Beléd esve

~Jungkook pov.~

Mint minden nap most is itt ülök az irodámban és a székemben hátra dőlve várom hogy végre haza mehessek. Már két hete ugyan azon a projekten dolgozok az asszisztensemmel és alig kell pár dolog hogy kész legyen, de annyira kikészültem már hogy nem tudok koncentrálni. Homlokom dörzsölve engedek ki egy fáradt sóhajt miközben drága segítőm serényen pötyög a laptopon.
-Áh Taehyung.....hagyd a francba, majd holnap folytatjuk nekem ehhez már nincs erőm.-feküdtem az asztalra.
-Nem Jungkook, ezt még ma be kell fejeznünk. Csak pár részlet hiányzik mindjárt kész.-fejét fel sem emelte a képernyőről úgy nézte mintha az élete múlna rajta.
-Ja de az a pár részlet is jó pár óra mire elkészül.-nehezen de feltornásztam magam ülő helyzet be és a velem szemben ülőt kezdtem bámulni. Mi tagadás Taehyung irtó helyes. Dús, piros ajkak, gyönyörű sötétbarna szemek, lágy vonások minden amit egy helyes emberen el lehet képzelni. Még azok is megmondják ezt róla akik lányok után érdeklődnek. Én pedig szívesebben nézte Tae arcát mint pár jól kitömött csajt, magyarul meleg vagyok. Senki nem tudja csak én, sem Tae sem mások. És már megint ezt csinálom. Megfeszített figyelemmel követem Taehyung szájának mozgását és szívem szerint itt helyben le is támadnám de nem csinálok inkább műsort. Kínoz a tudat hogy nem érhetek úgy hozzá ahogy akarok. Áááá én ezt nem bírom. Megráztam a fejem hogy összeszedjem gondolataimat.
-Figyel Tae nekem ennyi volt. Haza megyek.-pakoltam is volna a cuccaimat hogy én most bizony haza megyek és nem érdekel mi lesz. De jött ő és elállta az utat.
-Nem. Ezt most már befejezzük.-mondta határozottan.
-Tudod mit? Átjössz hozzám és nálam befejezzük. Ott sokkal nyugisabb is.
-Azt ötlet jó de te olyan egy fasza környéken laksz hogy egy árva buszmeg vagy metró sincs a közelbe.-fintorodott el.
-Oké. Akkor pakolj össze és indulunk. Elviszlek.-bólintott és laptopját a táskájába rakva már követett is az épület alatti parkolóba a kocsihoz. Tae már jól ismerte a kocsimat hisz sokszor megyünk üzleti dolgok miatt együtt így már jóval előttem kiszúrta hogy hol parkoltam. Elsőnek én majd ő is beült mellém az anyós ülésre.
-Jut eszembe te egyáltalán voltál már nálam?-indítottam el az autót.
-Nem még nem.-hát persze ha lett volna már nálam arra emlékeznék, főleg hogy biztos vagyok benn hogy az emlékezetes látogatás lett volna. Erre a gondolatra elvigyorodtam közben pedig elhagytuk a parkolót. A nap már igen csak lemenőben volt amikor megálltam a kocsival a házam előtt. Erősen becsaptam a kocsi ajtót és a zsebembe kezdtem kotorászni a lakáskulcs után. Ajtót nyitottam és illedelmesen előre engedtem Taet én pedig másodiknak léptem be.
-Hát itt volnánk. Érezd magad otthon. Mindent dobj csak le az egyik kanapéra.
-Nem mondom jól néz ki.-nézett körbe érdeklődve.
-Mármint mi?
-Minden.-villantotta fogait mosolyogva. Áh istenem az a mosoly, megzabálom. Én is lepakoltam és a konyhába mentem.
-Kérsz valamit enni? Ugyanis én már órák óta nem ettem szóval éhezem, de téged se láttalak enni szóval....
-Nem akarok gondot okozni.-lépett be a konyhába tarkóját vakargatva.
-Ugyan hagyjad csak. Remélem nem baj ha a tegnap meg maradt húst esszük. Kicsit túlzásba estem és sokkal többet csináltam mint ami kell.-kivettem a húst a hűtőből és megmelegítettem.
-Nem probléma, köszönöm.-tettem le elé a tányért. Csendben ettünk, csak a villa és a kés egymásnak koccanását lehetett hallani. Taehyung az ételbe feledkezett, de én egy percre se feledkeztem meg róla. Minden egyes falat után ránéztem és bambultam is pár pillanatig ezért lassabban is végeztem.
-Nos akkor még iszok egy kávét aztán kezdhetjük. Kérsz?-bólintott-Nyugodtan menj a nappaliba, odaviszem.-engedelmesen felállt és kisétált vissza a nappaliba. Nekem arany éjszakám lesz ha ilyen engedelmes. Pár perc múlva kávéval a kezemben társultam hozzá.
-Öhmm...köszönöm....az ételt is.-zavartan vette el a kávés csészét és beleivott.
-Nincs mit köszönni, most viszont dolgozzunk.-halkan sóhajtottam és felnyitottam a gépet. Az életet adó koffeines lötty már rég elfogyott a türelmemmel együtt amikor 3 hosszú óra után végre befejeztük azt a szarságot ami már 2 hete baszta a csőröm. Elterültem a kanapén és ledobtam magamról az ott felejtett nyakkendőt. Már majdnem elaludtam amikor eszembe jutott hogy a legnagyobb álmom ott ül velem szemben. Taehyung  feszengve ült és jobbra balra kapkodta a tekintetét mint aki nagyon csinálni akar valamit de nem meri.
-Kösz Tae, nélküled nem ment volna......van valami baj?-böktem ki végül a kérdést.
-Nem nincs semmi  csak......csak haza kéne mennem de nem kérhetlek meg hogy vigyél haza, így is sokkal jövök már.-mondta lehajtott fejjel miközben a puha szőnyeget dörzsölte lábával.
-Mondtam már hogy nem jössz semmivel viszont.....tényleg nem viszlek haza mert rohadt messze laksz. Itt alszol.-erre úgy kapta fel a fejét mintha a halálos ítéletet mondtam volna ki felette-Holnap úgy is szombat nem megyünk dolgozni.
-Nem lehet. Csak útban lennék és így is megetettél nem kérhetem hogy most még itt is aludjak.-nézett rám idegesen.
-Megmondanád hogy miért is lennél útban? És amúgy is ha nem akarsz maradni mit csinálsz, haza sétálsz este tízkor vak sötétben?-kérdeztem viccelődve. Már éreztem a győzelem édes illatát hogy végre sikerül bele kettesbe maradni.
-Hát az is lehet.
-Na ne szórakozz. Maradsz a seggeden. Elmész fürdeni amíg én keresek neked pizsamát és csinálok valami minimális vacsorát. Most nem fogadok el nemleges választ.-komoly pillantást vetettem rá ő pedig megadóan bólintott és készségesen követett a fürdőbe. Megmutattam mit hol talál és magára hagytam hogy nyugodtan fürödjön bááár szívesen bementem volna hozzá de nem akarom elsietni a dolgokat. Az ágyra készítettem neki pizsamát, de szerintem fölösleges úgy is leszedem róla na mindegy. Ezután a konyhába siettem hogy még gyorsan valami vacsora féleséget összedobjak. Kb 15 perc múlva hallottam hogy nyílik a fürdő ajtó.
-Végeztem.-kiabált le Tae.
-Rendben. Ruha az ágyon utána pedig jöhetsz is enni, rögtön kész a kaja.-kiabáltam vissza a választ. Az utolsó simításokat végeztem a kaján amikor megjelent az asztal mellett. Haja még kicsit vizes volt, de kimondottan jól állt neki a pizsamám. De hiába, szemeim így is ajkain akadtak meg. A francba is hogy olyan kívánatosak. Tudja isten hogy miért vagy hogyan de elvesztettem az önkontrolt és közelíteni kezdtem Tae felé. Szegényem nem tudta hová tenni hogy csak így közelítek felé mint valami vadállat a zsákmánya felé. Már épp hozzá értem volna állához de vissza jött az uralmam és időben megálltam. Alig pár centi lehetett már csak kettőnk között amikor észbe kaptam. Taehyung teljesen lefagyott és arcán halvány pír jelent meg. Mi az isten?! Nocsak nocsak nem zavarba jött.
-Khhm.....a vacsorát ott találod. Egyél én addig megfürdök.-mentettem a kínos helyzetet ahogy tudtam. Megrázta a fejét és zavartan bólintva egyet kikerült és tálat keresett magának. Gondolataimat rendezgetve trappoltam fel a lépcsőn a fürdőbe. Jó kis meleg fürdő az kell most nekem. Meleg vizet engedtem a kádba, de közben is csak az jár a fejemben hogy most először vesztettem a vágyaim akarata ellen pedig semmi nem változott Taen. Feromonban fürdött vagy mi a szar? Az én fürdőzésem jóval tovább tartott mint 15 perc. Nem csak azért mert közbe eszembe jutott hogy pár perccel ezelőtt még ő ült itt meztelenül ahol most én, hanem azért is mert nem tudtam hogyan menjek most úgy oda hozzá hogy ne fagyjon le szegény. Nagy nehezen kimásztam a vízből csak elfelejtettem valamit......ruha,....na azt faszán kinn hagytam. Ó Jungkook te meg az a király memóriád. Ruha híján egy szál törölközővel a derekamon hagytam el a fürdőt. Ahogy nyílt az ajtó rohantam is volna a szobába de Tae felkiabált.
-Végeztél?
-Igen.....-válaszom hallva megindult felfelé a lépcsőn-Várj még!
-Miért?-nem hogy megállt volna egyre csak feljebb jött.
-Mert nincs rajtam..-megjelent a lépcsőnél és elkerekedett szemekkel nézett-...ruha. Most már mindegy. Ha már feljöttél akar le is feküdhetnénk, kicsit kivagyok.-indultam szobám felé de ő nem mozdult. Mikor felvettem az alsóm akkor lépett be és a szem kontaktust kerülve átsétált az ágy másik oldalára. Nem nagyon foglalkoztam vele de azért még is érdekelt hogy miért viselkedik úgy ahogy, ezért gondoltam rákérdezek. Még nem volt rajtam semmiféle ruha úgy fordultam át felé, de meglepetésemre sokkal közelebb ült hozzám és engem bámult. Amint meglátta hogy őt figyelem rögtön elkapta a fejét és inkább az ágyat figyelte. Vártam hogy vissza néz ami meg is történt. Itt úgy véltem ez a megfelelő pillanat és gondolkodás nélkül szinte oda ugrottam mellé és ajkaira tapadtam. Valóban olyan édesek voltak mint ahogy kinéztek. Lassan mozgattam ajkaimat és pozitívumnak vontam le hogy nem ellenkezik. Először meglepett aztán már nem érdekelt csak az hogy végre amire olyan rég várok teljesült. Akkor tért vissza gondolkodásom amikor Tae bele sóhajtott a csókba. Ledöbbenten távolodtam el és kérdő tekintettel méregettem.
-Taehyung......nem akarsz esetleg mondani valamit?-kérdeztem miközben próbáltam szemeibe nézni.
-Én..........én....
-Belém estél nem de?-ördögi mosoly jelent meg arcomon ahogy felkapta a fejét és minden gondolatát le tudtam olvasni arcáról. Nem válaszolt de így is tudtam ez a helyzet.
-Én csak....
-Nem kell magyarázkodnod.-mosolyodtam el- Így már mindent értek, ezért feszengtél hogy nem akarsz itt aludni, ezért jöttél zavarba amikor közelebb kerültél hozzám és ezért fagytál le mindig. Csak azt nem vágom hogy hogyan és mikor.-néztem vissza rá rövid monológom után.
-Az igazság az......hogy én magam se tudom.-hajtotta le fejét-Egyik pillanatról a másikra történt, az akaratom nélkül.
-El is hiszem hogy beleszeretsz egy ilyen helyes emberbe.-villantottam önelégült mosolyt- De így legalább nem kell izgulnom hogy mit szólsz hozzá.
-Mihez?-nem szóltam csak újra magamévá tettem ajkait de most nyelvemet is átcsúsztattam övé mellé és addig csókoltam amíg a levegő hiány közbe nem avatkozott. Szemei csillogtak és a legszebb látvány volt ahogy az ablakon beszűrődő hold fény megvilágította az arcát, soha nem láttam még ehhez foghatót. Innentől nem volt kedvem hogy levetkőztessem. Túl ártatlan volt ahhoz hogy most bármi olyat tegyek vele. Inkább közelebb húztam magamhoz és szorosan átöleltem
-És csak hogy tudd nem csak te estél belém,....ez kölcsönös.-nem láttam de tudtam hogy mosolyog és hogy hihetetlen zavarban van. Amíg még tényleg el nem ért a fáradság addig szorongattuk és csókoltuk egymást. A napot pedig az én mondatom zárta.
-Holnap pedig szépen haza viszlek......összeszedsz pár ruhát ugyanis pár napot nálam fogsz tölteni és innentől elég gyakran leszel itt.

(Huh hát meg van az első os is az oldalon. Remélem hogy nem lett olyan szörnyű így elsőre és elnyeri a tetszéseteket.)

Best Part Of My Life 14.fejezet

Először is szeretném megköszönni a majdnem 6 000 oldal megtekintést. Mikor elkezdtem nem is gondoltam rá hogy bárki is olvasni fogja amit írok vagy hogy bárkinek is tetszeni fog. Nagyon hálás vagyok minden egyes biztató kommentért és hatalmas öröm hogy ilyen sok ember írta már hogy tetszik neki amit írok. Na de nem is tépem tovább a szót jó olvasást mindenkinek és kérek mindenkit hogy a rész végén lévő szöveget mindenképp OLVASSA EL!!

~Jungkook pov~

Másnap reggel magányosan ébredtem a nagy ágyban. Álmosan pislogtam még párat és nagy nehezen felhúztam magam ülő helyzetbe. Tae nem csak hogy az ágyban nem volt de még a szobába se. Bár még elég kómás voltam nagyon is érdekelt hogy hová mehetett, azért igaz hogy zombi módjára de kibattyogtam a szobából hogy megkeressem. Az egész ház csendes volt sehol senki, még Jimin és Hoseok is aludt. Lassan közelítettem a konyha felé de még mindig semmi zaj és mikor oda értem se változott a helyzet. Hirtelen egy langyos szellő csapta meg a mellkasom. A nappaliban a teraszra vezető ajtó nyitva volt ahol a kellemes nyár reggelei szellők képesek voltak bejutni. Ahogy a szél mozgatta a függönyt felfigyeltem egy alakra aki éppen a teraszon ácsorgott. Taehyung. Még mindig lassú lépéseimmel kisétáltam mellé és csendben lekönyököltem a korlátra. Nem szólt semmit csak közelebb csúszott és fejét a vállamra döntötte és becsukta a szemeit. Elmosolyodtam ahogy szuszogott rajtam és lassan a kezeit is átfonja derekam körül. Én sem szóltam semmit túl jól esett ez a helyzet ahhoz hogy elrontsam.
-Tudod Kookie nem tudom mi lett volna ha te nem sétálsz be az életembe.-törte meg a csendet Tae.
-Ezt hogy érted?
-Az nem fontos. A lényeg hogy itt vagy.-zárta le gyorsan.
-A-a ha már belekezdtél elmondod mert engem nagyon is érdekel ha már rólam van szó.
-De......áh legyen. A lényeg az hogy mivel sose jöttem ki jól a lányokkal anya azt mondta még anno hogy.......hát lehet nekem nem is a lányok jönnek be és hogy csak egy lökés kéne hogy másképp lássam a világot..........persze én nem adtam neki igazat de mégis igaza lett. -nem igazan értetem hova akar kilyukadni így csak egy kérdő pillantást vetettem a még mindig vállamon pihenő arcára.
-Látom nem érted. Nem baj de tény hogy te voltál az utolsó lökés és azóta nem tudok másra nézni rajtad kívül.-mondta egyre halkabban. A végére azért nagy nehezen leesett hogy mi a helyzet és őszintén kicsit elérzékenyültem és nem tudtam mit is mondhatnék.
-Mi van Kookie hogy meg se szólalsz?-kérdése közeben elemelte fejét és vissza könyökölt a korlátra.
-Semmi csak.....mi lesz velem ha te nem leszel?-hangomból hallatszott az ijedség mert bár tudtam, hogy most minden szép és jó de nem pont ilyenkor szokott jönni a fekete leves ami mindent tönkre tesz?
-Ugyan már. Mi történhetne?-kérdezte mosolyogva.
-Hát......általában amikor minden jó akkor jön valami nagy PUFF és hirtelen minden rossz lesz. Kicsit vagyis nagyon félek hogy történik valami.
-Erről inkább ne is beszéljünk m......-de nem tudta befejezni mert valami nagy csörömpölést hallottunk bentről amire összenéztünk és berohantunk hogy lássuk mi történt. A lépcsőn Hoseok állt a fejét vakargatva a lépcső alján pedig egy szegény virág kifordulva a törött cserépből, ekkor pedig megjelent kócos fejével Jimin is.
-Ejj ember te nem tudsz úgy felkelni hogy ne szerencsétlenkedj már kora reggel?-kérdezte Tae aki épp a röhögést próbálta elfojtani magában. Jimin csak nagyokat pislogva bámult maga elé, én meg...... hát én csak álltam.
-Óh Taehyung fogd már be és inkább segíts!-húzta össze szemöldökét Hopi.
-Tudod ki segít. Nem én rúgtam le a cserepet.-heccelte V.
-Majd és segítek.-ajánlottam fel még mielőtt kitör nekem itt a 3. világháború kettőjük között. Annak ellenére hogy milyen jó barátok elég könnyen felidegesítik egymást. Elmentem a konyhába egy seprűért meg egy lapátért amíg a többiek ott hagyták a tett helyszínét és beköltöztek a TV elé. Egy gúnyos fintort mutattam irányukba miszerint jól itt hagytak takarítani aztán nekiálltam összeszedni a kiborult földet és cserép darabokat. Csak hogy igaz sok dologhoz értek de a kis dolgokhoz béna vagyok így mikor felvettem egy éles cserép darabot és jól elvágtam vele az ujjam.
-Au, a francba is!-adtam hangot a fájdalmamnak de senki nem figyelt mert a kanapén fetrengtek. Még sietősen össze szedtem a maradék szemetet kidobtam és csak utána mentem a csaphoz hogy kimossam a sebet amit sikerült elég nagyra össze hoznom. Utálom a vért rosszul vagyok tőle legyen az akár másé akár az enyém. Szépen kitisztítottam a sebet de ahogy elvettem a víz alól azonnal vérzett és nem úgy nézett ki mint amelyik mostanában akar elállni. Kimentem a nappaliba hogy Hoseok-tól kérjek valami sebtapaszt vagy tudom is én.
-J-Hope.....van valamiféle sebtapaszotok?-kérdeztem szerényen állva nappali előtt vérző ujjal.
-Van. Az alsó szekrénysorban balról a 2.-ban van. De minek az neked?-aztán rám nézett és nagy ijedt szemekkel nézte ahogy patakzik az ujjamból a vér-  Te jó ég mi a lószart csináltál magaddal?!-erre már mindenki rám kapta a tekintetét.
-Én csak feltakarítottam amit te eltörtél csak ugye világi szerencsétlen vagyok és elvágtam az ujjam.-Tae rögtön hozzám rohant és aggódó szemekkel nézte a sajgó ujjam.
-Ezt most azonnal bekötjük, gyere szépen.-megfogta a nem vérző kezem és behúzott a konyhába majd letámadta a szekrényt és sebtapaszt keresett.
-Tae sietnél már épp elvérzek ha nem zavar.-kezdtem idegeskedni ugyanis kezdett zsibbadni az ujj ami semmi jót nem jelent és pluszba már a padló is tiszta vér amitől mindjárt elájulok.
-Hidd el hogy sietek.........na végre meg van.-végre kiszállt a szekrényből kezében egy nagy dobozzal. Letette a konyhapultra kinyitotta és kivette belőle a szükséges dolgokat. Végül én is beláttam hogy ide kevés lesz egy kis sebtapasz.
-Csinálod te vagy inkább én?-kérdezte V.
-Majd én.-mondtam és egy csomag géz felé nyúltam de úgy remegett a kezem hogy képtelen voltam kinyitni.
-Ez így nem fog menni add csak ide.-kapta ki a kezemből. Tök ügyesen kötötte be az sebet csakhogy én közbe egyre rosszabbul voltam a vér látványától meg hát nem kevés távozhatott belőlem abból a nagy tócsából ítélve a mi a konyha követ díszítette.
-Kész.-hallottam V hangját- Most pedig igyál valamit egyél egy csokit és pihenj le.-bólintottam és vissza mentem Jiminékhez akik rögtön helyet adtak nekem a kanapén.
-Kook te aztán rohadt fehér vagy.-mondta Jimin ijedten.
-Mindjárt jobb lesz csak kicsit pihennem kell.-mondtam erőtlenül.
-Tessék egy csoki hogy több erőd legyen.-nyomta a kezembe Hoseok a csokit.
-Köszi........hol van Tae?
-Nyugi van te csak feküdj, amúgy meg ő épp......takarít.-ja igen szépen ott hagytam magamból egy darabot a konyhába.
-Szépen maradj a seggeden és ha jobban vagy majd akkor elmegyünk valahova.-vigyorgott Chim Chim. Nem kellett kétszer mondani és bealudtam. Azért hihetetlen hogy egy ilyen kis semmiségből mi tud kisülni ha az ember szerencsétlen.

-Nem hallod te emeletes barom. Még alszik hagyd már békén.-milyen "jó" érzés mikor ordításra kell ébredni.
-Nem alszik látod már nyitva van a szeme.-kiabál vissza Jimin V-nek.
-Ja mer te ügyesen felkeltetted.
-Na elég lesz. Most már fenn vagyok szóval üvöltést befejezni.-szóltam közbe én is. Felálltam de abban a pillanatban meg is szédültem és készültem közeli kapcsolatba kerülni a szőnyeggel de Tae elkapott.
-Jungkook!!
-Jól...jól vagyok csak picit megszédültem. Kérhetek egy kis vizet.-nézetem fel a fejemet fogva.
-Hozok.-mondta Hopi és elment a konyhába.
-Mennyit aludtam?-kérdeztem miközben egy kis segítséggel felültem.
-2-3 órát, de ahogy látom még nem vagy jól.-kicsengett Tae hangjából az aggodalom és a szomorúság.
-Ugyan kérlek ennyire nem vagyok tápos, túl élem.-közben megérkezett a vizem is amit készségesen meg is ittam. Ezek után bár nehezen de meggyőztem mindenkit hogy jól vagyok és hogy végre elmehetünk a szigeten lévő kis városba mozizni. Magamhoz vettem a fényképező gépem és elindultunk. A táv nem volt hosszú 15-20 perc volt gyalog. Mikor elértük a város szélét ketté váltunk hogy mindenki körbe nézhessen kicsit amerre akar mielőtt elmegyünk a moziba. Én természetesen Tae-val mentem. Minden csendes és barátságos volt a környéken. Sok mindent megnéztünk de mindkettőnknek az a fal tetszett a legjobban ami teljesen ki volt festve és ahol V hatalmas késztetést érzett hogy engem fotózzon.

-Hallod Kook így túl cuki vagy. Vágj valami komoly fejet.-nem értem mér kéne komoly fejet vágnom de jó.

Komoly arc helyett direkt valami mást mutattam ami meg is tette hatását ugyanis Tae tátott szájjal nézett rám, gyors lefotózott és elfordult.

-Na Tae ez elég komoly volt?-kuncogtam.

-Túlságosan is.-mormogta de nem fordult vissza. Felkeltem és fejemet az övé mellé fúrtam hogy megnézhessem a képet.

-Hmmm.....jó kis kép lett.-vigyorogtam de mikor látta Tae piros arcát még kicsit el is nevettem magam hogy sikerült zavarba hoznom. Valahogy éreztem  hogy ezért ki fogok kapni de nem arra számítottam hogy elkapja a derekam, mélyen a szemembe néz és megcsókol. Kicsit lesokkoltam hogy csak így az utcán de nincs az az isten hogy félbe szakítsam. Ahogy eltávolodott ördögien rám vigyorgott és balra biccentette a fejét jelezve nézzek arra. Azt hittem ott helyben felgyulladok olyan vörös lett a fejem amikor megláttam hogy kit csaj lefagyva tátott szájjal nagy szemekkel minket néz. Taehyung-ra néztem akinek az arcán még most is ott ült az a vigyor. Éreztem hogy szinte füstöl a fejem olyan vörös lehetek. Nem tudtam felnézni erősen a földet elemeztem nem tudtam hova bújjak nagy zavaromban. Szorosan összezártam a szemem de V felemelte a fejemet az államnál fogva.

-Na most kiegyenlítettem.-súgta a fülembe,nem láttam de hallottam hangján hogy mosolyog-Most pedig menjünk a mozihoz mert a két jómadár nem tudja hol vagyunk.-nem szóltam csak követtem csendben. Séta közben pedig igaz nagyon zavarban voltam de össze kulcsoltam a kezeinket és nem érdekelt ki lát és néz meg minket. Egészen a mozi épületéig nem hervadt le a mosoly az arcomról, mert hihetetlen érzés volt végre egyszer úgy sétálni egymás mellett hogy fogom a kezét és tudom hogy senki nem veheti el tőlem.

Mikor odaértünk ők már ott vártak ránk és persze kérdőre is vonták hogy hol voltunk de nem mondtunk semmit. Beültünk valami új filmre a leghátsó székek egyikébe. Az elején még nagy figyelemmel kísértem a filmet de mikor Tae keze a combomra csúszott nem tudtam másra figyelni. Először még okés volt de pár perc után kezdtek fura dolgok működni bennem amiket kénytelen voltam elűzni a fejemből de mindig vissza tértek és nem hagytak nyugodni. Aztán már annyira égette a fejem dolog hogy megráztam magam, a combomat is és Tae keze leesett rólam amit persze szóvá is tett.

-Mi van Kookie?-nézett rám kérdő szemekkel. Én mint akinek az élete múlik rajta úgy bámultam a filmet és nem fordultam felé.

-Nem......nincs semmi csak....-nem tudtam elmondani amit akarok mert V már megint molesztálta a combomat de most simogatta is. Teljesen kirázott a hideg és belém fagyott a szó is. 

-Kook mi van....Óóó meg van hogy mi a bajod.-már megint vigyorog, ejj milyen jó kedve van ma-Csak nem ez zavar?-rászorított a lábamon pihenő kezével a combomra. Na itt ebbe a pillanatban felejtettem el levegőt venni. Gyorsan levágta mi a bajom az már fix de az is az hogy most szivatni fog. És igen, ahogy ez átvillant az agyamon úgy kezdett egyre nagyobb figyelmet szentelni nekem a mellettem ülő. De hála istennek nem tudott jobban belelendülni mert véget ért a film én meg úgy rohantam ki mint aki most ivott meg 2 liter kólát és hívja a természet. Bár igaz tényleg a wc-be menekültem de nem 2 liter kóla miatt hanem mert égett az arcom. De az istenért is hogy Tae túl okos is itt is megtalál.

-Tudod V mára már kicsit kezdesz az agyamra menni.-jelentettem ki durcásan és gyorsan bevizeztem a még mindig pipacs vörös fejem. 

-De hát tetszett. Vagy tévedek?-kérdezte sunyi mosollyal.

-N-nem ez a lényeg, ezt itt ne oké?-nyögtem ki a szavakat.

-Ne itt? Akkor máshol szabad?-ááááá tényleg az agyamra megy. Nem feleltem csak pirulva jobbra fordultam kapaszkodtam a mosdókagylóba mintha épp elesni készülnék.-Hallgatás beleegyezés.-ezzel megfogta a csuklóm kirángatott a mosdóból és egyenesen Jiminékhez száguldott velem.

-Hopi, Jimin mi haza megyünk mert Kook nem érzi jól magát ti maradjatok csak nyugodtan. Úgy is azt dumáltátok hogy valami buliba akartok menni. Akkor csak hajrá mi haza megyünk. Sziasztok.-meg se várta hogy ők mit mondanak csak húzott maga után ki az épületből a ház irányába.

-Hé lassíts már ember. Hova az anyámba sietsz? Mi lelt hogy ennyire haza akarsz menni?

-Hát nem az előbb egyeztél bele hogy folytathatom amit elkezdtem a moziba?

-MIIII?! Én nem mondtam semmit. Különben is ebbe beleegyezés kell?

-Ezt majd megbeszéljük amikor vissza értünk.- azt hiszem tudom mi fog ebből kisülni,de miért vagyok meglepve?

Folytatjuk...

OLVASSÁTOK EL!!: Na először köszi hogy elolvastad és remélem tetszett. Viszont ami miatt szeretném hogy elolvassa mindenki ezt az az hogy bár eddig nem tudtatok róla de én decemberre tervezem ennek a ficinek az utolsó részét és hát felmerült bennem hogy írok hozzá második évadot és hát ötletem is lenne hozzá szóval ha szeretnétek ebből egy második évadot még így is hogy nem tudjátok mi a vége akkor azt jelezzétek nekem vagy kommentbe vagy az oldalon létrehozott szavazásban. Előre is köszönöm aki megteszi és kérlek titeket hogy írjatok véleményt a rész alá hogy legyen ösztönzésem a kövi részhez és ne csak céltalanul irogassak. Köszönöm és imádlak titeket. <3 <3

Best Part Of My Life 13. fejezet

~Jungkook pov~

Ott álltam az ajtóba Tae-val a hátam mögött és bámultunk a szobába. Életemben nem pipáltam ilyen szobát. Sarkon fordultam és szépen benéztem minden szobába. Minden tök modern, hatalmas tv-k, rohadt nagy puha ágyak. Egyszerűen ne hiszek a szememnek. Végig néztem az egész házat és minden szobába bementem és komolyan mondom elfáradtam.
-Mekkora már ez a ház?-mondtam csodálkozva ahogy vissza értem a többiekhez a nappaliba.
-Nagy?-kezdett kuncogni Hopi.
-Naaagy?! Ez hatalmas.-javítottam ki.
-Tae-t hol hagytad?-szólalt meg Jimin is.
-Na tessék. Akkora a ház hogy V-t is elvesztettem.
-Itt vagyok nem tűntem el, nincs akkora szerencsétek.-jelent meg Tae a lépcsőnél.
-Áh pedig azt hittem nyugtom lesz.-kezdtem viccelődni.
-Ha ha ha. Nagyon magányos lennél te nélkülem Kookie.-vigyorodott el.
-Na elég lesz. Inkább arról beszéljünk hogy mit csináljunk mert halálra unom magam.-pattant fel Jimin a kanapéról. Közben Tae is oda ért mellénk és rákönyökölt a vállamra.
-Már sötét van kinn szóval ma már nem nagyon tudunk mit csinálni.-jelentette ki V unott fejet vágva. Sajnos egyet kell értsek vele mert már tényleg vak sötét van és így nem lenne már értelme sehova elmenni.
-Ma már csak a házba érdemes lenni de holnap elmehetünk a sziget túlsó oldalán lévő városba. Gyalog sincs túl messze és azt hallottam tele van bulis helyekkel meg egy csomó program van ilyenkor.-javasolta Hoseok nagy mosollyal az arcán.
-Ez mind jól hangzik de attól most még unatkozok.-hisztizett tovább Jimin.
-Esetleg lemehetünk medencézni aztán vacsi és fekvés holnap pedig körülnézünk a városba.(J-Hope)
Mindenki beleegyezett és kb 10 perc múlva már mindenki fürdő ruhában áll a medence szélén. Hope-ék elvonultak egy távolabbi kisebb medencébe azzal az ürüggyel hogy kicsit kettesbe akarnak lenni de hozzá teszem egész nap kettesben voltak na mindegy. Egyedül ácsorogtam a sok medence között és néztem jobbra balra hogy melyik medencét célozzam meg közben Tae lassan elmerült a legnagyobbikban. Sóhajtottam és lassan oda sétáltam V-hez.
-Na mi van Kookie nem jössz be?-úszott a medence széléhez.
-Mennék, de sajna te is benn van a vízben.-rángattam meg a vállam és elvigyorodtam.
-Jaaaaj milyen vagy már.-durcizott-Jössz és kész.-rászorított a térdemen támaszkodó kezemre és berántott a vízbe.
-Ááááááá Tae elmentek otthonról?-ahogy felértem a víz felszínére erősen a vállába ütöttem.
-Hé Kookie olyan ismerős nekem ez a szitu.-kuncogott. Kicsit agyaltam rajta és valóban voltunk már hasonló helyzetben.
-Ezzel most bizonyítottad hogy azóta sem lett több eszed.
-De mégis szeretsz.-elém lépett és a képembe vigyorgott.
-Honnan veszed? Lehet hogy már rég nem szeretlek csak színészkedek. Miért lennék oda egy olyan valakiért aki vízbe akar fojtani.-egy sejtelmes mosolyt villantva fordultam el a másik irányba.
-Rosszul színészkedsz süti.-hallottam a hangján hogy vigyorog majd egy csobbanást és a következő pillanatban már megint előttem termett. Vészesen közel hajolt és úgy kezdett beszélni-Nekem nem tudsz hazudni. Úgy is tudom hogy odáig vagy értem.
-Na fogd már be azt a magabiztos szád.-ezzel megszüntettem azt a kis távolságot is ami eddig köztünk volt és egy csókot nyomtam ajkaira. Ahogy el akartam távolodni Tae megfogta az arcom két oldalát és vissza húzott egy szenvedélyes csókot nyomva ajkaimra.
-Na látod innét tudom hogy szeretsz.-mondta még mindig az arcomat szorongatva és a homlokunkat összeérintve.
-Még jó hogy szeretlek te hülye. Talán kételkedtél?-pirultam el.
-Nem, .......egy percig sem.-a nyakamba bújt és egy lágy puszit nyomva a bőrömre szorított magához. Viszonoztam az ölelését és szinte elolvadtam olyan óvatosan mégis szorosan tartott a karjai között. Vállára hajtottam a fejem és csukott szemmel élveztem a kellemes érzést.
-El ne aludj itt nekem.-kuncogott.
-De olyan jó így és olyan megnyugtató. Nincs kedvem mozogni se.-V hirtelen eltolt magától s komoly tekintettel a szemembe nézett.
-Kook ígérd meg hogy nem fogsz egyedül hagyni.-megijedtem egy kicsit ezt hallva. Nem értem miért mondja. Mi okom lenne egyedül hagyni plusz miért mondja ezt pont most?
-Tae mi a baj? Mi ez a kérdés  így hirtelen? Mi okom lenne téged egyedül hagyni ha meg se tudok lenni nélküled?
-Nincs baj csak hát holnap bemegyünk a városba és amíg itt vagyunk Hopiék tuti elérik hogy elmenjünk egy buliba és megszakadna a szívem a valaki mással látnálak vagy nem lennél mellettem. Kérlek ígérd meg.-lesokkolt hogy V ennyire stresszem ezek pedig esély sincs ezekre.
-Megígérem de elhiheted nekem hogy esély sincs arra hogy mással legyek mert az lehetetlen hogy rajtad kívül mást öleljek vagy csókoljak.-az ő szavait hallva kicsit én is félni kezdtem hogy mi lesz a következő napokban és ahogy belegondoltam hogy Tae egy ismeretlen csajjal vagy fiúval csókolózik könnyek szöktek a szemembe.
-Jaaaaj Kookie nem akartalak elkeseríteni. Biztos lehetsz benn hogy én se hagylak te vagy a legjobb dolog az életemben. Ha kell magamhoz kötözlek és úgy megyünk mindenhova.-a könnyeimet törölgetve húzott magához. Még pár percig szorongattuk egy mást de utána visszatért a jókedv és vizet fröcskölve nevetéssel töltöttük meg a csendes helységet. Jó 20 percnyi folyamatos nevetés után kimásztunk a vízből és Jiminékhez indultunk. Épp befordultunk a kis sarkon a medencéhez és mit látunk? Ott faljak egymást.
-Khhmm. Nem akarunk zavarni de éhezünk.-próbáltam komolyan mondani de a végét így is elkuncogtam. Zavartan jöttek ki a vízből ők is végre és síri csendben lépkedtek fel a konyháig miközben mi mögöttük kuncogtunk. Leültünk az asztalhoz és kussban figyeltük ahogy Hopi valamit kotyvasztott a konyhába. Végül tükör tojás lett a vacsi. Személy szerint én ettem meg a leggyorsabban majd felmentem a szobánkba és vártam hogy Tae is végre befejezze és aludhassunk. Elterültem az agyon és a nagy csend hatására kattogni kezdett az agyam azon amit V mondott még fürdésnél. Őszintén már az én fejemben is megfordult hogy mi lesz akkor ha.. de sose foglalkoztam vele túlzottan mert láttam hogy őt se izgatja de most hogy így kimondat összeszorult a gyomrom. Már megint a sírás kerülgetett amikor az ajtó nyitódása megzavarta a gondolataimat.
-Húú de nagy csendben vagy itt.-lépett be Tae- Talán baj van?
-Nem dehogy csak fáradt vagyok.-nem mondhatom neki hogy totál kikészített a kis megjegyzésével mert már ő is kellőképp fél ettől nem kell még rátenni egy lapáttal.
-Akkor öltözz át és aludjunk.-felvettem egy random nadrágot és félmeztelenül visszafeküdtem az ágyba-Te így akarsz aludni?
-Miért? Talán baj?-néztem rá kérdőn.
-Nem csak meglepett.-mosolygott majd követte a példám és póló nélkül befeküdt mellém. Az oldalamra fordultam ő pedig átölelt hátulról.
-Nagyon szeretlek..-suttogta a fülembe.
-Pont ahogy én téged..-súgtam vissza majd lecsuktam a szemem és V karjaiban aludtam el.

Folytatjuk....(Sziasztok!! Remélem tetszett nektek a rész és remélem nem gond hogy ritkábban jönnek a részek de a suli miatt sokkal kevesebb idő és energiám van írni. A kövi résszel is igyekszek majd és valamikor októberben várható szerintem. Vélemények jöhetnek. :) :D <3)

Best Part Of My Life 12. fejezet

~Jungkook pov~

Pár perc néma meglepettség után mindenki hevesen bólogatni és kiabálni kezdett. Természetesen mindenki menni akart főleg hogy a későbbiekben kiderült hogy az említett nyaraló egy szigeten van. A nagy öröm után kirugdostuk Jiminékel a házból hogy húzzanak haza pakolni mert minél előbb indulni akarunk. Mi is rögtön pakolni kezdtünk bár nekem nem volt túl sok cuccom de megegyeztem Tae-val hogy majd ad kölcsön pár ruhát ha szükséges. Mellékesen megjegyzem hogy elvileg addig maradhatunk majd ameddig akarunk és mindenki arra szavazott hogy holnap után induljunk. Én persze kétszer izgatottabb voltam a többieknél hisz soha nem voltam még hasonló nyaraláson mert anyáék nem engedtek sehova csak úgy lelépni meg nem akartam de most már nem érdekel.
-Tényleg Kook. A szüleiddel mi lesz? Nem kellene kik szólni?-kérdezte V a nagy pakolás közepette.
-Majd dobok nekik egy üzenetet hogy elmentem a barátaimmal nyaralni majd jövök valamikor.
-De....nem lesz baj?-kérdezte aggodalmas V.
-Ne a aggódj már emiatt. Nem hiszem hogy érdekelné őket vagy ha baj is lenne az az én dolgom nem neked kéne idegeskedni miatta.-mosolyodtam el magam mondandóm végén.
-Csak a nehogy a végén még eltiltsanak tőlem.-lépett oda hozzám és szorosan megölelt.
-Tudod jól hogy azt nem hagynám.-öleltem át én is. Az elvetkező nap pakolással telt és azzal hogy elmondtuk Tae anyukájának hogy hova akarunk menni aki persze azonnal kilökött volna minket az ajtón hogy már mehetünk is. Így belegondolva azon az ajtón még senki nem ment ki normálisan mindenki úgy lett kilökve rajta. Az utazás előtti napon semmit nem aludtam csak forogtam jobbra-balra és néztem ahogy V nyugodtan alszik mellettem.

******

-Kookie készen vagy már? Indulni kéne.-kiabált fel Tae az ajtóból amikor épp az utolsó dolgot raktam el a méretes táskámba.
-Jövök már jövök.-lerohantam a lépcsőn kezemben a táskákkal felkaptam a cipőm és már kint is voltam a házból- És hol találkozunk Hopiékkal? -kérdeztem izgatottan.
-Pár perc és itt lesznek értünk kocsival, utána elmegyünk a kikötőbe onnan pedig hajóval megyünk közvetlen a nyaralóig. Legalábbis Hoseok elmondása szerint.
-Nem hangzik valami rövid útnak.
-Hát senki nem mondta hogy az lesz.-kuncogott Tae. Ki sétáltunk az úthoz és valóban csak néhány perc kellett és megjöttek értünk. A csomagokat bedobtuk hátra és beültünk a kocsiba mi is.
-Csoda hogy sikerült időben ide érnetek.-vigyorgott V.
-Figyelj 2 órás autókázás plusz több órányi hajózás.....ha nem jövünk percre pontosan éjlére se érnénk oda. (Jimin)-a kikötőig tartó úton csak beszélgettünk vagyis én inkább azon voltam hogy ne aludjak el és csak néha-néha szóltam bele a beszélgetésbe. A hajóra való átszállás is simán ment kivéve hogy Jiminnek kétszer kellett vissza menni a kocsihoz mert hogy sikeresen otthagyott mindig valamit. Miután leraktuk a hatalmas táskákat mindenki megindult valahova. Jimin és J-Hope az italos bárt keresték fel én a hajó legelejéhez mentem nézelődni V meg.......hát V eltűnt fogalmam sincs hova.
-Hát te mit csinálsz itt?
-Ashi Tae ne ijesztgess már.......és mi ez a ruha reggel még nem ez volt rajtad.
-Oh hogy ez.....csak gondoltam alkalomhoz illően öltözök.
-Nincs meleged 30 fokba fekete pólóban?
-Nincs nincs. Na de te még nem válaszoltál.
-Nem csinálok semmit csak élvezem a kilátást és a kellemes szellőt.-széttártam a karjaim hogy még jobban érzékeltessem mit csinálok. Ekkor Tae kezeit éreztem meg először a derekamon majd szépen lassan körém fonta azokat fejét pedig a vállamra tette.

-Titaniiiiik-kiabált a fülembe.

-Jááá muszáj a fülembe?-ejtettem le karjaimat.

-Áááá Kookie most elrontottad a pillanatot.-kezdett durcizni V. 

-Azt te már rég elrontottad a kiabálásoddal.-fintorogtam.

-Jóó akkor csak maradjunk így még egy kicsit.......olyan jó.

-Ha befejezed a sipitozást addig maradunk így ameddig csak akarod.......nekem is tetszik.-a végére kicsit elpirultam de tényleg nagyon jó volt hogy Tae ott volt velem és neki nem vehettem el tőlem. De bármennyire is élveztem nem lehet órákat állni a tűző napon.-Gyere Tae igyunk valamit. Már kezd nagyon melegem lenni.

-Benne vagyok. Menjünk.

Lementünk a hajó belsejébe ahol az italos bár volt. Nagy meglepetésünkre Hopiék nem a pultnál ültek hanem az attól nem messze lévő kanapén pihentek. 

-Én megyek megkérdezem tőlük hogy kiütötték e magukat vagy csak álmosak. Te addig nyugodtan kérj valamit magadnak.-bólintottam és felültem az egyik bárszékre és már meg is jelent a pultos......csaj.

-Szia mit adhatok?-elsőre kedvesnek tűnik, hosszú barna haj, sportos öltözet.

-Szia egy colát légyszi.

-Máris hozom.-mondta majd eltűnt.

-Na megjöttem. Azt mondták hogy álmosak és csak pihennek egy kicsit nem....

-Meghoztam a colát. Parancsolj...oh szia neked is hozhatok valamit.-mosolygott a lány V-re miután lerakta elém az italt.

-Őőő nekem is jöhet egy cola.....köszi.

-Azonnal.-és megint eltűnt.

-Na szóval ott tartottam hogy nem kell aggódni csak pihennek.-ült le a mellettem lévő székre. Végül ő is megkapta az italát az ivás után pedig mi is lepihentünk kicsit. Mikor Jimin ébresztett hogy megjöttünk már sötétedett. Két perc múlva meg se látszott hogy aludtam mert úgy futkostam mint a mérgezett egér az izgatottságtól. Felkaptam a táskáimat és lerohantam a hajóról de úgy hogy majd orra estem a saját lábamban.

-Merre J-Hope merre?-kérdeztem miközben jobbra-balra kapkodtam a fejem.

-Jungkook egy rohadt nagy épület van csak a parton de az akkora hogy kiszúrja a szemed szerinted akkor merre kell menni?-körbe néztem és valóban egyetlen nagy épület volt de eszembe se jutott volna hogy abba a luxus villába fogunk menni. Ahogy beléptem ledobtam a táskákat a nappaliba és tátott szájjal álltam.

-J-Hope nem tudom miféle ember ez a rokonod de nem akarok örökbe fogadni?-kérdeztem.

-Oh ez még semmi nem voltál még a szobátokba se. Nem láttad még a ház 90%-át.-nem kellett kétszer se mondani és fel futottam az első lépcsőn amit találtam.

-A folyosó végén a bal oldali lesz a ti szobátok.-kiabált utánam Hoseok. Futottam egészen addig ameddig Hopi mondta és azonnal be is nyitottam és.....

-Wááááoooo......jó helyre jöttem én be?

Folytatjuk...(Huh hát ezzel is megvagyok. Bocsánat hogy késett a rész de a szeptember miatt kevesebb időm volt írni. Ezzel együtt pedig jelentem hogy mostantól sokkal ritkábban lesznek részek. Jó esetben havonta egy-egy rész fog majd érkezni a suli miatt. Remélem tetszett nektek a rész és a folytatás.....hááááááát majd érkezik. :D )

Best Part Of My Life 11. fejezet

~Jungkook pov~

Másnap hihetetlen érzés volt úgy felkelni hogy Tae átölel. Bár én már nem tudtam vissza aludni őt még nem akartam felkelteni inkább hagytam hogy plüss macinak használjon és megvártam amíg felébred.
-Jó reggelt.-nyomtam egy gyors puszit szájára.
-Ah de jó erre ébredni.-mosolyodott el-Neked is jó reggelt.
-Ééééééés mik a tervek mára?
-Még nem gondolkodtam rajta. Neked mihez lenne kedved?-kérdezte miközben még jobban magához húzott.
-Mi lenne ha áthívnánk Jimint és J-Hope-ot?
-Nem!-pattant ki rögtön az ágyból.
-De miért nem?
-Jó oké Hopi jöhet.
-Király.....várj miért csak ő? Mi van Jimin-nel?
-Nem akarom hogy ő is jöjjön.
-Miért? Azt hittem barátok vagytok.
-Azok is vagyunk csak.....nem akarom hogy ha jönnek megint az legyen hogy vele foglalkozol csak. Pont mint a koliba. Ott is folyton vele pusmogtál.
-Tae.....te most féltékeny vagy?
-Dehogy......tudod mit? Benne vagyok..jöhetnek, egy kikötéssel.
-Mi lenne az?-valamiért rossz érzésem van.
-Ha 5 percnél tovább elhanyagolsz bünti lesz és ahányszor előfordul annyiszor.-valahogy éreztem hogy valami ilyesmit mond. Kezet ráztunk annak jeleként hogy elfogadtam a kihívást majd áthívtuk a másik párocskát. Kb 20 perc kellet nekik mire megérkeztek. Mi épp az xbox-ot indítottuk be mikor kopogtak.
-Ezek biztos ők lesznek megyek nyitom az ajtót.-ugrott fel V mellőlem a földről és az ajtóhoz sietett-Sziasztok gyertek be.
-Ezt már mondanod se kell.-vigyorgott Jimin.
-Hoztunk egy kis kaját.-nyújtott J-Hope egy szatyrot V-nek.
-Köszi de nem kellett volna itt is van bőven.-köszönte meg Tae miközben beértek mellém a nappaliba. Mindenki leült a kanapéra csak V ment ki egy kis rágcsát hozni.
-Helóóó pöttöm.-kócolta össze a hajam Jimin.
-Mondja ezt a kerti törpe.-néztem fel rá fintorogva.
-Vigyázz hogy beszélsz az idősebbekkel.-nem mondtam semmit csak vissza fordultam a TV felé erre megpöckölte a füle.
-Én a helyedben vigyáznék avval a pöttömmel mert úgy kidob titeket mint tegnap előtt azt a csajt.-érkezett meg végre Tae is.
-Milyen csajt?-kérdezték egyszerre közbe én egy ideges sóhajt hallattam.
-Lakik erre egy csaj aki folyton rám mászik és megjelent pont aznap mikor megjöttünk és hát.....majd nem megcsókolt de Kookie megfogta és szó szerint kilökte az ajtón.-ahogy mesélte én egyre idegesebben nyomkodtam a kontrollert.
-Huh Kook lehet nekünk is félnünk kellene? (J-Hope)
-Nektek nem de az a csaj ne akarjon velem találkozni mert.....mert..-már szétvet az ideg úgy felhúztam magam már csak ha visszagondolok is. Hirtelen Tae kezét éreztem meg a vállamon ahogy leült mögém.
-Nyugi Kookie.-nyomott egy gyors puszit a nyakamra-Nasi az asztalon egyetek.-mindenki a félre tolt asztalra kapta a fejét és tényleg tele volt kajával amit Jimin rögtön meg is rohamozott.
-Hé Taehyung valami süti nincs ez itt mind sós.
-Hát ami azt illeti nekem van.-mondta és az ölébe húzva szorosan átölelt. Kicsit zavarba jöttem de most már meg se lepődöm az efféle beszólásai miatt.
-Oké oké értjük Kookie a tiéd de olyan nincs amit meg is lehet enni?
-Őt is meg lehet enni de nem részletezném hogyan.-erre viszont már hátra kaptam a fejem és egy perverz Tae fejjel találtam szembe magam és ha erről tovább beszélünk biztos hogy átmegyek paradicsomba.
-Nem Jimin nincs süti csak szálljatok már le a témáról.-próbáltam menteni a helyzetemen.
-Leszálltam.-vigyorgott.
-Na ha végre végeztetek egymás csesztetésével játszhatnánk végre?-szólalt meg Hopi is-Ki akar ellenem kezdeni?
-Majd én.-kaptam fel a másik kontrollert és indítottam a játékot. Kb ötször játszottam Hoseok-kal majd még ötször Jimin-nel is de mindig én nyertem.-Van itt valaki aki méltó ellenfelem lenne mert eddig nem találkoztam vele.-vetettem egy gúnyos mosolyt a két vesztesre.
-Hogy a fenébe lehet hogy te mindig győzöl?-durcizott Jimin.
-Ilyen játékokon nőttem fel az lenne a furcsa ha nem én nyernék.-vigyorogtam.
-Akkor most játssz Taehyung-gal ő is ilyen nagy játékmester mint te.-dobta fel az ötletet J-Hope.
-Felőlem jöhet.-hátra néztem Tae-ra akinek még mindig az ölében ültem.
-Ha te akarod felőlem is.-kimásztam az öléből és játszani kezdtünk. Hiába játszottunk már vagy százszor akkor se tudtuk legyőzni egymást folyton döntetlen lett. Mi csak nevettünk de a másik kettő igen csak csalódott volt így inkább átadtuk a helyünket hogy most ők ketten játszhassanak.
-Srácok kértek inni?-kérdezte V.
-Hozhatsz de épp a játék közepén vagyunk majd ha végeztünk iszunk.
-Oké. Kook te?-fordult most felém.
-Kérek de én majd hozok magamnak.-így ketten mentünk a konyhába hogy valami italt keressünk.
-A hűtőben van a cola vedd ki lécci.-mutatott a hűtőre. Engedelmesen tettem amit kért de bevillant hogy volt nekünk egy megállapodásunk és gondoltam rákérdezek.
-Ééééés ha már itt vagyunk........mi van a kikötéseddel?-néztem rá félénken.
-Háááát fogjuk rá hogy eddig jól haladsz.-nem értettem miért így mondta de nem mérges és ez jó. Közben felpakoltunk pár üdítőt és vissza sétáltunk a többiekhez akik épp végeztek egy körrel.
-Pont jókor.-pattant fel Jimin és egy poharat ragadva már öntött is magának az egyik flakonból. Most újra én voltam a soros hogy lenyomjak mindenkit a játékban. Lehuppantam a földre és már indítottam is volna de valaki kopogott.
-Tae kit vártatok még?-kérdezte meglepetten J-Hope.
-Hát ez az hogy senkit.-nem kellett több én már tudtam ki az és rögtön felment bennem pumpa. Villám gyorsasággal álltam fel és rohantam az ajtóhoz. Mögülem már csak annyit hallottam hogy V száját elhagyja egy "ajjaj". Ajtónyitáskor nem lepődtem meg hogy megint az a hülye kis liba pislog rám azzal a bárgyú tekintetével.
-Óóóó hogy simogatna meg a nyári villám de úgy hogy ketté álljon a füled! Mit keresel már megint? Senki sem hívott.
-Én Tae....
-Taehyung nem kíváncsi rád szóval akár el is mehetnél.-folytattam a kiabálást  a szavába vágva.
-Nem kérdeztem a te véleményed. Én csakis Tae..
-Nem Tae, nincs Tae hagyd őt végre békén jó?! Most pedig menj el de hihetetlen gyorsan.
-Addig nem megyek sehova amíg nem beszéltem vele. Mellesleg nem érdekel a törpe fejed szóval állj arrébb!-kész vége elszakadt a mézes madzag. Nem szoktam senkit csak úgy megütni de most az se érdekel hogy egy lányról van szó akkor is megérdemel egy jó kis taslit. Már emeltem a kezem és készültem az ütésre de valaki hátulról lefogta a kezem.
-Jól van Kook elég lesz.
-De Tae....
-Nyugi van higgadj le. Te meg- nézett a lányra - menj haza.-ezzel becsukta az ajtót az orra előtt és vissza rángatott a nappaliba.
-Te jézus nem hazudtál Tae tényleg utálja a csajt.(J-Hope)
-Utálom...nem....inkább rühellem.
-Shh Kooki elment most már nyugodj meg.-szorította oda fejemet Tae a mellkasához.
-Gyertek inkább nézzünk valami vicces filmet. (Jimin)
-Jó ötlet már akartam ajánlani.(J-Hope)
Bólintottam és Tae kezét szorítva leültünk a földre a kanapé elé. Még szerencse hogy olyan filmet kapcsoltak be amit már láttam, na mindegy. Mikor a film legviccesebb része jött körbenéztem és mindenki nagy erőkkel figyelte a tv-t egyedül Hopi volt az aki inni készült és kevesebb figyelmet szentelt a képernyőnek. Gyorsan én is vissza fordultam mivel tudtam hogy most jön az a bizonyos vicces jelenet. A következő pillanatban mindenki nevetésben tört ki.......vagyis majdnem mindenki. Mellette Tae először nevetni kezdett aztán kiabálni. Hogy miért? Mert drága Hoseok aki előtt helyet foglalt épp ivott a jelenet közben és hát mikor kitört belőle a nevetés azt a nem kis mennyiségű colát ami épp a szájába volt pontosan Tae nyakába sikerült köpnie. Nem tudtam eldönteni hogy most sajnáljam szegényt vagy fetrengjek a nevetéstől mint Jimin.
-Áááááá Hoseok hogy lehet ilyen kurva ügyes?-kezdett kiabálni V.
-Bocs haver véletlen volt.-magyarázta J-Hope a nevetéstől fulladozva.
-Haverod neked ezek után az utca széli hajléktalan de nem én. Csak kapjalak el és olyat kapsz hogy csokorba szeded a villanyoszlopokat.-már nyúlt is Hope pólója után de ő gyorsabb volt és a kanapéról lemászva futni kezdett Tae-val a nyomában. Jimin még mindig a röhögő görccsel küzdött én azon agyaltam hogy kéne őket megállítani.
-Áh meg van.-felkelt és befutottam a két ember közé és szembe állva V-vel megfogtam a vállait és ajkaira tapadtam. Addig nem mozdultam amíg le nem nyugodott és vissza nem csókolt.-Tudtam hogy ez bejön.-vigyorogtam ahogy elváltam tőle.
-Túl okos vagy.-magához húzott-Te mindig tudod mit kell tenned.-mondta és a nyakamhoz hajolva adott egy apró kis puszi.
-Na menj és mosakodj meg.-löktem meg a lépcső felé. Biccentett egyet és felrohant a lépcsőn. Amíg ő távol volt mi feltakarítottuk a Hoseok akciója utáni maradékot.
-Csak hogy vissza értél mondani akarok valami fontosat. (J-Hope)
-Mi az hogy "csak hogy vissza értél" talán ha nem köpsz le el se kellett volna mennem.-kezdtek megint veszekedni amikor V vissza ért.
-Elég legyen már fiúk. Szóval Hope mit akarsz mondani ami olyan hűű de fontos? (Jimin)
-Oh igen. Na arról lenne szó hogy egyik rokonom felajánlotta hogy elmehetnék nyaralni az egyik nyaralójába és hát említette hogy vihetem a barátaimat is. Szóóóóóval......akartok jönni?

Folytatjuk....(Remélem nem sikerült olyan borzasztó unalmas és hogy tetszett nektek. Hamarosan hozom a folytatást. A komikat most is szívesen fogadom :) )

Best Part Of MY Life 10. fejezet (+18)

~Jungkook pov~

Ahogy magához szorított nyakába karoltam és körbe fontam derekánál a lábaim hogy vigyen el az ágyig.
-Taeh.....nem bíromh.
Értette a célzást és az ágyhoz sétált velem. Óvatosan lassan rakott és döntött hátra az ágyon. Amint ezt megtette ajkaimra tapadt míg egyik kezével hasfalamon simított végig a másikkal pedig mellettem támaszkodott. A nadrágom egyre csak szűkösebb és zavaróbb tényező lett ezért az övet megpróbáltam kicsatolni de V megállított.
-Majd én.-súgta ajkaimra és kezemet elhessegetve kicsatolta az övet majd a nadrággal együtt a szoba egyik sarkába hajította és vissza tért hozzám. Miközben ő is próbált megszabadulni nadrágjától egy percre se hagyott unatkozni. Mellkasomat hintette be csókokkal és még egy kézzel is olyan érzékien simogatta hasfalam hogy a hideg rázott ki minden egyes alkalommal. Már a levegőt is gyorsabban vettem a normálisnál. Ahogy megszabadult nadrágjától egyre vadabb lett. Látszott rajta hogy az érzelmek vezérlik nem pedig a józan ész és már én is kezdtem elveszíteni a fejem. Most már csak egy ruhadarab maradt mindkettőnkön ami eléggé zavarta V-t abból ítélve hogy szinte rögtön annak gumírozott részével kezdett babrálni. Hirtelen már a boxerem is a szoba egyik távoli szegletébe repült én meg csak vörös fejjel feküdtem az agyon mint valami baba és igyekeztem kerülni a szemkontaktust mert nem elég hogy így is majd elsüllyedek de akkor biztos hogy elolvadnék itt mint valami olcsó jégkrém. A lepedőt szorítva vártam Tae következő lépését amikor állam alá nyúlva fülemhez hajolt.
-Gyönyörű vagy.-na ez pont hiányzott kössz Tae. Nem elég hogy ezt mondja de ráadásul úgy hogy ráz a hideg a hanglejtésétől is. Szorosan összeszorított szemmel feküdtem és szinte éreztem ahogy a tekintete vándorol rajtam. Meg akartam szólalni de egy hangot is nehéz volt kinyögni.
-Hyungh....-nem jött több hang, csak lihegtem ott pedig semmi nem történt még.
-Nyugi Kookie.-hirtelen ajkait arcomon éreztem meg. Az arcom mindkét felére adott egy puszit majd a homlokomra és mindkét szememre egyet-egyet de olyan kínzó lassúsággal haladt hogy inkább megfogtam fejét ajkaimhoz húztam ahogy megéreztem övéit rögtön mozgatni is kezdtem azokat. Közbe fel-fel löktem csípőmet a folytatást követelve. Már nem érdekelt hogy hol vagyok csak azt éreztem ahogy Tae keze végig siklik a testemen és ajaki engem kényeztetnek. Nem bírom tovább. V utolsó ruha darabjához nyúltam és erőszakosan rángatni kezdtem. Ő csak perverzen vigyorgott egyet és végre ő is megszabadult az alsó ruházatától.
-De siet itt valaki.-vigyorgott miközben én csak sóhajtoztam.-Ez most lehet kicsit fura lesz de majd jobb lesz.-először fel se fogtam mit mondott egészed addig amíg első ujját meg nem éreztem magamban. Egy kisebb sikoly tört ki torkomból. A kissé fájdalmas új érzésre Tae hátába martam mire ő felszisszent.

-Lazulj Kook mindjárt jobb lesz.-mondta de őszintén nem hittem neki. Eddig folytatni akartam de most hülye ötletek támadtak a fejemben a menekülésre. Tudom hogy vigyázni akar rám hisz mindent eszméletlen óvatosan és lassan csinál de ez akkor se jó érzés. Az elsőnél még csak fura volt aztán a másodiknál fájt utána meg már csillagokat láttam. Minden egyes alkalommal amikor Tae megmozdította ujjait vissza fojtottam egy olyan sikolyt amit az elején sikeresen kiadtam magamból. Éreztem hogy egy könny szökik ki szorosan összeszorított szememből. V hirtelen megállt.
-Jungkook- kétségbe esett hangja szívemet szaggatta - a-abba hagyjam?
-Neh..csak....még meg kell szoknomhh...-beszélni is nehéz volt ebben a helyzetben de bíztam benn hogy Tae-nak igaza volt az elején és csak el kellene lazulnom. Ebben V is a segítségemre volt ugyanis minden egyes porcikámat hangsúlyozom MINDEN EGYES porcikámat kényeztette így már nem a fájó pontomra figyeltem és a fel se tűnt hogy a fájdalom lassan át ment élvezetbe. Élvezettel teli nyögések hagyták el számat amik gyakran egy-egy csók közben törtek a felszínre. A végén már az volt furcsa amikor Tae elhúzta ujjat. Pillanatokkal később viszont ujjai helyét valami más vette át ami újra azt a fájdalmas érzést váltotta ki. Újabb fájdalmas nyögés hagyta el ajkaim és szemeimet összeszorítva markoltam a lepedőbe. Megint rossz volt és menekülni akartam volna de ahogy felnéztem Tae élvezettel teli arcára és hallottam hogy ő is sóhajtozni kezd meggondoltam magam és eszem ágába se jutott hogy most elfussak. Látni akartam még V-nek ezt az arcát és ha már az előbb is jó volt most is az lesz. Igaz bele tellett pár percbe mire élvezhetővé vált a helyzetem és Tae lassan  mozogni kezdett. Hol lassított hol gyorsított nekem meg a légzésem csinálta ugyan ezt. V a következő mozdulatával eltalált bennem valamit amire felnyikkantam. Kezeimet a szám elé tapasztottam mert még is meglepődtem hogy ilyen hangot ki tudok adni. Tae csak vigyorgott.
-Megh..van..
-Mih..v..-nem tudtam befejezni ugyanis megint eltalálta az előző pontot és még a lélegzetem is elakadt nem csak a beszédet hagytam abba. Innentől folyamatosan vissza tért ahoz a bizonyos ponthoz én meg majd meghaltam. A hatalmas sóhajok töltötték meg az amúgy csendes szobát. Éreztem hogy nekem már nincs sok hátra és V utolsó erőteljes lökése után neki se kellett több. Ahogy ezt észleltem nekem is megvolt az utolsó csepp a pohárban és én is hasamra élveztem. Tae lassan fölém hajolt és fejét vállamra hajtotta.
-Nem tudom elmondani mennyire szeretlek.-mondta halkan.
-Hát....akkor egy csónakban evezünk.-mosolyodtam el. Ő ugyan úgy mosolyogva felnézett rám és hosszam megcsókolt.

****

Rendbe szedtük magunkat és mivel még épp hogy csak délután volt és be voltunk zárva úgy döntöttünk nézünk valami filmet. Az igazat megvallva nem nagyon figyeltem a filmre. Végig Tae mellkasán feküdtem és a szívverését hallgattam.
-Nézd nézd most jön a legviccesebb rész.-ült fel hirtelen V.
-Áhh most megölted a jó kis helyemet.-kezdtem durcizni.
-Jaaaaj ne kezd el. Gyere ide.-vigyorgott és az ölébe húzott. Én egy nagy mosollyal az arcomon foglaltam el az új helyemet és újra mellkasára döntöttem a fejem. A kényelmes pozíciót keresve mocorogni kezdtem.
-Kook mi....mi lenne ha....inkább a filmet néznéd és nem...mocorognál itt az ölemben?-felkaptam a fejem.
-Van valami baj?
-Hát tudod.....eléggé elfáradtam és nem hiszem hogy menne most még egyszer.
-Ezt most mire......oh ömm leesett bocsánat.-rögtön hihetetlen kínos helyzetben éreztem magam és kimásztam Tae öléből.
-Nem azt mondtam hogy menj el csak ne mozogj annyit.-a karom után kapott és vissza rántott. Annyira nagyon próbáltam egy helyben mozdulatlan maradni hogy szépen bealudtam. Az ajtó csapódásra ijedten ugrottam egyet.
-Nyugi Kookie csak anyu jött meg.-ölelt szorosan magához V.
-Mi? Már ilyen késő van?
-Hát nem tudom hogy az este tíz későnek számít e.
-Most annak! Hogy aludhattam el ennyire? Tae ne haragudj.....csak próbáltam nem mozogni és.....
-Shhhh nem történt semmi. Kárpótolt a cuki alvó arcod és..-a fülemhez hajolt- hogy teljesen védtelen voltál.-súgta a mondat végét a fülembe. Az arcom színe átvette a rákok színét minkét kezemet a szám elé emelve kezdtem elmélkedni hogy mi történhetett velem amíg aludtam. Gondolataimat V anyukája zavarta meg.
-Sziasztok fiúk megjöttem. Nagy öröm látni hogy megint szent a béke.-nem mondtunk semmit. Én még mindig vörös voltam és szólalni se tudtam V meg csak vigyorgott.-Ha nincs semmire szükségetek én lefeküdnék, elfáradtam.
-Nincs anyu. Menj csak nyugodtan. Jó éjt.-mondta Tae.
-Akkor jó éjt nektek is.-indult fel a lépcsőn de még vissza nézett ránk-Aztán csak halkan.-kacsintott.
-Na de anyuuu!!-kiabált utána V. Nekem itt jutott el a tudatomig hogy mire is utalt. Most már olyan zavarba voltam hogy szerintem gőzölt a fejem mint a filmekben. Megfogtam egy párnát és belefúrtam a fejem.
-Kook ne is foglalkozz vele néha kicsit túlzásba viszi........Kookie te mit csinálsz?-kérdezte amikor meglátta hogy struccként a párnába dugom a fejem.
-Nem egyértelmű hogy épp elsüllyedek?-dünnyögtem a párnába. Tae villámgyorsan kikapta a kezemből.
-Olyan aranyos vagy amikor elpirulsz ne dugd már el.
-Evvel nem segítettél.-mondtam fintorogva.
-Ki mondta hogy akarok.-vigyorgott ördögien.
-Köszi szépen igazán kedves vagy.
-Na ne durcizz itt nekem. Menjünk aludni mert most már nekem is leragad a szemem.-bólintottam és megindultam a lépcső felé.
-A-a-a nem így megyünk fel.-ragadta meg a csuklóm.
-Akkor mégis hogy a fenébe fogok felmenni azon a rohad magas lépcsőn?
-Hát így.-alighogy kimondta felkapott-Most pedig kapaszkodj szépen.-engedelmesen nyaka köré fontam karjaim. Megint sikerült zavarba hoznia. Egészen a szobáig cipelt és csak az egy mellett rakott le és mihelyt lerakott egy csókot nyomott ajkaimra aztán átsétált az ágy másik oldalára és hanyatt feküdt rajta. Én is csendben követtem példáját. A pár perces csendet Tae törte meg.
-Köszönöm.-meglepetten fordítottam felé tekintetem.
-De ugyan mégis mit?
-Azt hogy itt vagy nekem.-fordult ő is felém és összefonta kezét enyémmel.

Folytatjuk.....(Huh hát ez is kész. Elnézést a kis késésért de remélem azért nem lett nagyon pocsék a rész. Ahogy tudom hozom a kövi rész is. Akinek pedig még van egy fél perce az légyszi írja le hogy hogy tetszett neki a rész. Köszönöm. :) )

Best Part Of My Life 9. fejezet

~Taehyung pov~

Jungkook felviharzott a szobámba és hangosan becsapta maga mögött az ajtó én meg úgy ledermedtem hogy még kb 5 percig szobrot játszva álltam értetlenül egy  helybe. Először lefagytam mert az a liba meg akart csókolni aztán Kook szó szerint kidobta innen majd hirtelen kiabálni kezdett. És mindez 2 perc leforgása alatt. Köpni-nyelni nem tudtam még mindig elsápadt arccal indultam meg a kanapé felé és csak most tisztázódott benne hogy mi volt ez az egész. Te szent isten most biztos a francba kívánja azt a hülye fejemet. Hogy lehettem ilyen ostoba.
-Kook!!-kiabálva futottam a szoba ajtaja elé amit zárva találtam és majd megszakadt a szívem ahogy halk szipogást hallottam bentről.- Jungkook, kérlek engedj be!-könyörögtem könnyes szemekkel az ajtót ütögetve.-Hülye voltam és tudom hogy most százszor elküldtél egy másik éghajlatra de kérlek had magyarázzam meg.........kérlek...-nem tudtam tovább tartani a könnyeimet, sírva döntöttem a fejemet az ajtónak néhányat dörömböltem még majd összerogytam. Több órán keresztül ültem üres tekintettel a hideg padlón várva hogy majd történik valami de Kook még mindig nem válaszolt vagy engedett be. Kénytelen voltam leballagni a nappaliba és a kanapén elfoglalni a helyem. Csak ültem a kanapén a fekete tévét bámulva felhúzott lábakkal és azon gondolkodtam hogy mi lesz ezek után. Bele se merek gondolni hogy mi lesz holnap. Itt leszünk mind a ketten de senki sem szól majd egy szót se vagy lehet hogy ki se jön a szobából hisz az én szobámba van egy külön fürdő is vagy ki tudja lehet hogy már rég kiszökött az ablakon vagy......oké elég ezzel csak magamat idegesítem. Valószínűnek tartom hogy alszik hiszen késő van és elég hosszú napja volt. Az viszont hogy én is aludjak az jelen pillanatba lehetetlen. Gondolataimat a bejárati ajtó zaja zavarta meg. Anyu ért haza aki fáradtan dobta le táskáját és lassan lépkedett befelé.
-Szia kicsim......mi a baj? Hol van a barátod?-megint kitört belőlem a sírás. A nyakába borultam ahogy leült mellém és patakokat sírva szipogva meséltem el a mai nap borzalmas történéseit.
-Mi van ha......ha.....ezek után megutál? Mi lesz velem akkor?-szorongattam a takarót kisírt szemekkel.
-Ne aggód szívem nem lesz semmi baj. Hidd el nekem hogy minden rendbe jön.
-De hogyan? Hülye voltam és...
-Shh ezt most fejezzük be és aludj szépen. Majd én is segítek hogy helyre jöjjenek a dolgok.-anya szavai nyugtató hatással jártak és ahogy alább hagyott az aggodalmam és a szabálytalan légvételem lecsukódtak a szemeim és az utolsó amit láttam az az volt hogy a takaró rajtam landol utána pedig teljes csend és sötétség.

*****

Nem tudom hogy hány órát aludhattam az este folyamán de nem jött rendbe semmi ez idő alatt. Nuku életkedvvel lassan tornásztam fel magam ülő helyzetbe. Az élet nagy dolgain gondolkodva lépkedtem ki a konyhába ahol egy papírral találtam szembe magam.
Papíron:

Jó reggelt kicsim. Marad még egy kis kávé ha gondolod nyugodtan idd meg.

Ui.: Ma csak ketten lesztek egész nap és nem mentek sehova béküljetek ki.

Szeretlek.

Anyu

Nem értettem hogy érti azt anyu hogy nem megyünk sehova hisz ha Kook kijön a szobából biztos kiviharzik a házból. Nem akartam túl sokat agyalni a dolgon mert már így is a béka segge alatt van az életkedvem. Öntöttem magamnak az előbb említett kávéból és vissza ültem a kanapéra. Étvágy hiányában a reggeli elmaradt így megint csak a tévét bámultam annyi különbséggel hogy most be is kapcsoltam. Nagyjából fél óra alatt meg is untam és mivel nem volt sok kedvem a házban tartózkodni így hát gondoltam elmegyek egy jóóóó hosszú sétára. Magamra vettem egy pulcsit és már nyitottam is az ajtót. Vagyis akartam volna nyitni de be volt zárva.
-O Tae már az eszed is elhagytad.-szidtam magam. Mit gondoltam még jó hogy be van zárva. A kulcsomat kezdtem keresni de se a kabátom zsebébe se máshol nem találtam.
-Jó semmi gond akkor kimegyek a teraszon.-mondtam ki hangosan is a tervem. De hiába volt olyan jó ötlet ott se jutottam ki. Kétségbe estem hogy mi a fene történt itt. Mint minden embernek ilyenkor rögtőn a telefonom akadt a kezembe és anyát hívtam fel.
-Halo? Anya? Nem találkoztál a lakás kulcsommal?
-Szia kicsim. De találkoztam, Itt van nálam.
-De miért? És a terasz ajtó miért van bezárva?
-Azért hogy egyikőtök se menjen sehova és ki tudjatok békülni.
-Anyuuuu meg akarsz ölni?
-Miért akarnálak?
-Tudod mi lesz itt ha Jungkook fel kel. Kicsinál. Érted?
-Hát persze kicsim. Most mennem kell dolgozni. Aztán csak ügyesen.
-Hogy?-de erre már nem kaptam választ ugyanis letette a telefont. Én díjazom hogy segíteni akar de ez túlzás. Pánik rohamot kapva futottam egyik ajtótól a másikig és próbáltam kiszabni azokat a helyükről de nem jött össze. Levegő után kapkodva próbáltam lenyugodni de csak azt értem el hogy szédülni kezdtem nem is akár hogyan. Szó szerint nem láttam semmit mert minden forgott. A konyhába akartam menni egy pohár vízért de sikeresen neki mentem a konyha előtt álló oszlopnak. Egy nagy koppanást egy nagy puffanás követett ahogy bevertem a fejem és elestem. Akkorát szólt hogy szerintem még az udvarba is lehetett hallani. Nagy nehezen feltornásztam magam egyenesbe és végre beértem a konyhába. Megittam egy jó pohár vizet de a torkomon akadt a víz ahogy meghallottam hogy valaki lépked le a lépcsőn. Nem nehéz kitalálni ki volt azt. Jungkook álmos és szomorú arca jelent meg a lépcsőnél.
-Jó reggelt.-köszöntöm neki oda félve.
-Mivel nem csak álmodtam a tegnapit nem valami jó.-fintorgott miközben ő is belépett a konyhába és valami reggeli után kutatott.-Ja és reggeli után lelépek.-közölte komolyan.
-Oh én is azt terveztem reggel de mint kiderült anyám bezárt minket úgy hogy se ki se be.-mondtam a vállamat húzogatva.
-Hogy mi van?!!
-Igen nekem is ez volt a reakcióm.-meglepett arccal meredt rám.
-Király akkor vissza megyek a szobába.-fordult vissza a hűtőbe kutatni.
-Na ide figyelj az az én szobám hivatalosan szóval nem sajátíthatod ki csak úgy. Ha te bemész abba a szobába akkor én is.
-Oh igazad van. Nem akarok abba a szobába lenni ahova ki tudja hány lányt cipeltél már.- na ez most szépen szíven szúrt. Mindenhogy szarul esett volna de az ő szájából ez tőrként talált át rajtam. Miközben én megint könnyeimmel küzdöttem ő kiment a nappaliba és a kanapén foglalt helyet. Kimentem utána és bár könnyes szemmel de határozottan elé álltam.
-Jungkook figyelj. Nem értem hogy miért vagy most ilyen és miért nem bízol meg bennem de én nem akartam őt megcsókolni csak meglepődtem és lefagytam. Értsd már meg hogy kiskorom óta nem akartam barátnőt és most se tudnék egy lányra se úgy tekinteni. Senki és semmi nem fontosabb nekem nálad és az a hülye liba is csak annyira érdekel mint egy marok lepke. Kérlek nézz a szemembe és mondj valamit. Jungkook én szeretlek és nem akarlak egy ilyen miatt elveszíteni.-mondandóm végére már jó pár könnycsepp végig siklott az arcomon és csak egyre több lett ahogy Kook még csak meg se szólalt.
-Én is...-motyogta halkan. Meglepetten kaptam fel a fejem ami eddig a földet kémlelte.
-Hogy m......
-Én is szeretlek te idióta.-mondta ahogy belőle is kitört a sírás.
-Jaj Kook.-egymás nyakába borultunk és úgy szorítottam magamhoz ahogy ő szokott engem. Egy hatalmas nem is kő hanem szikla esett le a szívemről hogy nem vesztettem el.-Ne sírj már.
-Te is sírsz.-mindketten kuncogni kezdtünk és könnyeinket törölgetve végül elengedtük egymást. Ahogy egymás szemébe néztünk én nem bírtam tovább és ajakira tapadtam. Ez nem olyan csók volt mint az eddigiek, ez sokkal szenvedélyesebb és vadabb volt a többinél. Jungkook főlé emelkedtem így ő nekidőlt a kanapénak amibe én is megtámaszkodtam. Alsó ajkát megnyalva késztettem hogy résnyire nyissa ajkait amit készségesen meg is tett így nyelveink heves harcba kezdtek. Egy idő után  kényelmetlenné vált ez a helyzet így felkaptam Kook-ot és miközben ajkait egy pillanatra se engedtem el felcipeltem a szobámba. Leültem az ágyra és lassan az ölembe ültettem majd pár pillanat múlva az ágyra döntöttem. Tudtam hogy ha nem történik valami elszáll a maradék önuralmam is. Már Jungkook pólója alatt dolgoztak a kezeim amikor éreztem hogy remegni kezd. Felnéztem az arcára és azt láttam amit nem akartam. Az arckifejezése ijedségre utalt. Megijed. Ezt soha nem akartam, nem akartam hogy megijedjen tőlem. Leugrottam az ágyról és nagyon szégyellve magam háttal az ágynak leültem és próbáltam eltűnni.
-Én.....én most elmegyek fürdeni.-felálltam a földről és sietősen bementem a fürdőbe és becsaptam magam mögött az ajtót. Jó Taehyung veszel egy hideg fürdőt és elfelejted a hülye perverz gondolataidat. Megengedtem a zuhanyzóba a vizet hogy ne legyen addig se csend amíg levetkőzök. Éljen a takarékosság na mindegy jelenleg ez érdekel a legkevésbé. A pólómat levetve próbáltam csak a csobogó víz hangjára koncentrálni amikor két ideg kezet éreztem meg az oldalamon. Rögtön kirázott a hideg és megfordultam amikor ugyanis egy vöröslő Kook-kal találtam szembe magam.
-Hát te mit keresel itt?-kérdeztem nagyot nyelve.
-Miért jöttél el?-kérdezte alig érthetően miközben engem ölelgetett.
-Hát....-gyorsan Tae találj ki valami hihetőt-....tudod tegnap este kimaradt a fürdés gondoltam most megejtem úgy is nagyon meleg van és egyre csak melegebb.-mondtam miközben ő egyre csak cirógatta a csupasz felső testemet.
-De ott hagytál egyedül.....és....
-Elhiheted hogy nem fog megenni semmi amíg én megfürdők.
-Oké de hát épp....valaminek a közepén voltunk és.....-na tessék témánál vagyok.
-Őőőő figyel....láttam hogy megijedtél úgy hogy inkább ezt hagyjuk.
-De most már nem félek......vagyis de egy kicsit de tudom hogy itt vagy velem.
-Na ezt most hagyjuk oké? Menj szépen ki és várd meg amíg megfürdök majd utána beszélhetünk de akkor se erről.-kezdtem érezni hogy szorul a kötél és ha most nem megy ki nagy bajok lesznek.
-Nem. Nem megyek sehova. Itt maradok ha tetszik ha nem. Aztán felőlem zuhanyozhatsz is de én innen ki nem megyek.-kész vége, elszakadt a mézes madzag.
-Ááhh. Csak hogy tudd most nem fogok leállni.-ezzel oda léptem hozzá és a nyakával kezdtem játszani. Hol szívtam hogy csókolgattam.-Ennek nyoma marad.-mondtam neki és tovább folytattam és nem terveztem abba hagyni. Nem szólt semmit csak simogatott vagy a hasfalamnál vagy a mellkasomon.

~Jungkook pov~
Bevallom tényleg féltem de mégis vágytam rá. Miközben belső harcot vívtam magammal és erősködtem hogy nem megyek ki a fürdőből láttam rajta hogy sikerült felhúzni az idegeit és végül csak beadta a derekát. Részben nagyon boldog voltam részben meg féltem is kicsit de ahogy elkezdett játszani a nyakamon a vágy felül kerekedett rajtam és nem akartam mást csak hogy folytassa. Én is elkezdtem a kezeimet a mellkasán végig futtatni úgy hogy ő is élvezze. Néha fel-fel nézett rám és láttam hogy csak úgy csillagnak a szemei ami engem is teljesen megmozgatott. Benyúlt a pólóm alá és egy gyors mozdulattal lerántotta azt rólam majd jó messze elhajította.Szép lassan hátrálva nekitolt a hideg csempének minek hatására kirázott a hideg és hátra vetettem a fejem a falnak támasztva azt. Tae széthúzta a lábaim egy kisebb terpeszbe kényszerítve és egyik lábát becsúsztatta a lábaim közé így még jobban a falnak szorítva. Bal kezével fejem mellett támaszkodott és államat felemelve mélyen szemeimbe nézett. A tekintete hihetetlen vágyról árulkodott és épp hogy észbe kaptam ő már enyéimre tapasztotta ajkait és nem várva engedélyre bedugta nyelvét enyém mellé. Az események csak pörögtek én pedig egyre jobban vágytam a folytatásra. Az elején én féltem most pedig siettetném kicsit mert nem bírok magammal. Minden érintése forró nyomokat hagyott testem minden részén. Égetett minden egyes csók amit mellkasomon és nyakamon hagyott. Teljesen beindultam és most én fogtam meg két kézzel fejét és húztam ajkaimra. Minden csók vággyal és érzésekkel volt tele. Éreztem hogy Tae már teljesen kész van és a fal helyett inkább magához szorított. Innen már nincs vissza út.

Folytatjuk....(Ahogy ez a rész is mutatja én mindig tudom hol kell abbahagyni. :D Remélem tetszett és várjátok a kövi részt. És hálás vagyok nektek hogy mindig olyan kedves komikat kapok köszönöm. <3 :) )