~Jungkook pov~
Nagy nehezen feltápászkodtam és a zacskóval bevánszorogtam a konyhába. Varázsoltam gyorsan valami egyszerű kaját és a kanapéra ülve hosszú hónapok óta először bekapcsoltam a tv-t. Nem nagyon figyeltem hogy mit nézek csak elnyammogtam a kaját és elnyúltam a kanapén. A tv alatti szekrényen lévő digitális óra felé fordítottam a fejem.
-Már 4 óra? Mi a francot csináltam én eddig?-kérdeztem magamtól. Lassan felültem amikor valaki eszeveszettül kezdett dörömbölni az ajtómon. Ötletemse volt hogy ki lehet az hisz nem várok senkit.
-Megyek már megyek nem kell kiverni az ajtót.-kiabáltam és lassan oda sétáltam hogy ajtót nyissak. Alig hogy résnyire nyitottam Jimin rontott be a házba Hoseokkal.
-Jungkook?! Jól vagy? Miért nem jöttél suliba?-bombázott kérdésekkel Jimin.
-Nyugi van már. Mint látod élek nem mondom hogy virulok de élek.-mondtam miközben aggódó arcaikat figyeltem.
-Aha a telefont meg baszol felvenni mi meg szét aggódjunk az agyunkat.-szólalt fel Hoseok is.
-Le van némítva és nem hallottam meg.-rángattam a vállam.
-Na de nem válaszoltál. Egész héten nem jöttél suliba. Miért?- fordított maga felé Jimin.
-Mert nem vagyok jól.-nem akartam a szemeibe nézni mert tudom hogy gondot okoztam nekik......megint ezért inkább a padlón futtattam végig a tekintetem.
-Hát barátom te már 12 hónapja nem vagy jól de most ritka szarul nézel ki.-mondta Hoseok karba tett kézzel.
-Köszönöm ezt a bölcs meglátást de képzeld tudok róla.-mondtam fintorogva.
-De mi az oka?-szorított vállamra Jimin.
-Hogy mi?-éreztem hogy e kérdés hallatán a hét összes keserűsége felgyülemlik bennem és a következő mondatnál a hangomat felemelve ki is tör belőlem- Azért mer már egy hete letelt az a retkes egy éve de Taehyung sehol. Nem hív, nem ír. Én hiába hívom folyton csak azt hallom hogy ez a telefon szám nem érhető el. Plusz rohadtul elegem van hogy olyan vagyok mint a mosott szar de nem tudok tenni ellene. Arról nem is beszélve hogy ma mikor nagy nehezen elmentem boltba láttam valakit aki kiköpött mása volt Tae-nek de szerintem már begolyóztam és mindenhol őt látom. Aztán persze mikor oda akartam menni hozzá eltűnt. Elegem van.- mondandóm elején ellöktem magamtól Jimint és össze-vissza hadonászva kiabáltam és mire az összes adrenalin távozott belőlem összerogytam a földön két barátom előtt.
-Kook..-hallottam meg Jimin halk ijedt hangját mire rá emeltem fejem. Ijedten nézett le rám.
-Ne haragudj hogy így leordítottalak csak......csak..-a következő pillanatban egy kezet éreztem meg a vállamon. Hoseok lépett oda hozzám és lágyan mosolygott rám.
-Nyugi van törpe. Senki nem haragszik rád. Tudjuk milyen nehéz neked és hidd el bármiben szívesen segítünk ha hagyod. Én úgy vélem hogy kicsit ki kellene mozdulnod és elfoglalni magad.-mondta miközben felsegített a földről.
-Egyet értek.-lépett oda Jimin is most már ő is vigyorogva- Pl eljöhetnél ma velünk abba a buliba amit már említettem neked.-gyors vissza emlékezés után rémlett hogy tényleg említett valamit de már akkor se volt semmi kedvem hozzá.
-Hát én nem tudom. Nem igazán vagyok jó bőrben az ilyesmihez.-vakargattam tarkómat.
-Jaj dehogynem. Egy buli senkinek se árt.-veregetett hátba Hoseok- Jössz és kész.
-Jó legyen-egyeztem bele egy fáradt sóhaj kíséretében de csak ezért mert tudtam úgy se hagynak békén- De ha úgy látom fogom magam és haza jövök.
-Oké oké a lényeg hogy jössz.-vigyorgott Jimin.
Miután rávettek hogy menjek velük bulizni és tisztáztuk hogy 8-kor itt vannak értem a két jó madár távozott és magamra hagytak "készülődj" címszóval. Beletörődve a sorsomba magamra vettem egy fekete térd gatyát, egy fehér pólót és egy fekete pulcsit. A hatalmas öltözködés után levonultam a konyhába és a telefon kijelzőjét bámultam amíg vártam hogy jöjjenek értem. Pár perccel 8 után meg is érkeztek és gyalog elindultunk a buliba.
-Amúgy milyen messze van ez a hely hogy gyalog megyünk?-néztem rájuk séta közben.
-Hát nincs valami közel de kocsi most senkinek nincs kéznél a buszok meg már csak ritkán járnak ilyenkor ezért kell sétálni.-mondta Jimin.
-Most komolyan? Nem elég hogy igazából el se akarok jönni de még két órát sétálnom is kell. Igazán remek.-morogtam.
-Nem két óra. Max 45 perc.-nevetett Hoseok.
-Ha ha ha nagyon vicces. Lássuk csak még 45 perc séta oda de ha vissza fordulok kb 5 perc a házam..hmm....a másodikat választom.-ezzel vissza is fordultam de Jimin megfogta a kezem és vissza rántott.
-A-a nem mész te sehova itt maradsz és jössz. Ha már sikerült rávennünk akkor nincs vissza út.-mondta és szorosan tartotta a csuklóm hogy ne menekülhessek. Bár még mindig erős vagyok mint régebben de most se kedvem se lélek jelenlétem nem volt ahhoz hogy levakarjam a szorító kezet magamról. Inkább csak hagytam had húzzon magukkal, végül is lehet tényleg nem árt majd ha kicsit tényleg kimozdulok, de ez a gondolatom is gyorsan tova szállt ahogy megérkeztünk. Ahogy beléptünk a buli helyszínére azt hittem kiszakad a dobhártyám a hangos zenétől. Hogy a francba nem süketülnek ezek meg? Nem volt időm ezen gondolkodni mert Jimin egyre csak beljebb húzott egészen a bár pultig.
-Nos, mint már leeshetett itt vagyunk. Gondolom egyenlőre nincs kedved semmihez szóval csak maradj itt és igyál valamit mi elmegyünk táncolni.-mondta már kiabálva nekem Jimin hogy halljam amit mond. Bólintottam hogy értettem aztán ők el is tűntek. A bár pultra támaszkodva gondolkodtam hogy én miért is egyeztem ebbe bele hiszen szinte biztos hogy itt fogom tölteni az egész estét egyedül. Kb 10 perce bámulhattam a bár pultot magam előtt amikor valami világító színes lötty jelent meg mellettem. Meglepetten felnéztem a pultos csajra hogy hát mégis mit keres ez itt.
-Ne nézz így.-kuncogott a lány- Az a lány küldi ezt neked.-mutatott egy csajra aki kicsit messzebb ült és rám vigyorgott.
-Öhm kösz.-mondtam a pultos csajnak bizonytalanul majd vissza néztem a másik lányra. Ismerős......jaj neeee. Ez a múltkori csaj a suliból. Miért ver engem még ezzel is az isten? Lesokkolva fordultam vissza az italhoz reménykedve hogy nem jön ide. Először bele se akart inni a fura löttybe de olyan jól nézett ki hogy kénytelen voltam bele kóstolni és mit ne mondjak finom volt. Épp bele merültem az ivásba mikor egy vékony hangot hallottam magam mellől.
-Szia.-köszönt de a hideg is kirázott ahogy oldalra fordulva szembe találtam magam azzal akit a világ másik végére kívánnék legszívesebben.
-Mit akarsz?-kérdeztem hűvösen.
-Ne legyél már ilyen csak meg akartam kérdezni hogy ízlik e amit küldtem.-durcizott.
-Igen.....kösz.-mondtam de semmi pénzért nem néztem volna rá.
-Szívesen.-ölelte át lelkesen a karom.
-Ne ölelgess. Nem vagyok a barátod.-kaptam el a karom idegesen.
-De én szeretném hogy az legyél.-mosolygott.
-Ne vedd bántásnak de semmi szükségem egy nyávogós macskára amúgy is van már valakim.-mondom idegesen és egy hajszál választott el hogy leüssem.
-Van valakid? És mégis ki? Én tuti jobb vagyok nála.-mondta határozottan ami még inkább felhúzott.
-Már ne is haragudj de nem tanítanak otthon téged jó modorra csak mert úgy látom nem látod hol van a határ. Vegyél vissza a pici pofidból és tipegj odább mert kezd elegem lenni.-kiabáltam úgy hogy még a hangos zene ellenére is tisztán lehetett hallani. Nem mondott semmit csak meglepetten nagy szemekkel nézett rám majd mikor vissza fordultam az italhoz felállt és elment másokat boldogítani. Lassacskán elfogyott az ital amit elém raktak és már nem is terveztem semmit inni. Viszont így hogy már nem ittam kezdtem kicsit unatkozni és arra gondoltam megkeresem Jiminéket. Fordultam egyet a bár székkel és a táncoló tömeget kezdtem kémlelni. Figyeltem hogy mások mennyire jól érzik magukat velem ellentétben amikor a tánc parkett felől hangos csattanást és csörömpölést hallottam és hirtelen minden ember egy kört alkotva bámult a padlóra. Szemöldökömet felhúzva indultam hogy megnézzem mi történt. Félre tolva pár embert pillantottam meg a földön fekvő Jimint.
-Komolyan ember hogy a francba lehet ilyen mód bebaszni? Ha te iszol jobban hát rád a gravitáció hogy folyton elhasalsz?-ráztam meg a fejem rosszallóan. Gyorsan felvakartam a padlóról és kirángattam a tömeg szélére.
-Mégis mennyit ittál már megint?-kérdeztem bár őszintén nem vártam sem érthető sem értelmes választ.
-Hát megittam két ekkora valamit,-mutatott egy kb koktélos pohár méretet- meg két ekkora valamit.-mutatott most egy kisebbet.
-Áh fasza szóval azt se tudod mit ittál nem hogy azt hogy mennyit.
-De várjá má még nem fejeztem be.-szólalt meg.
-Jó nem érdekel hány liter alkoholt sikert eddig letolnod.-fojtottam belé a szót- Inkább keressük meg a másik idiótát mielőtt még az is valami hülyeséget csinál. Jimint rángatva magam után kerestem a tömegben Hoseokot. Sok emberen kellett átverekedni magunkat amikor Jimin megszólalt:
-Há né má! Megcsal az a szemét.-mondta miközben mutogatni próbált de konkrétan a szemét nem tudta normálisan nyitva tartani. Elnéztem arra amerre a kezét lengette és jól meglepődtem. Hoseok és 2 másik fiú a teremben elhelyezett kanapék egyikén ült és úgy tűnt jól elvannak csak hát ide látszott hogy nem éppen tudják hogy hol is vannak.
- Há most aztá tuti kinyírom azt a szemetet.-erősködött tovább Jimin. El is indult feléjük de ahogy elengedett nem sok kellett hogy megint közeli barátságot kössön a padlóval. Gyorsan után léptem és elkaptam.
-Nem vagy olyan állapotban hogy játsszad itt az agyad. Legyél jó részeg kisfiú fogd be a szád és maradj nyugton.-karját a nyakamba raktam és vonszoltam tovább Hoesok felé. Ahogy oda értünk kikaptam őt a két ismeretlen közül és elhúztam onnan egy csendesebb helyre mind a kettőt.
- Hé na épp jól el voltam most mé kö félbe szakítani?-állt neki ő is hisztizni. Nem szóltam inkább semmit csak húztam őket tovább. Már épp gondba voltam hogy hova rakjam őket amikor láttam hogy az egyik folyosó elején egy tábla valamilyen privát szobát jelez. Még szerencse hogy ezen a buli helyen voltak privát szobák ahova le tudtam rakni őket úgy hogy nem zavarja őket senki. Gyorsan lefordultam a folyosón és egy csomó ajtót láttam. Kinyitottam az egyik szoba ajtaját és belöktem őket rajta.
-Jó szórakozást.-mondtam és betettem az ajtót. Inkább egymással szórakozzanak mintsem egy idegennel. Vártam pár perce hogy felismerik e egymást egyáltalán a sok alkoholtól de a hangokból ítélve nem lesz itt probléma. Én meg úgy döntöttem mivel ők ketten jól elvannak és az az idegesítő csaj is itt mászkál valahol inkább haza felé veszem az irányt. A folyosó végéhez érve megálltam egy pillanatra hogy rögzítsem merre van a kijárat nehogy eltévedjek a nagy tömegben. Végig siklott az egész termen a tekintetem de egy ponton megállt. Egy ember ahogy látom épp kifelé tolakszik a nagy táncoló tömegben. Megmosolyogtam hiszen most én is ezt fogom csinálni, de ahogy figyeltem a mozgó alakot feltűnt valami. A HAJA. Lila volt pont mint annak akit a boltban és az utcán láttam. A szívem rögtön iszonyatos tempóba kezdett és a levegőt is gyorsabban kezdtem venni. Amint egy jobban látható helyre ért az arcát is felismertem. Igen ő az. Gondolkodás nélkül belerohantam a tömegbe és őt követve siettem a kijárat felé. Kétségbe esetten rohantam félre lökve a piás embereket. Most nem veszthetem szem elől. Lehet hogy ez az utolsó lehetőségem nem baltázhatom el megint. Amikor a kijárathoz értem ő épp akkor lépett ki rajta én pedig utána. "Végre megvagy"-gondoltam magamban és szinte kiszabva az ajtót a helyéről kirontottam az épületből.
Folytatjuk...(Hát ez is elkészült. Nagyon remélem hogy nem lett rossz és elnyeri a tetszésetek. Tudom, tudom jó helyen hagytam abba de úgy tervezem a kövi részt kicsit előbb hozom úgy hogy várjátok ;) ♡ )
