra további részében valami kiúton agyaltam de mivel a társasági életem igen a minimum szint határait súrolja nem igen találtam más elfoglaltságot ami kivinne ebből a szituból. Óra után Chim puforogva ült le mellém.
-Na mi van Chim? Akasztják a hóhért?-nevettem el magam vicces és szenvedő ábrázatán.
-Én a helyedbe nem viccelődnék mer te is ugyan úgy szívsz mint én.-vágott vissza.
-Tisztába vagyok vele és mint látod nem repdesek az örömtől.-mutattam a kicsit sem boldogságról tanúskodó képemre. Ezek után még megbeszéltük hogy mennyire nem akarjuk ezt csinálni és hogy hol talizunk majd mikor vissza jövünk ugyanis még az esemény előtt haza megyünk. Órák után épp kifelé tartottam a suliból amikor az épület előtt megállt egy kisbusz és vagy 30 egyen a hátulján gondolom a saját nevükkel ellátott pulcsis gyerek szállt ki. Minden meglátszott hogy sportol, azaz ők is a versenyre jöttek. Szépen végig mértem a tömeget amíg barátomra vártam hogy végre mehessünk. Áh ezek tök egyformák. Mindegyik izmos és gyanítom öntelt is plusz most még a ruhájuk is egyforma. Csak hát sajnálatomra sokkal helyesebbek is mint egy magamfajta szürke kisegér. Ekkor egy kéz landolt a vállamon.
-Mehetünk.-rögtön tudtam hogy végre Jimin méltóztatott kijönni a suliból.
-Na végre. Lassan meg se éri haza menni.
-Ne morogj már. Inkább örülj, mert nem csak mi szívunk. Jin és Hoseok is ott lesznek.-mondta miközben lassan elindultunk.
-Mert pont akkora szerencse csomagok mint mi.-nevettem-Amúgy meg nézd már ezt a díszes csapatot.-mutattam az épp mellettünk elhaladókra. Ő is végig mérte őket bár ő nem igazán mutatott reakciót. Jó, az is igaz hogy Chimnek kevesebb irigyelni valója van mert ő azért az izmosabbak csapatát bővíti szóval nem is értem miért tőle várok megértést. Egy fáradt sóhajt megeresztve haladtam tovább majd mikor ahhoz a ponthoz értünk elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga útján. Még vagy 10 percig sétáltam magamban mire sikeresen haza értem. A szüleim még közel sem voltak otthon szóval nagy csend fogadott. Felszáguldottam a szobámba és a táskámat bevágtam a sarokba. Még mindig nehéz volt elfogadni a tényt hogy vissza kell mennem abba a börtönbe ráadásul sok izom pacsirtát kell kísérgetnem és hasonlók. Egy kissé ideges sóhajt hallattam majd szekrényemhez sétáltam és elővettem valami normális ruhát. Átöltöztem és egy gyors ebéd után mehettem is vissza. A megbeszélt helyen bevártam Jimint és együtt mentünk tovább a suliba. Visszaérve a suliba megkerestük másik két szerencsétlen sorstársunkat mert hát ők még is jobban tudják mit kéne csinálni és remélhetőleg meg is mondják mi az anyám kínját csináljunk. Bele telt jó pár percbe mire a nagy felfordulásban megláttuk őket a tömegben.
-Oda nézzenek csak nem a munka kerülő Kim Taehyungot üdvözölhetem köreinkben.-röhögött Hoseok amint hallótávolságba értünk.
-Neked is szia Hoseok.-fintorogtam rá ahogy oda értünk eléjük de ő csak röhögött-Jin mond hogy van valami könnyebb feladat számomra.-néztem az említettre boci szemekkel.
-Hát most nézzétek meg! Jinre bezzeg tudsz cukin nézni nekem meg fintorogsz.-játszotta a sértődöttet Hoseok.
-Ezt ki kell érdemelni.-nevetett Jin majd egy papírt kezdett nézegetni, gondolom amin a teendők voltak.
-Hát Tae egyenlőre nincs semmi extra feladat szóval csak arra kérlek hogy vidd el ezeket a papírokat az egyik szervező tanárnak. Sajna nem tudok semmi konkrétat hogy hol lehet szóval keresned kell egy kicsit.-mondta és közben felém nyújtott egy adag papírt.
-Az nem lényeg.-kaptam ki azokat a kezéből- Addig se kell semmi megerőltetőt csinálnom.-és már indultam is a dolgomra ott hagyva barátaimat.
*****
Na jó. Sejtettem hogy nem lesz könnyű megtalálni a tanárokat de hogy már 2 órája keresem őket az biztos. Igaz hogy a versenyek estig tartanak de már lassan sötétedik nekem pedig semmi kedvem itt lenni addig, főleg hogy a délután folyamán egy pulcsit se vettem magamhoz mondván hogy úgy is jó idő van és korábban haza jövök. Kis naiv én. Már vagy háromszor megnéztem mindenhol mikor egy isteni csoda hatására az egyik tanár elviharzott előttem én pedig gyors utána futottam.
-Tanár úr itt van pár papír amit oda kell adnom önnek.-a tanár csak meglepetten hátra fordult.
-Áh köszönöm fiam pont ezek kellenek nekem.-mondta és már el is tűnt. Na király feladat kipipálva most pedig olyan gyorsan húzok haza mint a villám. Mivel nehéz lett volna abba az irányba menni amerre jöttem ezért inkább az öltözők felé indultam. Bár így utólag nem volt okos ötlet hogy azt választottam. Nyugodtan haladtam az öltöző ajtókkal tarkított folyosón. Ahhoz képest mennyi gyerek jött most elég csendes itt minden. De ahogy ez átfutott az agyamon meg is bántam ugyanis a következő pillanatban kivágódott az egyik ajtó és 2-3 fiú rohant ki rajta egyenesen nekem. Fel se fogtam hogy mi van, olyan hirtelen ütköztek nekem hogy csak az éreztem hogy egyensúlyomat elvesztve dőlők hátra és bár az egyik gyerek után kapott és a pólómnál fogva akart megtartani ez nem jött össze neki, csak nagyot huppantam a földön és valami fura hangot hallottam. Éles fájdalom villant a hátamba ahogy földet értem. Fájdalmasan sziszegve nyitottam ki a szemem és 3 szempár pislogott le rám. Mit néznek ezek annyira? Kérdeztem magamban de pár pillanat múlva megkaptam a választ. A pólóm csodálatos mód akkora ívben volt elszakadva hogy fájt ránézni. Egy kérdésem volna....AZT HOGYAN??? Én értem hogy nem volt a legjobb minőségű póló de ez akkor is abszurd. Konkrétan nem kell sok hogy az egész függőlegesen ketté szakadjon. Csak néztem a gallyra ment ruha darabot ami az utolsókat rúgta. Na ezért utálok bárhova is menni. Még egy ideges pillantást vetettem az előttem állókra köztük is a középsőre mer abból ítélve hogy a másik kettő hol engem hol őt nézték azt vettem le hogy az ő keze műve. Miután pedig elküldtem őket magamban egy melegebb éghajlatra felkeltem és kezemet derekamra tapasztottam és egy nyugodt helyet keresve rögtön a könyvtárba siettem. Ez az egyetlen hely ahol tudom hogy senki se zavar hiszen ritka hogy valaki ide téved. Hangosan csaptam be az ajtót magam mögött és az egyik asztalhoz lépve ledobtam magamról az azóta teljesen ketté szakadt anyagot. Idegesen járkáltam fel-le az asztal mellett és azon agyaltam hogy mégis hogy a bánatban megyek így haza. Mert egy: így kb egy kisebb tüdőgyulladás kicsiny gazdája leszek. Kettő: pöppet hülyének néznének hogy így félmeztelenül szaladgálok péntek este. Főleg ha valami ismerős lát meg aztán másnap anyám azzal ébreszt hogy a drága kisfiát látták részegen az utcán sétálgatni és ki tudja épp honnan jött félmeztelenül. Nagy agyalásomat az ajtó nyitódása zavarta meg. Félve néztem hátra.....hiba volt. Az a fiú állt az ajtóban eszelős vigyorral a képén aki művészi alkotást csinált a pólómból.
-Na mi van porcelán baba, hova vetkőzöl?-vigyorgott perverzen. Na már nem azért de ki a szart nevez ez porcelán babának. Az oké hogy tényleg ahhoz lehet hasonlítani de a vak is látja hogy ez a pondró fiatalabb mint én. Kinek képzeli ez magát.
-Vetkőzik a halál. Ez a te hibád volt. És amúgy is porcelán baba a nénikéd az.-szóltam vissza idegesen.
-Nyugi van nyugi van. Vegyél fel egy pulóvert és kész.-mondta halál nyugodtan megrántva a vállát.
-De nincs nálam pulóver ember. Szerinted nekem nem jutott eszembe ez az igencsak logikus opció?-mondtam egyre idegesebb hanggal.
-Hogy lehetsz annyira agyon iskolázott hogy pulcsit se hozol magaddal?-nevetett de én legszívesebben bemostam volna neki egyet, mondjuk az nekem tuti jobban fájna.
-Vedd fel ezt és takard el vele a porcukor tested-mondta és pulcsiját levéve oda dobta nekem. Nagyra nyílt szemmel követtem tetteit. Annak ellenére mekkora tuskó ez viszonylag kedves gesztus tőle de persze a beszólás az elhagyhatatlan. A pulcsit a kezeim között forgatva feltűnt hogy ott díszelgett egy név is "Jungkook".
-Ne zavarjon a nevem. Jó kis reklám.-röhögött. Ó te jó ég hogy ennek mekkora arca van. Hogy gondolhattam akár egy percig is hogy rendesebb mint a többi.
-Kösz....de hogy juttatom vissza hozzád?-néztem rá miközben végig mértem. Egész helyes egy kölyök meg kell hagyni. Fekete tincsei és sötét íriszei szépen kiemelték kicsit gyerekes mégis iszonyat helyes arcát le merem fogadni ő is az a tipikus lányok kedvence.
-Mit nézel? Tán tetszik valami?-vigyorgott szemtelenül rám és ő is végig vezette tekintetét rajtam.
-Mi a neved?-tette fel hirtelen a számomra váratlan kérdést.
-He?-néztem rá értetlenül. Még mindig vigyorgott. Mi a jó isten ilyen vicces rajtam hogy nem hervad le róla az a hülye vigyor.
-Azt kérdeztem mi a neved?
-Kim Taehyung.-válaszoltam bizonytalanul miközben próbáltam kitalálni most mit akar ezzel.
-Király...-ezzel kilépett a helységből ott hagyva engem. Miért van olyan érzésem hogy nem lesz ez olyan egyszerű eset?
Hellooo mindenki. Hát itt is van a beígért új sztori. Az első rész elég hosszúra sikeredett remélem ez nem zavar senkit mert a részek hossza idővel lehet rövidebb lesz, ez majd kiderül. Viszont akkor remélem sokatoknak elnyerte a tetszését és várjátok majd az új részeket. Ahogy mondtam ez a sztori wattpadon is fent van annak a linkjét ide leteszem. A következő rész jövő hétre várható addig is puszi mindenkinek. <3 <3
[LINK]- A történet Wattpadon, KATT a linkre.
Ígéretes :D
VálaszTörlés