Best Part Of My Life 8. fejezet

~Jungook pov~

Lesokkolva álltam tátott szájjal és vártam hogy meg magyarázzák hogy ez mégis hogy jött össze de nem szóltak semmit csak álltak itt vigyorogva egymás kezét szorongatva. Hátra néztem Tae-ra de ugyan olyan sokkos állapotban volt mint én és csak nézte az eseményeket. Végül én szólaltam meg:
- Hahóóó föld hívja J-Hope-ot, J-Hope jelentkezz!-rám kapta a fejét-Na végre most pedig legyél szíves elmondani hogy hogy a szöszbe jöttetek már össze és hogy én miért nem tudok róla?
-Ez elég hosszú sztori. Maradjunk annyiban hogy még tavaly amikor egy szobába kerültünk és megismerkedtünk kiderült hogy Jimin nem éppen a lányokat szereti és ezek után kezdtem kicsit más szemmel nézni és szép lassan beleszerettem. Dió héjban ennyi. És az amiért te nem tudtad az csupán annyi hogy nem tudtam hogy fogadnád így nem mondtam el de most hogy már neked is van valakid-V-re kacsint- így már nyugodt szívvel elmondhattuk.
-Ájunk meg egy picit.-állt fel V- És én miért  nem tudhattam hiszen tudod hogy bármit elmondhatsz nekem. Legjobb haverok vagyunk.
-Tudom és bocsánat. De most már úgy is tudjátok szóval mindegy.-mosolygott. Tae-val belenyugodtunk a dologba és inkább kérdezgettük őket a részletekről amíg Hoseok-nak eszébe nem jutott egy felettébb kínos kérdés.
-Oh jut szembe. Nálatok ki a passzív fél?-úgy meglepett a kérdés hogy még azt is elfelejtettem hogy kell levegőt venni. Úgy kérdezte ezt mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne hogy erről kérdez. Én nem is tudtam mit mondani így végül Tae szólalt meg.
- Egy: Szerintem ez a mi magán ügyünk.
  Kettő: Kook az.
-Hogy mi van?- pattantam fel. Csak úgy kimondta ami eddig még bennem se tisztázódott ő meg csak úgy kijelenti mintha azt mondaná hogy "Jó idő van." . Mélyen legbelül tudom hogy igaza van de hát akkor is.
-Mi a baj Kookie talán nincs igazam?-vigyorgott Tae.
-Nem...nem ezt mondtam....csak....ááá hagyjuk.-ezzel vissza ültem vissza a helyemre és a beszélgetés másik felében meg se szólaltam. Még vagy 1 órán keresztül beszélgettek amíg végre Jiminék elmentek mi pedig le feküdhettünk.

****

A suli utolsó hete vagyis nekünk az utolsó hete nagy történések nélkül zajlott. V-vel minden szabad időnket együtt töltöttük annak ellenére is sokszor elmentünk egyet egyet sétálni annak ellenére hogy esett az eső egész héten. Csak most szombatra sütött ki a nap, de így legalább nem szakadó esőben kell várnom Tae-t a csomagjaim társaságában hogy végre elmehessünk innen. Vagy 10 perc múlva megjelent Tae a táskáját szorongatva.
-Nah pár perc és itt a kocsi addig maradjunk itt.
-Milyen kocsi?-kérdeztem ugyanis nem tudok róla hogy bárki is értünk jönne.
-Hát nincs kedvem vonatozni úgy hogy hívtam egy taxit ami oda visz hozzánk.-boldogan bólogattam tudva hogy V-ékhez megyünk és végre annyit leszünk kettesbe amennyit akarunk. Csendben vártam a kocsit a gondolotaimba merülve amikor Tae megfogta a vállam és biccentett egyet jobbra jelezve hogy megjöttek értünk. Beültünk a kocsiba én pedig csendesem figyeltem ahogy beszélgetnek engem levegőnek nézve. Nagyon zavart hogy Tae helyettem ezzel a neve nincs gyerekkel beszél így hát hogy felhívjam magamra a figyelmét összekulcsoltam a combján pihenő kezével enyémmel és erősen szorítottam mintha az életem múlna rajta. Ő erre fel is figyelt és bár nem nézett rám láttam hogy mosolyog és elhúzta a kis üveget ami elszigetelte a kocsi két részét és csak ezután fordult felém.
-Tudod így nem könnyű elterelni a figyelmem a pici piros ajkaidról ha ezt csinálod.-mondta halkan és esett le miért mondja és reflex szerűen elrántottam a kezem és zavartan a másik irányba kaptam a fejem. De alig hogy ezt tettem Tae a kezem után kapott és újra összefonta az övével és most így is maradtunk az amíg meg nem érkeztünk a célig. Idegesen kapkodtam ki a csomagjaimat a kocsiból, kíváncsi vagyok Tae-ék házára. Egyszer mesélte hogy egy kisebb város közelében laknak de nem a városban hanem a mellette lévő erdő szélén van a házuk. A taxis pedig tényleg egy erdő szélén lévő úton rakott ki minket ahonnan sétálva mentünk tovább majd egy kanyar utána pedig már látszódott is egy ház. De ez......wáóóó...

Abból amit V mesélt azt hittem valami szerényebb kis családi ház lesz de ez nem mondható se szerénynek se kicsinek.

-Őőőőő..amikor arról meséltél hogy hol laksz kihagytad azt az aprócska részletet hogy egy luxus villában élsz.

-Mert nem élek abban.-vigyorgott.

-Áh nem egyáltalán nem. Akkor minek neveznéd ezt itt?

-Otthon édes otthon?-mindkettőnkből kitört a nevetés és egészen a bejárati ajtóig folytattuk ahol már pillangók röpködtek a gyomromba és a torkomban dobogott a szívem. Mi lesz hogyha nem fognak kedvelni? Vagy ha kiderül hogy együtt vagyunk és elküldenek a fenébe? Biztos hogy be akarok én menni?

-Nyugi Kook ne stresszel, itt nem kell félned semmitől.-ezzel megfogta a kezem és behúzott maga után a házba.

-Szia anyu. Megjöttem.-kiabált Tae miközben én igyekeztem kaméleon módjára beolvadni a környezetbe nem nagyon jött össze.

-Szia kicsim. Örülök hogy végre haza jöttél......és ki bujkál ott mögötted.-Tae megrántotta a kezem így akaratlanul is de szembe kerültem egy kicsivel nálam kisebb,mosolygó anyukával.

-J-jó napot. A nevem Jeon Jungkook. Örülök a találkozásnak.-bíztam benne hogy az a tény hogy fogom V kezét majd segít de épp ellenkezőleg. Ahogy megéreztem hogy még mindig fogjuk egymás kezét el akartam szabadulni de Tae erősen szorított és nem akartam hadakozni az anyukája előtt.

-Óóó milyen kis aranyos. Én is örülök de hagyjuk ezt a hivatalos beszédet. Óóó milyen helyes kis pofija van.

-Na de anya kérlek.

-Jól van jól van nem égetlek,-kuncogott-amúgy is még mennem kell dolgozni is. Csak annyit még hogy pontosan ki is mert eddig még nem járt nálunk?-na és tessék. Már itt is van a rettegett kérdés.

-Hát ami azt illet a szobatársam és......-felemelte összefont kezeinket mint valami trófeát én pedig szememet leszorítva várta, hogy mikor dobnak ki a házból-...együtt vagyunk.

-Oh kicsim ez nagyszerű.-V anyukája oda rohant hozzánk és megölelt minket majd Tae felé fordult- Végre megtaláltad azt aki mellett boldog vagy?

-Meg anyu......meg.-megölelték egymást.

-Úgy örülök nektek. Aztán vigyázz ám rá.-mondta majd rám mosolygott.

-Elhiheted hogy fogok.

-Ennek örülök. De most mennem kell mert így is késésben vagyok és csak későn jövök haza. Kaja a hűtőben. Sziasztok.-majd sietve elhagyta a házat. Ő elment én pedig még itt vagyok sőt még örültek is nekem? Mi van itt?

-Látod én mondtam.-mosolygott.

-De.......de....én azt hittem ki leszek dobva.

-Jaaj Kookie ilyeneket még csak ne is mondj. És amúgy is tudtam hogy anyu így fog reagálni. De most ne ezen agyalj örülj neki hogy így alakult. És amúgy most hogy itt vagyunk nincs kedved eljönni egyet sétálni csak te meg én?-idegesen vakarászta tarkóját majd kérdőn rám nézett. Sejtettem hogy hova akar kilyukadni de azért egy ördögi mosollyal rákérdeztem.

-Ezt értsem úgy hogy randira hívsz?-elpirult és megindult az ajtó felé. Hihetetlen hogy a nagy Kim Taehyung is el tud pirulni.

-Értsd úgy ahogy akarod. Jössz vagy nem?-nyitotta ki az ajtót.

-Még jó hogy jövök. Itt akartál volna hagyni?

Nem nagyon érdekelt merre megyünk csak élveztem a tiszta levegőt, a kellemes idő és főként a társaságot.

-Merre szeretnél menni? Van a közelben egy szép tó elmehetünk oda vagy a kilátóhoz vagy.....

-Shhh elég lesz oda megyünk ahova te akarsz. Nekem mindegy csak veled akarok lenni.

-Hmm akkor menjünk a kilátóhoz.-látszott rajta hogy mennyire be van zsongva és hogy mindenképp a legjobbat akarja nekem de már csak annak is örültem hogy boldog. Nem telt bele 10 vagy 15 perc és már a magas építmény tövében álltunk.

-Menjünk fel onnan sokkal jobb a kilátás.-nem sokat habozott. Megragadta a kezem és húzott maga után a hosszú lépcsősoron. Nem mondom tényleg lenyűgöző volt a látvány de jobban néztem Tae boldog arcát mint a tájat.

-Ugye milyen szép?-kérdezte a távolba bámulva.

-Igen nagyon.-

-Hiszen nem is nézed.

-Amit most látok az sokkal jobb.-vigyorogtam.

-Mi van az arcomon hogy ennyire nézed?

-A két barna szemed és a mosolygós ajkaid-kuncogtam egyet majd végre én is a tájat kezdtem nézni. Közben V mögém lopózott és hátulról átölelt. Jó pár percig így maradtunk de Tae észrevett valakit.

-Őőőő figyelj most már induljunk haza. Van itt valaki akivel nem akarok találkozni. Ja és futni kéne. 

-Na de miért?

-Ne kérdezz csak fuss!-nem tudtam hova tenni hogy miért is kéne futni de nem akartam eltévedni vagy lemaradni így hát követtem. Fele annyi idő alatt értünk haza mint ahogy a kilátóhoz de meg is volt az ára ugyanis levegőért kapkodva vágtuk magunkat a padlóra ahogy beléptünk.

-Akkor most leszel szíves és meg magyarázod hogy mi a bűbánatos isten nyiláért kellett nekem hazáig sprintelnem.

-Láttam azt a lányt a közelben sétálgatni aki folyton rám akar mászni és nem mellesleg el is van kényeztetve. Még kisebb korunkban szerelmet vallott nekem aztán 4 évre eltűnt és hiába mondtam neki már amikor be vallotta hogy én nem így érzek és szálljon le rólam szart a fejemre és amióta újra itt van minden nyáron engem zaklat.-hirtelen veszélyben éreztem magam ahogy mesélt a lányról. Mit fogok csinálni ha ez a csaj jön és rámászik Tae-ra. Tudni kell rólam hogy ha felhúznak akkor akár képes vagyok az illetőt ütni-vágni. Biztos vagyok benne ha V közelébe megy szálanként húzom ki a haját és páros lábbal rúgom ki az ajtón. Ahogy ezen gondolkodtam az ajtó felé pillantottam amiről azt kell tudni hogy az ajtó körül üvegek vannak amin tisztán kilátni. És.....

-Tae......

-Hmm?

-Mond hogy annak a csajnak nem hosszú fekete haja van és amikor láttad nem fekete szoknya volt rajta.

-De igen. Ezt honnan tudtad?-vágott hirtelen ijedt képet.

-Hát mert pont egy ilyen lány áll az ajtó előtt a haját igazítva.-V oda rohant mellém és szemügyre vette hogy jól látom e amit látok.

-Óóóó te jóságos isten. Mi fenét keres ez itt. Na jó ahogy bejön elküldöm a francba innen.

-Hogy érted azt hogy amikor bejön? Miért nem küldöd el már akkor amikor kopog?

-Mert tudod ő nem kopog csak......bejön.

-Ez király szóval egy elkényeztetett betörővel állunk szembe.-morogtam. Nem telt el ezután fél perc és a lány csak úgy minden nélkül belépett az ajtón.

-Taehyung megjötteeeem.-nem elég hogy pofátlanul csak úgy bejön de a hangja is olyan hogy már bántja a fülem.

-Örülök neki Yoona most pedig mehetsz is el.-jelent meg Tae a lány előtt.

-Na de Tae oppa hogy lehet ilyen velem? Hiszen én szeretlek.-én ezt nem bírom hallgatni még egy ilyen beszólás és kirúgom innen azt az úri valogát.

-Ja szereted te az anyukád piros papucsát na menjél szépen kifele.

-Csak legalább két percre had menjek be.-félre lökte V-t és beljebb lépve végül meglátott engem is-Hát te ki vagy?

-Neked is szia. Amúgy ahoz meg semmi de semmi közöd nincsen kis csillagom.-nem válaszolt csak felhúzva az orrát várta hogy Tae is beérjen mellénk.

-Oppa ki ez a bunkó manó?-hogy mit mondott? Na most telt be a pohár.

-Tudod ki a manó te kis hisztis liba.-felpattantam ugyanis még mindig a földön ültem és idegesen lépkedtem a csaj felé. Az utolsó pillanatban ugrott elém V és a vállaimnál fogva állított meg.

-Tudod mit Jungkook te menj és nézz körül amíg én elbeszélgetek Yoona-val.-idegesen sarkon fordultam és felmentem a lépcsőn de pont úgy hogy még lássam és halljam őket. 

-Ide figyelj te most szépen kimész innen és nem jössz vissza oké?

-De miért akarsz elküldeni hiszen szeretsz nem.

-Nem Yoona nem szeretlek de ezt már ezerszer elmondtam. Most pedig menj el.

-De nem akarok. Én veled akarok lenni.- V nem válaszolt csak sóhajtott egyet. Ahogy figyeltem őket feltűnt hogy a csaj most el kezdett egyre közelebb menni Tae-hoz. Megfogta a vállát és még közelebb állt hozzá.

-Szeretlek oppa.- Yoona arca egyre csak közelített V arcához de ő nem tett semmit csak állt ott. Mi a szar miért nem löki el magától? Miért hagyja magát? Nem bírtam tovább. Pár pillanattal a csók előtt leszáguldottam a lépcsőn és a lány csuklóját megragadva ráncigáltam az ajtó felé.

-Na ide figyelj. Nem érdekel hogy mennyire vagy elkényeztetve és az se ha ezek után hiszti rohamot kapsz de te most kimész ezen az ajtón és többet nem jössz vissza. Megértettük egymást?- nem mondott semmit csak ijedten meresztette rám szemeit- Hallgatás bele egyezés. Na csá.-kinyitottam az ajtót és kilöktem rajta majd bevágtam utána és vissza trappoltam Tae-hoz. Csak állt ott csodálkozva hogy szemei majd kiestek. Megálltam előtte ideges fejt vágva és mélyen a szemeibe néztem.

-Mi a franc volt ez Taehyung? Miért nem ellenkeztél? Hmm?

-Én.....én nem tudom.-ezzel a válasszal még jobban felment bennem a pumpa és már csak kiabálva tudtam beszélni.

-Tudod mit? Akkor cseszd meg!-nem akart ilyen durva lenni de más nem jött ki a számon olyan szinten ideges voltam hogy keresztül tudtam volna futni a falon. Idegesen felfutottam a lépcsőn és bementem abba a szobába amelyik ajtaján V neve állt és bezártam magam mögött az ajtót. Mondhatom szép hogy még szinte ide se értünk de már össze is vesztünk. Ez fantasztikus mondhatom.

Folytatjuk....(Huh hát ezt elég gyorsan sikerült megírni. Remélem tetszett és várjátok a folytatást. Köszi a kommenteket, imádlak titeket. <3 :D )